Semmi nem változott

Jó régen nem jártam erre. Sajnos, semmi nem változott. Volt egy jó nagy depressziós hullámvölgyem, a klasszikus tünetekkel. Elhanyagoltam mindent. Az itthoni tennivalókat, magamat, a baráti kapcsolatokat, blogot, levelezést, hobbit, mindent. Vagy legalább is a minimumra redukáltam, hogy azért ne legyen nagyon gáz. De egy email megválaszolása is három hétbe telt. Azért a kosz persze nem evett meg, de a körmömet tövig levágtam, a kozmetikusnak a tájára sem mentem, és "sportosan" öltöztem. A munkahelyemen próbáltam helytállni, de minimális erőkifejtéssel. Csak amennyit muszáj, a lendület vitt előre. Sokszor csak úgy tudtam elviselni, hogy egész nap csipegettem valamit. Nyár lévén, szerencsére inkább gyümölcsöt. Megpróbáltam elhagyni a gyógyszert, hát azt is kár volt. Sírás mindentől, vitától, meghatottságtól. És hiszti, kiabálás. A fejem pedig katasztrófális állapotba került. Pedig eddig sem volt szép. basszus, lehet, hogy örökre így maradok?!