Mit örökölhetünk?

Most hirtelen annyi ötletem lett, hogy miről is kellene még írni, mert kapásból itt a lányom, akinél a kezdődő tünetek már megvannak. Visszatérve saját magamhoz, amikor annyi idős voltam, mint ő, eszembe sem jutott visszerekkel meg hasonlókkal foglalkozni. Pedig érdemes lett volna. Ha akkor valaki el tudta volna mondani azt, amit most már tudok, talán nem tartanék itt. Alapvető kikerülhetetlen tényező egy nőnél, hogy milyen géneket örököl. Elég, ha csak megnézi valaki a szülei, nagyszülei vagy közeli rokonok lábát, és máris láthatja, hogy mit hagytak rá. Nálam például nem édesanyám, hanem nagyanyám volt az, akinél tisztán emlékszem, hogy még csak 13 éves voltam, amikor kórházba került, mert lábszárfekélye volt. Megműtötték, és azt mondták, hogy elhanyagolta visszereit. Anyám szerencsés volt, neki nem lettek ilyen komoly gondjai, csak a nagyon csúnya seprűvénákig jutott. Apámnak is voltak kidagadó, ujjnyi vastag erek a lábán, amikor szültem. Őt már nem műtötték ezzel, korábban meghalt. Ezekkel a példákkal nem azt akartam mondani, hogy a visszerekbe mindenki belehal, de ha szétnézünk a családunkban, láthatjuk, hogy mire van „lehetőségünk”.