A terhességem története
2006. április 22-én kimondtuk a boldogító IGEN-t...
Már az esküvőnk előtt megbeszéltük, hogy egyből belevágunk a "babaprojektbe". Kettőt szeretnénk, egy fiút és egy kislányt.
Nagyon sokat utána olvastam, mik a teendők az előkészületeknél:
1. Mozgás: Én világ életemben egy lusta nőszemély voltam, már az iskolában is lógtam a tesiórákon....Ráadásul a munkaköröm is irodai ülőmunka.... Szóval ezen nem igazán tudtam változtatni.
2. Étrend: változatos, kiegyensúlyozott legyen. Szerencsére mindenevő vagyok, ezzel nem akadt problémám. Mindenütt az Elevit tabletta, és a folsav fontosságát reklámozzák, úgyhogy én is beszereztem belőlük egy-egy dobozzal.
3. Egészségügyi kockázati tényezők kerülése: összetétel szerinti válogatott kozmetikumok, hajfestés mellőzése, amalgámtömés kerülése (sajna nekem sok fogam, még a régi időkből ezzel volt betömve, ezért a fogorvosnál hagytam egy pár forintot még az esküvő előtt..)Csak jól megmosott gyümölcs, zöldség fogyasztása, a kedvenc tatárbifsztekem elfelejtése...(a nyers hús és tojás végett..)
Mindezek után a csodálatos nászútról hazatérve következő hónapban késett a menstruációm....
Vannak nők, akik a fogantatás pillanatától kezdve érzik, hogy várandósak, fáradtabbak, émelyegnek, de én nem éreztem semmit....
A férjemmel közösen vettünk egy terhességi tesztet, amit külön kérésére az ő jelenlétében kellett megcsinálnom, mert az eredményhirdetésnél ott akart lenni!
Még jó, hogy olyan tesztet vásároltunk, amit a nap bármely szakában el lehet végezni!
Az eredményre nem kellett sokat várni, mert a két függőleges csík pillanatok alatt előbújt.
Hirtelen fel sem fogtuk, hogy ez mit jelent, egymás nyakába borultunk, csókolgattuk egymást. Legszivesebben világgá kürtöltük volna boldogságunkat, de visszafogtuk magunkat: megvárjuk az orvos megerősítését!
Azonnal hívtam a nőgyógyászom, aki a vizsgálat, és hüvelyultrahang után szintén megerősítette a tényt.
Miután (sajna) a családban is ért minket negatív csalódás (vetélés), úgy döntöttünk megvárjuk a "kritikus" 3 hónapot, és csak utána jelentjük be a nagy hírt: ÉRKEZIK AZ ELSŐ UNOKA ÉS DÉDUNOKA!
Nekem az első három hónap (is) gond, panasz nélkül telt el: se rosszullét, se émelygés, se fáradtság. Ha nem tudnám hogy terhes vagyok, nem vennék észre semmit!
Nagy nehezen eltelt az első trimeszter...büszkén mutogattuk az első ultrahang fotót a világnak! Mindenki nagyon boldog volt! Pláne, mikor kiderült a 16. héten, hogy kisfiú! A nevén nem gondolkodtunk sokáig: legyen Tamás, mint az apukája!
A második trimeszterben szabályosan kivirultam: a hajam fényesebb, dúsabb lett, a pocakom megnőtt, éreztem a kisfiam mozgásait. Csodálatos érzés!
A munkahelyemen (mert még javában dolgoztam!) is megjegyezték, hogy többet bírok, és kreatívabb vagyok, mint egyébként!
És hát a szex......tényleg igaz, hogy sokkal jobb a terhesség alatt!
Ráadásul a szülésre is felkészíti a szervezetet, mert erősíti a medenceizmokat. Ezenkívül szerves része a partnerkapcsolatunk ápolásának. Szóval, nekem bejött!
A harmadik harmadban beszéltek jósló fájásokról, haskeményedésekről...én ilyeneket sem tapasztaltam!
2006. december 30-ig dolgoztam, ekkor volt egy búcsúbulim, ahol bejelentettem, hogy 5 év múlva találkozunk (ugyanis apával eldöntöttük, hogy 2 éven belül szeretnénk egy kishugit).
A januárt, és február elejét már otthon töltöttem: összekészítettem a kórházi csomagom, Tomcsinak kimostam, átvasaltam a kisruhácskáit, a gyerekszoba rendben...szóval minden készen állt Tomcsi érkezésére.
Február 9-én kiesett a nyákdugóm (utólag tudtam meg, hogy így hívják), hívtam a dokit, hogy mi történt, mire közölte, hogy pár nap és meg lesz a baba.
14-én mentünk apával NST-re, ahol az eredmények már nem voltak valami jók, a dokibácsi mosolyogva közölte: Valentin nap estéjére szülők leszünk!
Alighogy hazaértünk, fájások jelentkeztek, szabályos mestruációs görcsök, hányás..egyre gyakrabban éreztem a fájdalmat. Felhívtuk a férjem mentős haverját, mit tegyünk: ugyanis nem akartunk túl korán bemenni a kórházba, nehogy megszóljanak....
A barát közölte, hogy a hányás már a végén fordulhat elő, úgyhogy IRÁNY a KÓRHÁZ!!!!
A következő történetben a szülésem menetét osztom meg Veletek...
Addig is vigyázzatok magatokra!