Vodka zacskóban

A következő könyvválogatás során is szerencsével is jártunk, azaz kaptunk két óriási dobozt, meg egy segítőt, no meg a sok-sok ?épp arra járó?, kíváncsiskodó, ismerkedni akaró fekete munkásembert a délelőttre. Most az elsővel ellentétben elég jó kis könyveket rejtett a doboz, legalábbis európai szemmel nézve. Elég nehéz egyébként megítélni hogy azoknak az embereknek akik nagyanyáinknál is nagyobb mértékben vannak elvágva a külvilágtól mi jelent majd élményt, izgalmat és mi lesz az amit egyáltalán meg tudnak érteni. Sajnos a bőrkötéses többszáz oldalas klasszikusok- bármilyen értéket is képviselnek a mi szemünkben- javarészt kiestek, mivel ugye semmi színpompás ufó, vagy harlekin szerelmi jelenet nincs a fedőlapjukon, és túl sok, apró betű van bennük? És csak azért hogy növeljük a könyvtári könyvek számát, céltalan elásni ezeket a könyveket egy isten háta mögötti helyen, és csak bízhatok benne hogy egyszer ezek is, még Afrikában is megtalálják a maguknak való közönséget. Szóval el tudjátok képzelni mennyire vérzett a szívem a szelektálásnál, de végül kiszelektáltunk úgy 1500 könyvet a rekkenő hőséget magába záró aluminiumtető alatt, amiket zsákokba raktunk, feliratoztunk, és remélni tudjuk hogy nem tűnnek el egy rendrakás alatt a raktárból amíg egy TCE ember egy TCE autóval megmoccan értük?

Este az egyik japán lányunk búcsúpartiját tartottuk. Miyu mindenkinek hozott valami apróságot, amit egy zsákbamacska szerű játékban osztottunk szét magunk között. Viktor a nagy kincs tejport húzta, én meg egy fél deci spéci malawi vodkát csíptem meg, ami azért spéci mert átlátszó műanyag zacskóban van, és ebből következtetem hogy az alkoholtartalma is inkább a tisztaszeszével vethető össze. Na de várjatok csak, lesz még nemulass, amikor beledugjuk a nyelvünket a laposzacskóba! :)

Másik jó hír, hogy találtunk egy mosónőt, akit mostantól fogva alkalmazni fogunk!!! Ezt már régóta fontolgattuk, mivel ez itt az önkéntesek körében elég bevált dolog, ugyanis ez tökéletesen passzol a már említett támogatási rendszerünkbe, vagyis nem fáj kiadni a pénzt a kezünkből ha az olyan helyre megy ahol meg is dolgoznak érte, és heti 250 kvacsa egy mosónőnek nagyon jó fizu egy úgy két-három órás melóért, nekünk meg igazán nem sok.. De persze először majd megnézzük hogy hogyan áll hozzá a melóhoz.

Vasárnap meglátogatott minket Patrick, aki a field officerek triumvirátusából az, aki nem jelent meg a szerdai megbeszélésen. Átbeszéltünk mindent (neki sajna lövése sem volt a hitel-témához), majd Viktorral lezavartak egy meglehetősen rövid sakkjátszmát (de hát milyen is lehet egy sakkjátszma ha az egyik fél még a bábukat sem ismeri fel). Mielőtt elment megtudta hogy a felesége, Olívia, aki a 8. hónapban van, bement a kórházba mert malária gyanús, és hogy utána menjen kért tőlünk egy kis pénzt kölcsön az útra, mivel ő bicajjal jött el hozzánk. Mit volt mit tenni, adtunk, de félek hogy ez azon tartozások közé tartozik amik sose jönnek vissza. És itt nem is magán a pénzen van a hangsúly hanem azon hogy ha nem adják vissza, akkor óhatatlanul megmérgezik a kapcsolatunkat. Ahogyan a régiektől tudjuk, jönnek majd a kifogások, az időkérések, én persze megorrolok rájuk ha megbízhatatlanok, viszont én nagyon nem akarom  az itt töltött rövid időt ilyen banális dolgokkal tölteni. Gondolkodni és ítélkezni otthon is tudok, itt okosnak kellene lenni, és tenni minél több mindent...

A vasárnap egybébként mindkettőnknek hasogató fejfájással telt. És ez itt jóval aggasztóbb tud lenni mint otthon, egyrészt mert a malária tünetei a fejfájás, gyengeség és hasmenés ( amik amúgy sem ritkák ebben a klímában, szóval könnyen elnézheti az ember), másrészt pedig mert egyre többen esnek ki a sorból az azunguk közül ahogy az esős évszak egyre nagyobb szúnyoghaddal fészkeli be magát a mindennapokba.

Mostanában egyébként istentelen meleg van, és az embernek semmi kedve nincsen kimenni a szobából, még ha az sem mondható egyáltalán hűvösnek, mozogni meg pláne nincs motivációnk. Így csak olyan kiadós sporttevékenységeink vannak (az időnkénti bicajtúrákat leszámítva) mint az állva-wc-zés, a sárban csúszkálás, no és néha egy-egy sakkparti?:)