Jók a tapasztalataim, nem szabad feladni

Félelem és döbbenet

57 évesen, tüdőszűrés során merült fel nálam a tüdőrák gyanúja, holott nem dohányoztam korábban, régebben is csak annyira passzívan, mint bárki más és sportoltam is, ezért nagyon megdöbbentem és természetesen megijedtem.

Mint említettem, viszonylag egészségesen élek, éltem, ezért megijedtem, hogy többé nem láthatom fiaimat illetve a három kisunokámat. Szerencsére a kisebbik fiam, végig mellettem állt, elkísért a vizsgálatokra, ott volt mellettem, ez sokat jelentett nekem.

Kezelés

A vizsgálatok (CT, stb.) során kiderült, hogy elég komoly beavatkozásra lesz szükség, mégpedig tüdőlebeny-eltávolításra. Ha lehet, még jobban elkeseredtem, de az orvosok biztattak és kellemes meglepetésemre végig rendkívül segítőkésznek mutatkoztak, minden kérdésemre készséggel válaszoltak.

Szerencsére a beavatkozás sikerrel zajlott, ezért hálás vagyok mind az orvosi stábnak, mind az ápolóknak. Magyar szokás szerint hálámat egy kis borítékba helyezett összeggel szerettem volna kifejezni, azonban az orvos ezt nem fogadta el.

Összegzés

Immár két éve tünetmentes vagyok, egészségesnek mondhatom magam. A manapság elterjedt, a hazai egészségügyet érintő lesújtó állapotokkal, flegma orvosokkal, befásult ápolókkal a debreceni klinikán jómagam nem találkoztam, ezért hiába divat szidni, én mindenhol a tapasztalataimból merítve csak jót tudok mondani.

Tanulság lehet ez mindazok számára, akik mostanában szembesültek betegségükkel: soha, egy percre sem szabad feladni a betegséggel szembeni küzdelmet. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert mögöttem állt a családom, végig támogattak és úgy éreztem, szükségük van rám.

Aki egyedül van, magányosnak érzi magát, az pedig azért küzdjön, hogy példát mutathasson másoknak, illetve nem mellékesen maga miatt mindent tegyen meg saját magáért.

Irén