Hát már a mogyoró se...

Vasárnap megtartottuk Pri-vel az utolsó közös számítástechnika óránkat, mivel ő lassan megy el és mostantól egyedül élvezhetem az egérrel ismerkedő malawiak önelégült mosolyát :) Az utolsó óra rendhagyó volt mivel egy tudás-tesztelő játék keretében mindenféle ajándékokat (amik leginkább mindennapi, ehető áruk voltak mint kenyér, keksz stb) osztottunk szét közöttük. Az elv jó is lett volna, de épp csak ketten jöttek el az órára, szóval az ő hasuk szerencséjére minden kettejük között, és meglehetősen igazságosan lett szétporciózva. A többiek meg vessenek magukra... Egyedül Patricknak volt igazolt a távolléte, ugyanis Olivia épp az óra alatt szülte meg a babájukat. Naná hogy erről minket értesített elsőként, még a kórházba menet, remélve hogy valamelyikőnk odasiet a fényképezőjével megörökíteni a pillanatot. Persze a mi szívünk sincsen jégből, szóval komolyan fontolóra vettük- jobb híján-  a motorra pattanás lehetőségét, de az sajna még mindig a szervízben várt az utolsó kenetre, szóval nem tudtunk lencsevégre kapni egy afrikai bébi világrajövetelét. :(

Majd az éjszaka kellős közepén arra riadtam hogy úgy hintázik az álmom mintha egy hajón feküdnék. Majd ráeszméltem hogy ez nem csak az álmom, mert nyitott szemmel is forog a szoba körülöttem. Nagy nehezen lemásztam az emeleteságyról, és mivel nem volt hangyányi erőm se kimenni a mosdóba akármennyire is kellett hánynom, lesz ami lesz alapon csak pihegtem a sötétben a széken csücsülve. Tudtam hogy kórházba kellene menni, de csak pár óra múlva lehet, addig kell kihúzni valahogy, és mivel a szúnyoghad nem kíméli a haldoklót sem, vissza kellett másznom az ágyamba. Szerencsére kis idő múlva elnyomott az álom, és mikor reggel felkeltem sokkal kevésbé forgott a világ és egy kiadós hasmenés után elvetettem a kórházi tortúra lehetőségét és egy újabb, hasztalanul és unalomban töltött itthon maradás mellett dönöttem. A nap folyamán szépen rendbe is jöttem (kb 5 liter víz is kellett hozzá), és hamar meg is fejtettem hogy az előző esti áramszünet alatt, a koromsötét szobában magamba nyomott 3, azaz 3 szem romlott mogyorón lévő penész lehetett a bűnös, amit akkor ki is mostam a számból, de ezek szerint koránt sem eléggé?

Kedden Pri-vel elmentünk Phillip területére megnézni a disznólakot amit a mikrohitelhez építettek, meg a leendő könyvár épületét, és hogy tárgyaljunk a youth club tagjaival a képeslapok ügyében. Minden nagyon szép volt, egyedül a könyvtárral nem vagyok kibékülve, mivel egy rosszabb magyar malacólhoz lehetne hasonlítani (itt egy már elhunyt ember lakása volt), ami kicsi, sötét, és majdhogy feketék belül a falai. Az ablakok helyén a szokásos lyukas tábla helyett semmi sincs, amit most vaslemezekkel akarnak bedeszkázni hogy biztonságos legyen a hely, de akkor meg nem lesz bent egy betűnyi fénysugár se, és ugye villanyról, áramról a falvakban még nem is álmodnak az emberek. És nem is hiszem hogy be fog férni ezer könyv, de tudom hogy nem kellene panaszkodnom, hiszen nekik is nagyon nehéz találni egy üres és ?alkalmas? épületet az ilyen úri hobbikhoz, mint egy könyvtár.