Az utazás..

Tulajdonképpen túléltem a konferenciát és a repülő utat is, de bevallom nem volt egyszerű. Ami segített, az végül is az azóta is vég nélkül tartó értekezletek, konferenciák, elemzések és egyebekből áll, melyet a mostani pénzpiaci helyzet eredményez. Próbáljuk az ügyfeleket a csatornákon keresztül tájékoztatni, ami nem kis feladat.

Pánik az van, de mindenhol. Ma például nem értem minek volt köszönhető ez az állandó szorongás, holott ismét jobban voltam az elmúlt napokban. Nem értem, ismét miért ébredek fel éjszaka, s miért vannak hőhullámaim. Na sebaj, valahogy majd csak jobb lesz ismét a helyzet, mert tulajdonképppen én ezt így szeretném, tehát így is lesz. Nagyon jól van már az a kollégám aki, rohamot kapott, végül azért írtak fel számára valami epilepsziás gyógyszert, amit szed. A másikat aki rosszul lett, pedig bejelentettem orvoshoz, remélem javít az állapotán. Annyi dolgom lenne, de annyi, hogy már rémísztő, mennyire nincs időm sem magamra, sem senkire, néha még az evésre sem-sőt-ritka az, ha időben jutunk a kollégáimmal étel közelébe délután előtt. Idehaza a család nem szenved hiányt semmiben, csak engem nem látnak olyan gyakran. Remélem nem tart sokáig ez a megfeszített munka. Ha hazaérek a gyerekek rám vetik magukat és beszélnek folyamatosan, így persze apa ismét hátrányt élvez. Majd vacsora és fürdés és bizony eltelt a nap.

Jó lenne pihenni és pihenni, csak pár napot..