Az első éjszaka és az első nap Malawiban

November 15.

Az éjszaka borzasztó melegben telt. Reggel az élet valamikor 4 után beindult, minthogy akkor már szikrázóan sütött a nap, szóval mi is elkezdtünk ébredezni. A kalauzunkkal azonban 10-es indulásban állapodtunk meg, ami még csúszott is egy órát, szóval volt még lélegeznivaló a hotelszobában.

Aztán elmentünk a DAPP központba (ez az itteni szervezetet jelenti, development aid from people to people (’fejlődési segítség emberektől embereknek’). A kalauzunk, Cedric igen szimpatikus volt, kaptunk tőle általános útbaigazítást, illetve elvitt minket enni egy étterembe, és kicsit körülnéztünk a városban is.

Meglepően nagy a választék, a pizzától kezdve a marhapörköltig minden kapható. A boltok is meg vannak pakolva, és valamit eszméletlen olcsón (egy mangó kb. 10 ft), más termékeket viszont még nekünk is horribilis árakon árulnak.

Az utcákon mindenféle embert lehet látni, akik egészségesek, azok gyönyörűek, nők és férfiak is egyaránt, viszont nagyon sok akin látszik, hogy beteg, gyerekek akiknek fel van fújódva a hasuk, mert valószínűleg férgesek, illetve akik állandóan pénzt kérnek, vagy csak kunyerálnak valamit…

Aztán délután jött értünk egy sofőr, aki a koreai lánnyal, Sanhával elhozott engem Zombába, a projektünk helyszínére. Kicsit nehéz volt otthagyni a többieket, V-ről nem is beszélve, hisz bármennyire is készültünk erre, tudtuk, hogy nehéz lesz megszokni a különlétet. Az út elég rázós volt, de a panoráma mesés. Újabb falat Malawiból, ami tényleg nap, mint nap elbűvöl. A szállásra érve azt hiszem mindketten csalódottak voltunk kicsit, mert mindenki azt mondta hogy ez a legtutibb önkéntes (development instructor, DI) ház Malawiban, nekünk viszont úgy tűnt, hogy szinte semmi nincs benne.

Ketten kerültünk egy szobába, melyben csak 2 ágy és 2 szúnyogháló van. A holminkat a táskában hagytuk, nyilván idővel kimásznak majd a földre is. A zuhanyzóban nincs villany, így romantikusan, gyertyában kell zuhanyozni, de legalább van folyó víz, bár hideg, de ez tökéletesen passzol a 40 fokos meleghez.

A zuhanyzó ajtaja csak egy itt-ott elszakadt nejlon cafat, mely sejtelmesen lebeg ha van egy kis huzat a házban. A konyhában nincs hűtő, de mondjuk talán így is elleszünk. Találkoztunk az itt lakó önkéntesekkel, van egy osztrák pár, valamint egy ghánai, egy német és egy holland lány.

A TCE (Total Control of the Epidemic, HIV/AIDS megelőző és felvilágosító program-mi is erre jöttünk Sanhával) programban dolgozó lányok elég vidámnak tűnnek, és talán elég elhivatottak is a munkájukkal kapcsolatban. Kiábrándítottak azonban azzal, hogy az internet az irodában sem fog feltétlenül működni, így nem tudom, hogy fogjuk megoldani a kommunikációt.

A szobában elképesztő meleg van, főleg a háló alatt. Ezen kívül Sanhával úgy befújtuk a hálóinkat rovarölővel, hogy ki kellett menekülnünk a szobából, mielőtt előbb halunk meg a szúnyogoknál. Még az ablak előtt ücsörgő őrünk is elkezdett köhécselni.

Na, holnap vasárnap, valószínűleg semmi nem fog történni, mehetünk ’várost’ nézni, bevásárolni, ilyenek. Így hétvégén minden annyira csendes és halott.