Pánikcsata

118=1

Amikor az ember már végképp nem ért semmit, akkor próbál értelmet, vagy magyarázatot találni valami másban. Jeleket keres, szimbólumokat boncolgat, válaszokat mindenben, ami túl van a ráción. Így tettem én is, amikor mindenféle számításokkal hozakodtam elő. Azt mondtam magamnak, hogy a legutolsó beírásom a 117-es volt, ami számmisztikailag a kitűnő 9-es szám. Ez jó.A dzsapa-mala 108 szemből áll, az is kilenc.A keletiek 108-szor mormolják el imájukat, míg a szent hely felé igyekeznek.Ez is...

FESZÜLTSÉG

Lopok egy kis időt a munkaidőmből. Nem szép dolog,de hasznos.Most minden idegesít, ingerültté tesz. Abban bízok, hátha a betű enyhet ad. Feszült vagyok napok óta. Mindig abban reménykedek, hogy a következő tevékenység jobb lesz, és majd csak meghozza számomra a nyugalmat. De nem jó már semmi. Még a kedvenc foglalatosságom, a könyvolvasás sem tudott lekötni a hétvégén. Egyszerűen nem leltem a helyem. Meredtem a lapokra, és azt vettem észre, hogy semmit sem fogok fel az olvasottakból....

TAVASZVÁRÓ

Annyira vágyom már, hogy vége legyen a télnek. Igaz, ma egy zokszavam sem lehet, hisz süt a nap, plusz fokok vannak, semmi fagy, semmi csúszkorálás. De még vad hajnalban, teljes sötétségben kellett mennem a piacra. Hogy ott mi volt, arról ne is beszéljünk. Elég annyi, hogy az kész horror. Régebben, amik aprók voltak a gyerekek, mentem ninden csütörtökön, ha esett, ha fújt, toltam magam előtt a babakocsit, később még Lilit is vonszoltam. Úgy néztünk ki, mint a batyus cigányok, felpakolva, a...

"ANYÁM KÖNNYŰ ÁLMOT ÍGÉR"

Anyám olyan kedves volt, mint még sohasem. És szép is, mint még sohasem.Jött felém egy árnyékos csapáson, mintha valahonnan egy erőből került volna elő. Tekintete derűs volt, mosolygott. Integetett felém, mint a peronon az emberek, akik hirtelen felfedezik a rájuk várakozót, és azzal biztatják, hogy itt vagyok, megtaláltuk egymást,mindjárt ott leszek. Olyan természetes volt, vonzó. Alig vártam, hogy találkozzunk. Láttam előre, amint hozzám ér, összeölelkezünk, én beszippantom illatos hajának...

BICIKLILOPÁS

Tegnap feltörték a pincét, és elvitték a gyerekek vadi új bicaját. Amikor lementem a pincébe, hogy ránézzek a cuccokra, nem akartam hinni a szememnek. Láttam, hogy nyitva az ajtó, ami felettébb gyanús volt, de elhessegettem azokat a gondolatokat,amiket ilyenkor gondolni kéne, és arról kérdezgettem magam, hogy na de miért hagytam nyitva az ajtót. És amikor kitártam az ajtót, és a nagy büdös semmi nézett vissza rám, még akkor is azt latolgattam, hogy hova tehették a lányok a biciKliket, ha nem...

ANYA HÍVOTT

Mostanában gyakrabban hívogat anyám. Volt idő, amikor hónapokig egy szót sem váltottunk egymással. Tudom, ez nem túl hízelgő rám nézve sem,de így volt. Sokszor gondoltam arra, hogy na, mostmár fel kellene hívni, el is határoztam, hogy akkor majd este, igen, de aztán mindig közbejött valami. Valamilyen teendő. Meg a gondolat, hogy minek?Ő csak panaszkodik állandóan, sorolja sérelmeit és bántalmait, de igazából egyáltalán nem kíváncsi arra, mi van velem. Vagy mondjuk az unokákkal. Valamelyik...

