35. héten

Tegnap voltam terhesgondozáson.

Már azt hittem, megint egy unalmas delet fogok itt tölteni, mikor megpillantottam egy ismerős arcot. Az unokatestvérem unokatestvérét fedeztem fel a tömegben. Odasiettem hozzá, megörültünk egymásnak, beszélgetni kezdtünk.

Juditot pont aznap emlegettem itthon, hogy milyen jó neki, ő már túl van a pocakhordozáson, de kiderült mégsem. Épp a táppénzes papírjáért jött. Július 23-ra volt kiírva, azóta minden nap jelenése van a kórházban: egyik nap magzatvíz vizsgálat, másik nap NST. Vajon elszámolták neki, vagy csak a baba még jobban érzi magát odabent? Ez az, ami soha nem fog kiderülni! Szegény Judit, már eléggé unja a banánt, és szeretne túl lenni az egészen. Meg tudom érteni......

Pedig a régi öregek azt mondják a kislány előbb jön, a kisfiú pedig 2 héttel később....a pöszi miatt!

És ők (IS) kislányt várnak!

Gyorsan telefonszámot cseréltünk, és megígérte, ha meg lesz Angéla, küld egy SMS-t.

Kíváncsi vagyok, Ágicával hogy lesz....mikor gondolja úgy, hogy ideje szemtől szemben találkozni!

A másik meglepetés még csak ezután következett! A közös unokatestvér megjelenése!! Ez volt a hab a tortán!

Nellinek már van egy kislánya, Zsófi, ő 3 és fél éves, óvodás. Most kiderült, hogy 16 hetes terhes! Azért volt furcsa, mert a családunkban (gondolom, nem csak nálunk van ez így) futótűzként terjednek a hírek, és erről még nem tudott senki!

Megígértem, én sem mondom el:)

Végül is nem mondtam, hanem írtam.......(de a szülők nem neteznek, szóval nyugodt vagyok)

Az első három hónapja rosszullét nélkül telt el (nem úgy, mint a kislánnyal), ezért reménykednek, hogy kisfiúk lesz. Kérdeztem, hogy gondolkodtak-e már utóneveken? A válasz meglepett: Igen, Bulcsú vagy Vajk. Elég ritka nevek....hát ízlések és pofonok!

Szurkolok nekik, ők is legyenek ilyen szerencsések, mint mi! 

Visszatért megint a nagy meleg....izzadok és nehezebben veszem a levegőt. Hamarabb kifáradok, sokat kell pihennem, de igyekszem ezt úgy végezni, hogy apa és a kisfiam ne vegyen észre belőle semmit. Nagyjából sikerül is, ugyanis apa reggel elmegy dolgozni, mi Tomcsival a játszin vagyunk délelőtt. Ha feljövünk ebéd, és alvás....már nem csak neki, hanem nekem is. Igénylem, szükségem van rá.

Ma például dédipapa(azaz az én nagypapám, aki 82 éves), átjött hozzánk. Szerencsére 3 percre laknak tőlünk. A nagymamám küldött egy kis lecsót és meggyes piskótát. Hmmmmm...

Kihasználva az alkalmat, akkor már papa le is vitte az első és már nem sokáig egyetlen dédit a homokozóba. Ezért tudok most írni, és feltett lábakkal pihenni a hűvös szobában.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi segítségem van a család részéről. Tomcsinak van 7 dédije, a 4 nagyszülőn, a keresztszülőkön, a nagybácsin, nagynénin és rajtunk kívül! Ráadásul mindenki -nagyjából -jó egészségnek örvend!

És nemsokára már testvére is lesz! Ismertek hasonló esetet?

 Visszatérve a terhesgondozásra, a vérnyomásom a szokásos alacsony szinten áll, a plusz súlyom idáig 10 kg. A labor eredményem is jó lett, a vastablettából kell többet bevennem, illetve olyan ételeket ennem, melyekben sok a vas.

Szóval, minden rendben kívül-belül, remélem erre a pár hétre már így is marad!