Terhességmegszakítás - Indukált abortusz

A köznyelv az abortusz kifejezés alatt a terhesség művi megszakítását érti, ez az azonosítás valójában helytelen. Az abortusz lehet természetes (spontán) is.

A terhesség megszakítása lehet elektív (választott időpontban történő, tervezett) vagy terápiás (amennyiben a terhes nő egészségének megóvása, vagy életének megmentése miatt történik a beavatkozás).

A terhességmegszakítás (interrupció graviditátisz), más néven művi vetélés (abortusz arteficiálisz) orvosi javallatai közé tartozik, ha a magzatnak élettel összeegyeztethetetlen betegsége, fejlődési rendellenessége van, vagy ha magas a gnetikai vagy a méhen belüli magzati ártalmak miatti (teratológiai) kockázata. Ezen túl szintén orvosi szempontból szóba jöhetnek egyéb, az anya egészségét veszélyeztető állapotok (súlyosan magas vérnyomás, szívbetegség, depresszió vagy pszichiátriai betegségek, vesebetegségek, fertőzések, daganatok).

A nő indokai a terhesség megszakítására szociális indokok, a bűncselekményből adódó terhesség, a terhes nő fiatalkorúsága vagy korlátozott cselekvőképessége lehetnek. A terhesség befejezéséről annak 12. hetéig dönthet az anya, amennyiben nagykorú. Később (a 13-18. hét között) is végeznek terhességmegszakítást elsősorban az "anya súlyos válsághelyzete" esetén, vagy ha a terhesség megszakítása a terhesnek nem felróható okból nem történt meg a 12. hét előtt.

A magzat súlyos betegsége esetén általában a 20., de maximum a 24. hétig végeznek ilyen műtétet. Élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenesség esetén a terhesség megszakítása a 24. hétig lehetséges. A 24. héttől szigorú orvosi javallattal a terhesség befelyezése lehetséges, spontán szülés, indokolt esetben császármetszés útján, de ekkor már nem abortuszról, hanem szülésről beszélünk, és az élve született újszülöttet a szakma szabályai szerint fogják ellátni.

A terhességmegszakítás akkor végezhető a legbiztonságosabban, ha az utolsó menstruációt követő 6-10 héten belül történik - ekkor a szövődmények ritkábban lépnek fel. A 13. és 24. hét között (a második trimeszterben) végzett beavatkozások gyakrabban járnak szövődményekkel.

Bár a terhesség megszakítása az első trimeszterben biztonságosabban végezhető, esetenként a magzat betegségének felismerése elhúzódik, mivel egyes genetikai tesztek eredménye csak a második trimeszterre érkezik meg. A tizenévesek terhessége a késői felismerés és a korai, erős lelki megterhelés miatt gyakran a második trimeszterre húzódik.

Gyógyszeres terhességmegszakítás

A gyógyszeres terhességmegszakítás a terhesség első trimeszterében végezhető.

Előnyei: non-invazív (azaz sebészi beavatkozás nem történik), anesztézia nem szükséges, a gyógyszerek szájon keresztül, vagy injekció formájában alkalmazhatók. A gyógyszerek hatására vetélés történik, amely a természetes vetéléshez hasonló.

Hátrányuk az esetenként elhúzódó vérzés, a kellemetlen mellékhatások, illetve az, hogy a 7. hét után hatékonyságuk csökken. Többféle gyógyszer alkalmazható, amelyek általában a sejtosztódás gátlásán vagy a progeszteron hormon hatásának gátlásán keresztül fejtik ki hatásukat. A gyógyszerek máj- vagy vesebetegségben, gyulladásos bélbetegségben, véralvadási zavarokban, immunhiányos állapotok esetén nem alkalmazhatók.

Sebészi terhességmegszakítás

A tizedik terhességi hétig alkalmazható a manuális vákuum aspiráció, amely során a méh tartalmát a méhnyakon keresztül vezetett apró csövön át távolítják el. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart, és igen hatékony (99.5%), viszonylag kevés (1% alatti) szövődménnyel. Hátránya, hogy a kicsiny mennyiségű magzati szöveteket nem mindig sikerül eltávolítani.

Tágítás (dilatáció) és kürettázs

A beavatkozás során a méhnyak tágítását speciális gyógyszerek, vagy egyre növekvő átmérőjű finom tágítópálcák alkalmazásával érik el. A méh tartalmát szívókészülék, majd a méh falát apró kanálhoz hasonló hurkok (kürett) segítségével távolítják el.

