Na ma aztán volt pánik

Mert olyan nagyon elhamarkodottan írtam, hogy hurrá nincs pánik. Én naív azt hittem, hogy nem jöhet, nem emlékszem milyen volt az érzés, az az igazán szorongató, fizikai meghalok érzés...Először csak a szemem, olyan bizonytalan majdnem szédülés érzés, majd adj neki, zsibbadás, égett a mellkasom egy kis fulladás, frankó! Ez kellett csak igazán, most lenne egy halom itthoni munkám, ennek ellenére a Frontin hatásától szenvedek, azaz szédölgök és aludnék. Az adag megközelíti a számomra brutális mennyiséget, tulajdonképpen ennyit egy hét alatt sem veszek be., mint most. Míg hatott szokás szerint a szekrény pakolása volt a fő elterelő cél azzal a különbséggel, hogy most nem dobáltam ki egyet sem. A férjem már tudja, ha a szekrény pakolása van terítéken, akkor nem vagyok jól, s a tudok valamit segíteni, vagy inkább menjek innét kérdésre, a most jobb ha egyedül vagyok a válsz. Tudom, hogy nagyon nem érzi érti, mi van velem, így felesleges dumálni róla. Na de mindegy, most jól vagyok, azaz túl vagyok a mai adagon, mely egyben remélem az évi adag is...