A fürdőben
Szombaton úgy döntöttünk apával, kinézünk a szoboszlói strandra. Tomcsi nagyon be volt sózva, pedig neki is ez volt az első szabad pancsolása.
A Pocaklakónk, Ágica is érezhetett valamit, mert már kora reggel aktívabb volt, mint máskor.
Összecsomagoltam: magamnak csak fürdőruha felsőt vittem egy halásznadrággal- gondolván nem riogatom a fürdőzőket a testemmel, ami nem elég, hogy fehér, még "nagydarab" is. De képzeljétek el, olyan testek mászkáltak, hogy komolyan büszkének éreztem magam. Pláne, mikor ezt apa is megjegyezte!
Olyan nőcik vettek fel két részes, tangás fürdőrucit, hogy eldobom az agyam!!!
Nem akarok senkit megbántani, de nekem van önkritikám! Szoktam tükörbe nézni!
Sokat lehet hallani, meg egyértelmű, hogy terhesség során a bőr megnyúlik, főleg a pocaknál. Miért nem figyelnek oda erre a kismamák?
Én rendszeresen kenem, és kentem sima testápolóval, és szerencsére az első terhességem után nem lett csíkos a hasam. Tudom, hogy ebben szerepe van a genetikának is. Ezzel magyarázom, hogy kékes-lilás hajszálerek jelentek meg a combomon, amit viszont nem tudok eltüntetni. (Hallottam már valamiféle lézeres kezelésről, ha tudtok véleményt-tapasztalatot írni róla, szívesen veszem)
Visszatérve a fürdésre, félve a különböző fertőzésektől, én nem mentem bele a medencébe, a partról, a nagy tölgyfa árnyékából figyeltem a fiúkat.
Úgy gondoltam, Ágica még 2 hónapig biztosan vízben lesz, nekem pedig elég az otthoni locsi-pocsi. Néha már így is nehéz a kiszállás a kádból.....pedig most még csak 8 kg-ot híztam!!!
A vizesedés a másik téma, ami érdekel. Tomcsival nem volt szerencsére ilyen problémám sem. Most viszont a nőgyógyászom figyelmeztetett a legutolsó vizsgálaton, hogy még több folyadék és sószegény diéta! Ugyanis dagad a bokám, meg kicsit az ujjaim is - veszélyben a karikagyűrű sorsa -.
És ez a meleg!!! Kezdek rájönni, hogy a tél jobb volt! Inkább felöltözök, hogy meg ne fázzak, minthogy a hőség miatt már nem tudok mit levenni! Izzadok, pedig nem vagyok izzadós fajta!
Kemény lesz ez a 2 hónap, ami még hátra van!
De mindent megér az a csoda, ami utána vár ránk!