A kórházi szobában
A második napunk a kórházban. Az éjszakánk már nem volt olyan nyugodt, mint az előző. Nem annyira mi miattunk, inkább a szobatársak miatt... Ágica szopcsizott és aludt.
Az elején, mivel azt mondták, kaja előtt tegyem tisztába a kiscsajt, így tettem. De rájöttem, pelenka pocsékolás, mert evés közben rakja tele a pelust, és kezdhetem előről a dolgokat! Úgyhogy kaja után cserélem....csak finoman kell mozgatnom, mert a kajcsi visszaköszön!
Reggel 6 órakor jött a takarító brigád, zörögtek, csattogtak. Felmázolták a szoba közepét vizes ronggyal. Semmi sepregetés! A kosz és morzsa ment az ágy alá! Ez ám a higiénia!
Utána jött a csecsemő vizit, babákat levetkőztetni, és a doktornéni megvizsgálta őket! Szerencsére minden rendben!
A kocsi csörgéséből már tudtuk, érkezik a reggeli. Általában két szelet barna kenyér és hozzá valami felvágott. Az innivaló tej, tea vagy tejeskávé. Egyszer meg lehet enni! De elhízni nem fogunk tőle!
Már éppen lepihentünk volna, mikor jött a másik vizit, itt viszont minket, édesanyákat vizsgáltak. Következett a has nyomkodás, és betét mutogatás, hogy mennyire vérzünk még.
Mire ez is lement, az óra már 10 óra körül járt, és érkeztek a látogatók. Apa és Tomcsi reggel és este is megnéztek minket. A szobatársaim első babás anyukák voltak, így ők irigykedve nézték ahogy a nagyfiúnk ölelgeti és simogatja a kishugát.
A nagyszülők is boldogan vették a kezükbe első leány unokájukat. Nem kevésbé az öcsémék, a büszke keresztszülők. (akik behozták az aranyfülbevalót, amit hazamenetelkor be is tetetünk a kiscsajnak). És így tovább a nagynéniék és a barátok, ismerősök dicshimnuszokat zengtek Ágicáról.
Szégyenlős vagyok, de hamar alkalmazkodtam a helyzethez, illetve a környezethez és megoldottam a szoptatást. Végül is a másik két anyuka is ugyanúgy szoptat, mint én!
Az ebéd, hát ne tudjátok meg: EHETETLEN volt! Nem vagyunk válogatósak,de ami rossz, az rossz! Szóval, ha odakerültök, maradjatok a hazai kosztnál! Az az isteni!
Délután újabb látogatói had érkezett, ha nem hozzám, akkor valamelyik lányhoz. Gyorsan telt az idő, jött a hideg vacsora, ami hasonló volt, mint a reggeli.
Lepihentünk, és vártuk a késő esti fürdetést....Este 9 körül ért hozzánk az ügyeletes csecsemős nővér. Már-már rekordot döntött a csecsemő állomány: egyszerre 26 baba feküdt a kórtermekben. Mire őket végig fürdeti egyedül....nem semmi! Végre elért hozzánk, levetkőztettük a kicsiket, a mérlegre tették, mennyit veszítettek a súlyukból. Az első pár napban teljesen normális, hogy veszítenek a születési súlyukból. Szerencsére nálunk a második napra megállt a csökkenés. Ezután villámgyors mosdatás következett a csap alatt, majd öltözetés. (már előre hallottuk, hol jár a nővér, csak a babasírás erősségét kellett figyelnünk, minél közelebb ért, annál hangosabb volt) Szopcsi és alvás.
Röviden ennyi egy nap bent a kórházban. Szinte elrepült ez a nap is. Remélem minden rendben lesz, és nemsokára mehetünk haza!