Zsupsz, le!

Eddig tartott. Megint a gödör fenekén gubbasztok. Megbetegedtem, se dolgozni, se edzésre nem tudok járni, és itthon se nagyon tudok semmit sem csinálni. A számítógép elromlott, kétszer kellett újra telepíteni, mé most is bizonytalanul működik. Rengeteget voltam egyedül. És ha itthon volt valaki, abban sem volt köszönet. Összerúgtam a port a gyerekkel, az igaz, hogy okkal, de nem jól csináltam. A pökhendi, nagyképű viselkedésével teljesen kiborított. Életem párjára is silerült ráförmednem, pedig igazán nem szolgált rá, de a fájdalomtól és a fáradtságtól nagyon ingerült voltam. Nem hiába, a sárkány jegyében születtem! És mindennek a tetejébe tágabb családom is meglátogatott egy délutánra. Nem volt olyan rossz, eltekintve attól, hogy néha a plafonra meredtem, repedezik-e már anyám feje fölött - szerencséreaz épület bírta a terhelést -, és eltekintve attól, hogy néha az asztalterítő takarásában karmolásztam a lakkozást az asztal lábától. Igazán kár az asztalért, meg a körmeimért is. Annál is inkább, mert most az itthoni semmittevésben sikerült végre megnövesztenem őket, és volt rá időm, hogy reszelgessem, lakkozgassam. Hát ilyen is régen volt már. A hosszú, lakkozott köröm azért is fontos lenne, mert ideig-óráig vissza szokott tartani a hajtépkedéstől. Ugyanis a kialakult tépési technika deformálja a hüvelykujjamon a körmöt. A köröm olyankor hajlik, ezáltal a lakk is megreped, lepattog róla. Az pedig bántja a szépérzékemet. Haha. És akkor jöhet az újabb körömápolás, amihez nemigen van türelmem. Piszlicsáré munka, időba telik, stb. Ja, a tépkedő mozdulatokkal nem csak a körmömet rongálom, hanem a mutató ujjam hegyén bőrkeményedést is okoz.

Szóval, ment a hajtépkedés. Annyira rosszul éreztem magam reggel. mentálisan. Le akartam vágni a hajam, azt a maradékot, ami még van, hogy a vége ne látszódjon ki a paróka alól. Közben arra gondoltam, holnap orvoshoz kell mennem, koponyaröntgenre. Már egyszer voltam. Megkérdeztem, le kell-e venni hozzá a parókát. Le kellett. Nem kérdeztek semmit, szerencsére. Bizonyára holnap is le kell. És egy hirtelen ötlettól vezérelve ma leborotváltam az egészet. A szokott hónalj, láb és tarkó borotválás után lecsupaszítottam az egész fejemet.

Nem lettem szebb. Csúnyább se. Úgy érzem magam, mint egy szörnyszülött.