TAVASZRA VÁRVA

Nem akartam bevallani magamnak sem, mert van egy teljesen logikátlan nézetem a dologról. Azt gondolom magamban, hogy ha nem foglalom szavakba a tapasztalataimat, akkor nem is léteznek, vagy legalábbis szép csendben elenyésznek. Ez egyfajta struccpolitika, egy butaság, semmi értelme, mégis egy ideig, amíg lehet, szoktam alkalmazni. Azzal akarom becsapni magam, hogy ha nem beszélek róla, akkor odébb áll. Mármint a probléma, ami aktuálisan kínoz.Ez az én egyik védekező mechanizmusom, ami már jó...

EGY SZAR NAP

Ma nagyon utáltam magam. Minden rossz volt.Mindenkivel rossz voltam. A lányokat letoltam, hogy semmit nem segítenek. Láttam, hogy rosszul esik nekik.Tényleg igazságtalan voltam. Először is én neveltem őket így, gyorsabb, ha magam végzem a dolgokat, meg különben is, pihenjenek, amíg lehet- ez a filozófiám a házi munkákkal kapcsolatban.Szóval nem kérhetek rajtuk számon semmit. Arról meg nem is szólva, hogy segÍtenek ők, ha arról van szó, nagyon is rendesen. Mindig, ha igazán szükség van rá....

FILM A RÁKOS LÁNYRÓL

Tegnap láttam egy filmet. Olyan volt, ami bárkit megérint. Úgyhogy mindenki, aki tegnap végignézte, érintett volt.Nagyjából ugyanolyan érzésekkel és kérdésekkel ülhettünk a képernyő előtt.Néztük őt, de közben mindenki magára gondolt, csakis magára. Egy lányról szólt, aki rákos volt, és meggyógyult. Eredetileg riporterkedett, így adódott, hogy riportot csinált a halállal való randevújáról is, megfilmesítette halálközeliségét, és az abból való kikászálódását. Különleges volt több szempontból.

ÉRZELMI TÉRKÉP

Hát, igen. Az "emberi faj érzelmi térképe." Kollektíven érvényes.  Egész életünket két kérdés köré szervezzük, mint egy regény százéves mellékszereplője mondta: "Mennyire szeretsz te engem? és "Ki itt a főnök?" Lehet, hogy legalább száz évet kell megélni ahhoz, hogy ez kikristályosodjon, de hogy valahol ott dereng ez a tudatunkban, folyamatosan, genetikusan, kezdetektől fogva -az biztos. Ha belegondolok, tényleg minden erről szól és csak erről.A szenvedéseink, a boldogságunk, a vágyaink, a...

HALÁLOS SZERELEM

Hosszú folyosón megyek, tőlem jobbra és balra félig nyitott ajtók. Találomra bekukkantok egyikükön. Először elvakít a fény, hunyorognom kell, a kezem a szemem elé kapom védelmezőn. Aztán egyszercsak kibontakozik a ködből a szerelemem, az egyetlen, aki volt és marad nekem. A férjem előtti fiú. Halálos szerelem volt, a szó szoros értelmében. Annyira szerettem,hogy már akkor is éreztem, ezt nem lehet hosszú távon  bírni.Lángoltunk,égtünk egymás közelében, de egymástól távol is, a vágytól, egymás...

BETEGSÉGEK

Azt írtam, hogy jól sikerült a szilveszter, ami igaz is, bár esett egy apró folt makulátlanságán. Mindannyian megbetegedtünk. Ha nincs lelki kín , legyen legalább egy kis testi-alapon. A kisebbik lányomnak egyszerűen elment a hangja.Érdekes, mert hál'isten semmi egyéb baja,nem lázas, és semmi ilyesmi. A nagyobbik meg taknyos, köhög, szerencsére, ő is láz nélküli. Engem meg már novembertől kínoz valami, ami nem engedi, hogy levegőt kapjak. Állandóan el van dugulva az orrom, nem bírok...

