Séták

Szerettem sétálgatni a városban a fiammal akkoriban (amikor olyan 2 év körül volt).Egyrészt mert együtt lehettünk,- elég hamar visszamentem dolgozni - másrészt csak a hosszú séták alkalmával volt esélyem arra, hogy elalszik, és így az én örökmozgó kisfiam pihen és így kisebb lesz az esélye a túlpörgésnak, amire annyira jellemző volt (mostmár nem annyira). Már olyan fiatalon is egy-egy ilyen hosszú séta után olyan fájdalmasnak, nehéznek, zsibbadónak éreztem a lábaimat. De milyen voltam én akkor? Még télen csak-csak felvettem a gumiharisnyát, ha tudtam , hogy a lábaimat jobban igénybevevő túra elé nézek. Na, de nyáron? Ahhoz túl hiú voltam. Így aztán az idő előrehaladtával mitől is várhattam, hogy csökkenni fognak a panaszaim, így szép lassan fokozódtak.