És az én műtétem

Szóval az elméleti felkészítés után, most saját szemszögből: túléltem a második éjszakát is, reméltem, hogy nem kell majd még egy napot várnom, és így is történt J Hajnalban keltem, rettentő szomjas voltam, de hát ilyenek a műtétek. Mielőtt nekikezdtek volna az altatásnak, felrajzolták a lábamra, hogy melyik ereket akarják kihúzni, vicces volt. Utána lefeküdtem, és nekikezdtek az altatásnak. Voltam persze korábban is altatásban, és úgy van, ahogy a filmekben, számolnak, én pedig elaludtam. A műtétből nem emlékszem semmire, a kórteremben ébredtem kora délután, jó kis fejfájással, és másnaposságra emlékeztető rosszulléttel.  A férjem bejött meglátogatni, de a gyerekeket most nem hozta. A lábam nem fájt, bevallom, akkor eszembe sem jutott, hogyan sikerült a műtét. Pólya volt a lábamon, amitől semmit sem láttam, de ezt is mondta az orvos előre. Esti vizitkor jött a doki, kérdezte, hogy vagyok, elmondta, hogy minden rendben zajlott, szépen eltávolították az ereket. Aznap este már nem is beszéltünk többet, mondta, hogy másnap majd még reggel jön.