SZILVESZTERI UGRA-BUGRA

Nem tudom, van-e olyasmi szólás, hogy amilyen az újév első napja, olyan a folytatás, vagy ahogy érzed magad szilveszter éjjelén, úgy fogod érezni magad az év folyamán is. Ilyen vagy valami hasonló, mert jó lenne ez most nekem. Felhasználhatnám önterápiámban, és mint egy győzelmi zászlót lobogtathatnám, hogy lám, minden esélyem megvan minden jóra. Merthogy a szilveszter egész jól sikereredett. Pedig semmi kedvem nem volt elmenni, a párom ismerősei körébe. Nem azért, mintha utálnám őket, semmi...

KEDVES ZANAMI

Most neked írom ezt a blogbejegyzést, mert tényleg annyira megható, hogy így figyelemmel kíséred a sorsom. Nagyon jó, hogy vannak olyan emberek, akik bíztatnak, akik figyelnek rád, ha ez nem lenne, akkor nem sok értelme lenne az egésznek. Elsősorban és mindenek felett itt vannak a lányaim, akik ennek az egész értelmetlen kínlódásnak a végén ott állnak, és integetnek felém. Olyanok ők, mint egy beláthatatlan alagút végén álló csodalények, akik várnak,  izgulnak értem, akik nagyon akarják, hogy...

MOST MI A FENE VAN?

Nem írtam egy ideje, aminek két oka is volt. Az egyik az, hogy tényleg nem volt rá időm. Karácsonyi készülődés, és társai.Mindenki tudja,miről beszélek.A másik az, hogy teljesen elment a kedvem. Már az utolsó bejegyzésem estéjén éreztem, hogy valami nem stimmel. Kerülgetett valami kéjes, fojtogató szorító érzés, ami kísértetiesen hasonlított a hajdan volt pánikok előszelére. Először elhessegettem magamban a gondolatot. Ugyan már, az nem lehet, hisz én teljesen jól vagyok az utóbbi időben, jó...

ÉNEKELTEM ÁLMOMBAN

Tegnap nagyon jó álmom volt, amin meg is lepődtem egy pillanatra, mert nem jellemző rám, hogy derűseket álmodnék. Leggyakrabban szorongásos, üldözéses álmaim vannak, amelyikekben folytonosan el akarok utazni, de sohasem sikerül, valamit mindig otthonhagyok, lekések, és sohasem keveredek vissza a kiindulási pontomhoz. Mondom, ezekhez képest tiszta felüdülés volt ez az álom. Valamilyen jópofa cigánytársasággal énekeltem együtt, remekül. Jó hangom volt, és istenien éreztem magam, jó kis buli...

TŰRHETŐ HÉTVÉGE

A hétvége tűrhetően telt. Nem szép tőlem ez a megfogalmazás, nagyobb lelkesedést kéne kiváltania annak a ténynek, hogy különösebb rosszulléteim nem voltak. Igaz, mind a két nap otthon voltunk, csak szombat reggel kellett elmennem egy rövid kis bevásárlásra. Nem mondom, hogy nem huzakodva tettem, egyáltalán nem fűlt hozzá a fogam, de végül is gond nélkül megúsztam. Attól fogva viszont csak a négy fal között voltam, s ebben a helyzetben általában kutya bajom szokott lenni, leszámítva azt a pár...

HAT A GYÓGYSZER?

Lehet, hogy tényleg hat a gyógyszer? Vagy csak ócska trükk az egész: egy jó kis placebo-hatás? Nem tudom, nem is igazán érdekel,de az tény, hogy két egészen jó napot könyvelhetek el magam mögött. Meg tudtam vásárolni a karácsonyi ajándékokat, egész komoly forgatagokban lófráltam, sőt, még a karácsonyi kirakodóvásáron is gond nélkül végigmentem. Hihetetlen érzés volt, maga a diadal. Lám, nem történik semmi, nincsenek szorításaim és félelmeim, csak megyek és bámészkodok a sorok között, néha még...

