A kezdetek

Azért kezdem el írni ezt a blogot, mert remélem, hogy a tapasztalataimmal  és a hibáimmal  tudok segíteni nőtársaimnak.

Első gyermekem születése előtt formás, izmos lábaim voltak. Egy-két aprócska hajszáléren kívül nem zavarta semmi lábaim látványát. 25 évesen lettem terhes a fiammal. Már 5 hónapos terhesen annyira dagadtak a lábaim, hogy olyan magas szárú cipőt vettem magamnak, amelynek az orra lukas volt, és a takarításban dolgozók formaruházatához tartozott. Bár kicsit mókás volt, de roppant kényelmes, és elfért benne a lábam, és ez mindennél fontosabb volt. Ma már tudom, hogy akkor  rugalmas harisnyát is kellett volna viseljek, hogy megelőzzem a visszeresség fokozódását. De azt gondoltam, hogy örökké így marad, és gond nem lehet. Ahogy nőtt a pocak, még inkább elterelődött a figyelem lentről. Már az is óriási megkönnyebbülés volt, ha a magasba emeltem. Majd a fiam születése után szomorúan konstatáltam, hogy bár a forma az hál istennek maradt, de a felszín romlott.