A nihil után

Elkezdtem a múltkori gödörből kimászni. Jó ugródeszkám volt hozzá: elfogyott a gyógyszerem, és ezt a nagy apátiában nem vettem észre. A beszerzése beletelt pár napba, ezalatt pedig jól kiborultam. Először jött az idegesség, a rosszullét, utána a hiszti, utána a sírdogálás. Okkal, ok nélkül. És ez mellett persze dolgoztam is. Próbáltam összekapni magam, de nem tudom, mennyit értem azokban a napokban. Szédelegtem, álmosodtam,  morogtam, a hátam közepére nem hiányzott az egész. Viszont senkire nem borítottam rá az íróasztalt. Erre büszke vagyok! :-) Az itthoni kitöréseimre nem. Bár ők hozták ki belőlem, olyan dolgokkal, amelyek nap mint nap frusztrálnak, tulajdonképpen piti dolgok, de ha évek óta minden nap szólsz érte, mégsincs foganatja... Először csak füstölögtem, azután robbantam.  De ezek után is csak pár napig lesz rend, biztos vagyok benne. Mindenesetre most érzek magamban annyi energiát, hogy legalább szinten tartsam a dolgaimat.