Anyák réme

A lányom dolgozik az iskola mellett. Nem gondolom, hogy az elképzelés rossz, de mivel napközben iskolában van, azt mondja, hogy csak este van ideje dolgozni. És hol tenné ezt, ha nem valami szórakozó helyen, pultosként (ő mondta így). Csak azt nem értem, miért pont ilyen helyen. De makacskodik csak, és azt mondja jó ez neki így. Persze amikor a lába kikészül, azért felhív, hogy anyu segíts, mit csináljak, úgy fáj a lábam. Egyébként korábban pont erről beszéltem. Fiatal, úgy gondolja, majd kiheveri a lába, nem foglalkozik vele. Sajnos. A mi génjeinkkel nem éppen előnyös a hosszú távú álló munka. De én se voltam okosabb, mert amikor a terhesség után rajtam volt a plusz 10 kiló, és visszamentem dolgozni (nagy szó!), akkor egész nap ültem az irodában, és vártam a csodát, meg mindenféle receptet, diétát kipróbáltam. Mozogni kellett volna! (most mindenki a kezét dörzsöli, hogy azt nem szabad, mert visszeresedik a láb…) Végül is a két verzió: ülök egy helyben és visszeresebb lesz a lábam, vagy el megyek mozogni és visszeres lesz a lábam. A különbség: 10 kiló.