Általános érzéstelenítés, azaz altatás

Az általános érzéstelenítés (vagy általános anesztézia, hétköznapi néven altatás) a tudati működés kontrollált csökkentése, amelyet a fájdalomérzékelés hiánya és a vázizmok testszerte elernyedt állapota kísér.

Az altatás során elért állapot

Az általános érzéstelenítővel szemben támasztott elvárások:

• Analgézia - fájdalommentesség.
• A tudatműködés csökkenése - a páciens öntudatlan állapotban van a műtét során.
• Amnézia - rövid távú emlékezetkiesés, retrográd és kevés anterográd, azaz a páciens a beavatkozás előtti és utáni percekre sem emlékszik.
• Az autonóm testreakciók gyengülése - Altatás alatt bizonyos élettani működések is gyengülnek, mint a nyelés és légzés, ezért műtét során altatásban intubációt, mesterséges lélegeztetést használnak és a vérnyomást, pulzust folyamatosan moniorozzák.
• Mozdulatlanság - nem mindig elvárás, de a legtöbb esetben cél a mtét alatti akaratlan izommozgások blokkolása.

Az általános anesztéziával szemben kisebb beavatkozásoknál elegendő az éber szedáció (bódítás) és a lokális anesztézia (helyi érzéstelenítés).

Aneszteziológiai kivizsgálás

Általános érzéstelenítés előtt minden esetben aneszteziológiai kivizsgálás szükséges. A vizsgálattal állapítható meg, hogy a beteg altatható-e, és segít meghatározni az alkalmazott szerek fajtáját, mennyiségét.

Az Amerikai Aneszteziológiai Társaság (ASA) ajánlása szerint a betegeket általános állapotuk és az ezzel járó altatási kockázat szerint hat csoportba sorolják. A szövődmény előzetes becslése nem egyszerű, hiszen igen sokféle faktort kell figyelembe venni a beteg általános állapotától kezdve a korán, nemén, testsúlyán, gyógyszerérzékenységén át a dohányzási vagy alkoholfogyasztási szokásokig.

A kivizsgálás során az orvos kitér a beteg életmódjára, sportolásra, étrendre, káros szokásokra, mint pl. alkoholfogyasztás, dohányzás, koffeinfogyasztás. Ezután jönnek a korábban elvégzett műtétek, azok kapcsán fellépő szövődmények és az akkor alkalmazott anesztézia szövődményei (ha voltak).

Fontos kérdés a beteg jelenlegi egészségi állapota, krónikus betegségei, valamint ezek gyógyszerelései. Amennyiben a betegségek, vagy a jelenlegi állapot indokoltnak tartja, az aneszteziológus kérhet más szakorvosoktól is vizsgálatot.

Részletesen Mi történik az aneszteziológiai vizsgálaton?

Az altatószerek

Az altatószerek (anesztetikumok) lehetnek:

• inhalációs anesztetikumok - gázok vagy porlasztott folyadékok, amelyeket oxigénnel keverve, maszkon át belélegeztetve lehet adagolni,
• intravénás anesztetikumok - folyékony, kanülön keresztül adagolt altatószerek

A belélegzett anesztetikumok hatása és lebomlása gyors, a gáz összetételének változtatásával egyszerűen módosíthatók. Az intravénás szerek hatása gyors, lebomlása valamivel lassabban megy végbe.

A gyakorlatban leggyakrabban az intravénás szereket használják, ugyanis sokkal kontrolláltabban jut a szervezetbe, mint az inhalációs szerek. Első választandó szerként az intravénás szereket alkalmazzuk, majd keringési instabilitás, alacsony, vagy ingadozó vérnyomás miatt át lehet térni a gázokra is. Nem ritka a két módszer együttes alkalmazása sem, amikor mindkét szerből kevesebbet kell adagolni.

Előkészítés az altatásra

Amennyiben a beteg valamennyi vizsgálata elkészült, az altatóorvos a beteg megfelelő tájékoztatása után beleegyező nyilatkozatot írat alá. Ebben az altatás szövődményei is szerepelnek (például fogak sérülése az intubáció közben).

Általában a beteg a műtét előtti napon éjfélig ehet és ihat, a később fogyasztott táplálékdarabkák vagy folyadék ugyanis visszacsorogva a tüdőbe kerülhet.

A műtét előtti éjjel és a műtét reggelén a beteg az aneszteziológus által javasolt gyógyszereket veszi be (korábbi gyógyszerei közül is csak azokat, amelyeket az orvos javasol). Ezek között általában nyugtató, vérnyomáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek vannak. Az otthon szedett véralvadásgátlókat, vagy vérhígítókat általában a műtét előtti néhány napon már nem javasolják szedni.

Amennyiben a műtét hosszabb időt vesz igénybe, vagy izomrelaxációt kíván, a műtét előtt az izomzat relaxálása mellett az anesztetikumok alkalmazása után a hangrés feltárását követően intubálás történik, amely során vékony csövet vezetnek a légcsőbe, a hangszalagok szintje alá.

Az általános érzéstelenítés stádiumai

Az általános anesztéziának négy stádiuma van:

1. Az első az anesztézia bevezetése, amely a tudati működés csökkenésével társul - ilyenkor a beteg fájdalomérzése még megtartott.
2. A második stádium - amely a nevét a gyors szemmozgásokról kapta: REM állapot - során az ingerekre kontrollálatlan mozgások, hányinger léphet fel - ezt a fázist általában korábban adagolt gyógyszerek (barbiturátok) segítségével lerövidítik.
3. A harmadik stádium a cél, ez a sebészi anesztézia állapota, amely során a vázizomzat elernyedt, a beteg légzése szabályossá válik, a szemmozgások leállnak.
4. A negyedik fázis kerülendő, ez az állapot veszélyes lehet, elsősorban túladagolás esetén fordul elő. A vérnyomás esik és idejében történő gyors beavatkozás nélkül a beteg a keringési elégtelenség felé sodródik.

Műtét során az EKG, a vérnyomás, a pulzus és a légzés (a vér oxigéntelítettsége, légzésszám) monitorozása mellett az inhalációs és intravénás anesztetikumok adagolása mellett figyelik az anesztézia mélységét is. Ezt általában a klinikai jelek határozzák meg: pulzusszám, verejtékezés, pupilla tágsága. Néha anesztézia-mélység monitorokat is alkalmaznak.

Szövődmények

Az általános érzéstelenítés manapság biztonságos eljárás, mellékhatásai szerencsére ritkán alakulnak ki. Ritkán az alábbiakkal fordulhatnak elő.

• Ébredés műtét közben: a gyors hatású anesztetikumok alkalmazása esetén előfordulhat, hogy a beteg bár mozdulni nem tud, de ébren van a műtét alatt.
• Hányinger és hányás: a műtét után a beteg gyengeséget, szédülést, a másnapossághoz hasonló rossz közérzetet érezhet, amely néhány órát tart.
• Toxicitás: az altatószerek a májra, a vesére vagy a vörösvértestekre mérgező hatásúak lehetnek.
• Malignus hipertermia: igen ritka állapot, egyes általános érzéstelenítővel szembeni túlérzékenység következménye. A tünetek: gyors és szabálytalan szívverés, magas láz, izomgörcsök, légzési panaszok.

Lásd még Műtéti érzéstelenítés gyermekkorban

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Lengyel Csongor, fül-orr-gégész, fej- és nyaksebész
Aktualizálta: Dr. Kádár Eszter, rezidens