A beavatkozás előnyei: 10-15 perc alatt lezajlik, akár egy napos bentfekvéssel is végezhető, illetve az, hogy a műtét után a vérzés általában 5 napon belül szűnik.

Hátrányai: a műtét sebészi beavatkozást jelent, fertőzések léphetnek fel. A kürettázs az esetek 97-99%-ában hatékony. A méh helyi érzéstelenítéssel érzésteleníthető, azonban a méh görcseit ez nem csökkenti. Néhány óra pihenés után a nő otthonába bocsájtható.

Tágítás (dilatáció) és kiürítés (evakuáció)

Ha a terhesség a második trimeszterbe ért, megszakításához a dilatációt és evakuációt alkalmazzák. A beavatkozás a tágítás és kürettázs módszeréhez hasonló, azonban nagyobb tágítás, nagyobb méretű szívó, illetve fogó alkalmazására van szükség, emiatt a műtéttel járó kényelmetlenség is nő.

Egyéb sebészi lehetőségek

A második trimeszterben igen ritkán egyéb sebészi beavatkozásokat végeznek:

Tágítás (dilatáció) és eltávolítás (extrakció): A méhnyak korábban ismertetett előkészítése után a magzatot egyben távolítják el - ilyenkor a magzat fejét összenyomják, annak érdekében, hogy az a méhnyakon átférjen.

Vetélés kiváltása (indukció): A méhnyak gyógyszeres vagy mechanikai tágítása után gyógyszeres úton méhösszehúzódásokat váltanak ki, amelyek hatására 8-72 órán belül a magzat megszületik. A mellékhatások hányinger, hányás, hasmenés lehetnek.

A méhfal bemetszése (hiszterotómia): A méhfalon ejtett metszésen keresztül távolítják el a méh tartalmát. Ezt a beavatkozást akkor végzik, ha az indukció eredménytelen volt.

Diagnózis és előkészítés

Az orvosnak ismernie kell a terhesség korát, ennek pontos megállapításához a kikérdezésen túl vizsgálatot is végez. A terhességmegszakítás előtt fontos, hogy a terhes nő valamennyi kérdésére választ kapjon, és legyen kellő ideje átgondolnia döntését. Kiskorú anya esetén a beavatkozáshoz a szülők beleegyezése elengedhetetlen.

Utókezelés

A beavatkozást követően a vérzés mennyiségének és a vérnyomás változásának megfigyelésre van szükség. Rh-negatív (immunválaszt kiváltó, genetikailag meghatározott vércsoport antigén hiánya) anya magzata esetén humán Rh-immunglobulin adására van szükség, ezzel későbbi terhességeknél fellépő vércsoport összeférhetetlenség megelőzhető.

A vérzés sebészi terhességmegszakítás esetén 5 napig, gyógyszeres terhességmegszakítás esetén tovább is folytatódhat. Ezen túl a fertőzések megelőzésére szükség lehet antibiotikus kezelésre, valamint kerülendő a nemi érintkezés és a tamponhasználat.

Az abortusz lehetséges szövődményei

• vérzés
• fertőzések
• méhfal perforáció: komoly vérzést, esetleg csonkoló műtétet eredményez
• magzatrész visszamaradása: vérzést, lázat, gyulladást okoz
• a méh üregében felgyülemlő véralvadék
• hegesedés a méhnyak vagy a méh üregében meddőséghez vezet
• nyakcsatorna sérülése: a tág cervix állandó folyást, krónikus gyulladást okozhat, az újabb terhesség nagyobb eséllyel vezet vetéléshez, koraszüléshez
• Rh-szenzibilizáció (ld. fent)
• lelki következmények.

A legtöbb esetben a terhesség megszakítása szövődmény nélküli és nem befolyásolja a jövőbeni terhesség esélyeit. Egy amerikai tanulmány szerint a tizenharmadik terhességi hét előtt végzett terhességmegszakítások 2,5 százalékában fordul elő valamilyen enyhe szövődmény. A súlyosabb, kórházi felvételt igénylő szövődmények előfordulási valószínűsége azonban már fél százalék alatti.

A terhességmegszakítás alternatívája a gyermekről való lemondás, az örökbeadás lehetősége. Számos szülő szeretne gyermeket örökbefogadni, elsősorban gyermektelenség, másodsorban a segíteni vágyás miatt - ebben egyre több alapítvány és egyesület nyújt segítséget. Ilyen esetekben az örökbefogadni vágyó szülőknek átlagosan két évig kell várniuk a gyermekre.

(Dr. Lengyel Csongor, fül-orr-gégész, fej- és nyaksebész)