Ez egy szabadnap

Egy darabig nem írok levelet, talán még a sajátjaimnak fogok, de az nem lesz ilyen keserves. Meg majd, ha a könyvet végigolvastam és utána elkezdem mégegyszer, akkor a könyvben tanácsolt terápia közben megteszem. Mindjárt megyek lelkizni egyet, és jó lenne itthon is utolérni magam. Meg este edzésre. Meg vásárolni is kellene. Meg mindent, de hogy mennyi fér bele egy szabadnapba? Meg a háziorvost is fel kellene keresnem.Megvallom, nagyon rühellek oda is elmenni, pedig nagyon rendes és kedves ember. Egyrészt fehér köpeny fóbiám van, másrészt "ne nyúlj hozzám" ember vagyok, harmadrészt ott is csak szégyellem a pofám, mert a hajamról neki is mindig csak hazudtam, mert nem volt bizalmam, és most sincs bátorságom... De ha úgy végzek, és még nem lesz itthon senki, talán tudok még írni. Indulnom kell.

Hát megjöttem. Az előttem levő páciens könnyek között jött ki. Na mondom, bekészítek én is 3 különböző helyre is papírzsepit, hogy kéznél legyen... De nem, ma nagyon jó hangulatban telt az egész. Hazafelé a ragyogó napsütésben és hidegben egész jól éreztem magam. Készültem, hogy hazafelé lesz egy laza plaza, de lebeszéltem magam. Nem sürgős, és megint csak mindent összevásárolnék. Kisgonosz vihogott bennem: előbb fogyjál le, aztán akarj ruhát venni megint. Sőt: foggyámáááleeeee...  :-) Most szedtem föl 4 kilót. Most megyek a konyhába alkotni. Páááá...