Most fussak vagy ne?

No, de bánja kánya! Mi az a kis hajszálértágulat ahhoz a nagyszerű érzéshez képest, hogy anya lettem. Akkor éreztem magam igazán nőnek. Emlékszem olyan szépnek éreztem magam, hogy nemcsak feleség, de anya is vagyok már. És szerencsésnek mondhattam magam, hiszen szülés után néhány hónappal már a súlyom a szülés előtti volt. Mihelyst befejeztem a szoptatást újra elkezdtem sportolni. Szeretek futni, még most is. Főleg este, mikor elcsendesedik minden, az utcák elnéptelenednek, és a virágok illata olyan erős. Elindulok, a lábam visz előre, és amikor könnyedén, fáradtság nélkül szinte suhanok az éjszakában, útközben elveszítem a frusztrációimat, a szomorúságom enyhül. Mint egy harc, amit újra megnyerek. Szóval a futás remek dolog, de nem a visszereimnek! Ez örök kérdés volt mindig. Fussak a fittségem és a lelki békém miatt, vagy ne, mert a futás nem tesz jót a visszereimnek?