Túra a Mulanje-n

Dec. 19.-21

Péntek reggel annyira fáradtak voltunk hogy nem tudtunk 6-kor kikelni az ágyból hogy én a reggeli busszal elinduljak a város felé, Viktor pedig meglátogasson egy méhészetet, szóval lemondta a programját. Az egész napot agyalással, főzéssel (iszonyú rossz tejberizst sikerült összehozni, de talán tejporból nem is csoda), karkötő fonogatással, filmnézéssel töltöttük. No meg az azon való fejtöréssel hogy mit is lehetne megenni. Mert bár minden megkapható, azok a dolgok pont hiányoznak amik nekünk a főzés és étkezés alapját jelentik. Van elég mennyiségű étel, azaz éhen halni nem tudunk, de halálosan unalmas a sós vajas kenyér, mert a felvágott (csak parizert láttam valahol) és sajt olyan drága hogy még nem szántuk rá magunkat megvenni. Olyan mintha otthon a 200ezres fizetésed mellett 20 ezer Ft-ba kerülne 100 g felvágott. Viktor még csak megeszegeti a lekvárt, de én szívesen mellőzöm ezt a cukorszirupot, sőt az a gyanúm hogy ő a méhészetbe is csak a jó kis méz reményében jár nagy elánnal :). Szóval kezdenek komoly fejtörést jelenteni az étkezések, főleg ha hideget szeretnénk enni. De talán hamarosan sikerül felfedeznünk valami olcsóbb és ehető dolgot.

Szombaton néhányan bementünk Blantyre-be, netezni és vásárolgatni karácsonyra, Viktor meg egy preshoolt látogatott meg, illetve végre sikerült összehozniuk egy találkát Pirillani field officer-rel, aki a borbélyüzletet működteti, és megnyírta Viktort komoly 50 kwacsáért. Dolgunk végeztével mikor haza szerettünk volna jutni a mindennapi fix transzporttal, két órát kellett várnunk kedvenc sofőrünk, Mr. Matemba megjelenésére, ami, az afrikai örökös időelcseszéssel kézen fogva hihetetlen mértékben ki tud most már borítani. Érzem magamon, hogy nemhogy megszoknám, napról napra türelmetlenebb vagyok ezekben a helyzetekben, és igazán visítani tudnék ilyenkor. Szerintem csak idő kérdése?

Vasárnap reggel a DI-oknak szervezett közös kirándulásra indultunk. Karácsony környékén mindig szervez a DAPP valami közös programot az országban szétszórt DI-ok számára. Most a Mulanje hegyre mentünk el, ami nemcsak Malawi, de dél-Afrika legmagasabb hegye is, és igazi turista központ millió szálláslehetőséggel, szebbnél szebb és meredekebbnél még hátborzongatóbb túraútvonalakkal, körülölelve világító zöld teaültetvényekkel. Mi is terveztünk mindenképpen oda egy túrát, de nem most, az esős évszakban, mert nagyon csúszósak az utak, hanem majd csak ?tavasszal? valamikor. De most is éltünk a lehetőséggel és elfurikáztattuk a kis hátsónkat a hegyóriásig, majd kb 40-edmagunkkal felbaktattunk egy vízesésig, ahol mindenki millió fotót készített, főleg az afrikai származású kollegák akik valószínűleg  a helyi iwiw-re gyártották a ?naénmárittisjártam? képeiket.

Miután mindenki kiélvezkedett és le is sétáltunk, a szervezet meginvitált minket egy éttermi ebédre, ami na mi?, persze hogy rizs és csirke volt. Hazafele jövet egy falu piacán áthaladva megállítottuk a sofőrünket hogy vegyünk összesen 4 ananászt, mire az árusok úgy megrohanták a buszt ablakait, hogy persze hogy mindenkire rátört a vásárlási láz és közösen, 20-an, végül kb 50 kilónyi mangóra, ananászra és kókuszdióra tettünk szert :)