Ismét

Hát, nem igazán volt időm írni, pedig akartam, de nagyon. Zsuzsanna köszönöm, s jelentkezni fogok!

Álmos, aluszékony hangulatom ismét az álmatlanságba csapott át. Napjaim mit sem változtak, reggeltől késő délutánig munka, majd itthon munka, hétvégén tanulás. A lányokkal sikerült moziba mennem hétvégén, nagyon jó volt. Apa itthon maradt, mert éjszakás volt, emiatt pihennie kellett. A multkori rosszullét elemi erővel csapott le rám, gyűlöletes. Azon gondolkodtam a mi nap, hogy az első pánikrohamba miért nem haltam bele? Az érzés indokolta volna a tettett. Emlékszem, ithhon voltam, s már napokkal előtte éreztem, hogy gyorsabban ver a szívem mint kellene. Szinte folyamatosan 100 fölötti pulzussal voltam, mikor épp rendelt a háziorvos, így elmentem hozzá. Talán 5percet sem várakoztam a rendelőben, amikor eszméletlen érzés tört rám. Bekopogtam és jeleztem, itt a vég. A doki elsőre vette, hogy ez pánikroham, de nem győzött meg, csak feküdtem és hiába adagolta belém a ritmusszabályzót és a nyugtatót, a harmadik adag hatástalansága után mentőt hívott. Szirénázó mentőautó és én, majd a kardiológiai intenzív, hogy miért a mai napig nem tudom, de ott tartottak megfigyelésre. Hiszen biztosan látták, hogy pánik. Ott nem féltem, vártam, hogy meghaljak mert az érzés és a helyszín megvolt. Hát hol máshol halna meg az ember leánya ha nem a kardiológiai intenzíven? Biztosan azért vitték oda.. Elképesztő volt az első és a második is. Aztán már sejtettem, hogy nem halok meg ám a mai napig nem tudom elviselni, olyan rossz.

Most azon gondolkodtam, miből tudom megkülönböztetni, hogy haldoklom, vagy csak pánik? Tudni fogom-e, hogy nagy a baj? Baromság, tudom! De azért ez egy kardinális kérdés! Az biztos, hogy a nyugdíjas éveimet halálfélelemben fogom megélni, úgy 65 fölött.

Most sem vagyok jól, ez a kinevezés megöl! Mivel pénzügyben dolgozom, nem hátrálhatok meg. Izgalmas, ma 52 hívás érkezett be a telefonomra, s magam nem tudom mennyit kezdeményeztem. Ám azt tudom, hogy idehaza 15 e-mailt indítottam útjára és számoltalan mennyiség érkezett be. Tanulnom is kellene valamikor, és a lányaim, nos Velük ma nem voltam..a kicsi este 6-kor elaludt a kanapén, a nagyobbik lányom pedig 9-kor lepihent. Kincseim! Apa ismét éjszakás, szintén tanul és dolgozik. A piacon pedig válság van, hogy a fene egye meg! Elegem van az elemzésekből és a sok felelőségteljes döntéshozatalból, a titkolt Frontin evésből és a kibírhatatlan telefoncsörgésből, s nem utolsó sorban az értekezletek tömkelegéből.

Nagyon várom a karácsonyt, a készülődést, a hangulatát....már közeledik