ÓCSKA MARIONETT

Voltam dokinál. Nem történt semmi különös, de legalább bespájzoltam egy időre a dilibogyókból.Beszélgettünk egy kicsit, de tényleg csak pár percet, a kinti várakozóstáb miatt ennyire futotta. Őt is hajtotta a teljesítménykényszer, én sem tudtam volna nyugodtan diskurálni, ha a többi, bebocsátásra váró betegre gondolok. Szóval megkérdezte, hogy mitől félek igazán. Mondtam, hogy nem szeretnék elájulni az utcán. Azt felelte, hogy engedjem el ezt a félelmem, ne gondoljak erre, engedélyezzem...

MINT A LÁZAS BETEG

A hétvégén olvastam egy könyvet, amely többek között egy lázas beteg állapotát írja le. Idemásolom, mert pont ezt érzi egy pánikos is. A tünetek detto egyfomák, úgy éreztem olvasás közben, hogy nahát, ezt meg rólam írták, pont ezt tapasztalom, amikor a roham bekeríteni látszik.

TÖK MINDEGY

Mostmár biztos, hogy doki lesz a vége. Nem akartam, húztam, halasztottam, de már a dugi-piruláim is elfogytak, a türelmem meg végképp. Ez a őrült évvégi láz nem fog menni segítég nélkül. Holnap bejelentkezek, szükégem van valami dilibogyóra, mert pánikolásom kezd nagyon fárasztó lenni. Amúgy is húzósabb a december, annyi minden összesűrűsödik a munkában, a magánéletben egyaránt. Amikor már álmomban sem találok menedéket, akkor meg kell húzni a vészféket. Három egymást követő éjszakán...

ÁTKOS KARÁCSONY

A karácsony mindig szörnyű volt  házasságunk alatt. Nem tudom, akkoriban mi vitte rá, hogy tönkretegye ezt az ünnepet. Azt észrevettem, hogy általában rühelli az olyan alkalmakat, amikor jó képet kell vágni, amikor lehet örülni valaminek, vagy amikor esetleg jól érezhetjük magunkat. Például nem egyszer vicces, humoros, de mindenképpen könnyű műfajú színházi esték után csúcsosodtak ki a vitáink. Tudom, hogy furcsán hangzik, de mégis így volt: nem bírta elviselni, hogy a körülötte levő emberek...

TESCO-LÁZ

A hétvége a bevásárlásé volt. Meg a pániké. Minden simán indult. Légies könnyedséggel szálltam fel a buszra, megnyugtatóan kevés ember karéjába. Nahát, milyen remekül érzem magam, nem lesz itt semmi gond. Volt tér, nem kellett levegő után kapkodnom. Magamhoz képest hatalmas lazasággal bántam a kocsival, tologattam jobbra-balra, nézelődtem, pakolgattam a dolgokat. Elég sok minden volt a vásárlólistán, egyrészt mert kifogytunk mindenből, másrészt mert készülök már az ünnepre.

AMIKOR ÉN MÉG KISLÁNY VOLTAM

Kezdek megint egyre rosszabbul lenni. Én nem tudom, miért kötődik ez nekem mindig az év végéhez.Talán azért, mert a végsőkig húzom a kitartás,az össze-nem-csuklás gyeplőjét, az utolsó leheletemig. Mostanában gyakran jut eszembe egy gyerekkori emlék. Alsó tagozatos voltam. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a tanító néni évzárón összegyűjtött virághalmazát hazavigyem. Egyrészt azért mert "jó" kislány voltam, derék kisdobos, másrészt az ésszerűség is így diktálta, tekintve, hogy...

AZT NEM!

A párom időnként pedzegeti az együttélés lehetőségét. Hát, ezt biztosan nem hozná szóba, ha tudná, mennyire elrémiszt engem. Nekem  a mostani  felállás tökéletes, mondhatnám, ideális.Néha találkozunk, kétszer maximum háromszor egy héten, eltöltünk pár kellemes órát, aztán kalap.Mindenki megy, amerre lát. A saját otthonába. Nem szeretnék ennél szorosabb köteléket. A hátam borsózik a gondolatra, hogy megint együttéljek  valakivel,aki csak az életemet nehezíti meg, fájdalmat okoz, és növeli azt a...