Terhesgondozáson

Ismét eltelt 4 hét, megint jelenésem volt a Bethlen utcai OTI-ban. Ebben a nagy melegben hatalmas kedvvel indultam neki az útnak. Ennyi odajárás után felfedeztem a liftet is, ezért már nem kellett kifulladva felmásznom a második emeletre.

A liftből kiszállva arcon ütött a meleg, és a tömeg....nagyon sok kismama van.....úgyhogy van utánpótlás!

Negyed 1-re volt időpontom, ezért siettem leadni az otthoni üvegbe öntött vizeletem. Gyorsan átadtam a beutalómat a laborban, már kaptam is a poharat, az illemhelyen áttöltöttem, betettem a kisablakon. Át a védőnői szobába, ahol beálltam a pocakosok által kialakított sor végére....és itt már kezdett lelassulni az élet....

Szerencsére az én védőnőmre nem várt előttem senki, (nagyon aranyos nőci, képzeljétek, még nekem és az öcsémnek is ő volt a védőnénije:)....

Tehát én következtem: ráálltam a személymérlegre, hoppá a súlyom ismét 2 kg-val növekedett! Mivel az előző hónapban is így történt, már képben voltam, hogy a heti fél kg az normális dolog!

A vérnyomásom egyébként is alacsony, ez a terhességem alatt sem változott: 90 / 60. Szóval agyvérzést biztos nem kapok!!

A vizelet eredményem közben elkészült, hála ott is minden negatív.

Babika néni beírta az adatokat a kiskönyvembe, és az ő nagykönyvébe, majd közölte a jó hírt.... Székely doktor úr szabadságon van, és egy másik orvos helyettesíti. Azaz nem lehet tudni mikor megyünk ma haza, nem számít az időpont sem.

Nem vagyok egy pesszimista alkat, bíztam a dolog jó és gyors kimenetelében. De ahogy teltek a percek, fél órák, a meleg, a tömeg....szomjas és éhes voltam....a sor nem akart fogyni előttem.

Kezdtem ideges lenni....

Úgy döntöttem, megkérdezem Babika nénit, mi van akkor, ha én most hazamegyek?

Szegény, próbált intézkedni, de nem nagy sikerrel. Ugyanis a helyettesítő doki először a saját körzetét látta el, utána következtünk volna mi. Egy pecsétért és aláírásért ennyit várni? Ebben a melegben, ahol még egy ventillátor sincs?

Ráadásul a büfé a földszinten volt, én pedig nem mertem lemenni, hisz lehet akkor szólítanak...

Végül is csak bevásároltam, addig a védőnénim szerzett beutalót a 32 hetes kötelező ultrahangra, és a vérvételre. Szeretem őt!

Szóval, minden jó, ha a vége jó! Siettem haza, mert a két imádott fiúm várt otthon, és a finom (megkésett) ebéd!

De két hét múlva újból terhesgondozás.......