Mi az oxigénszaturáció, és miről adhat információt?

Az oxigéntelítettség vagy oxigénszaturáció azt az oxigénmennyiséget jelzi, amely a vörösvértestekkel együtt halad át a testen. A normál oxigéntelítettség általában 95% és 100% között van a legtöbb egészséges felnőttnél. Az ez alatti szintek aggasztóak, és azonnali orvosi ellátást igényelnek, mivel ez azt jelenti, hogy szervei, szövetei és sejtjei nem kapják meg a szükséges oxigént.

Mi az oxigénszaturáció?

Az oxigéntelítettség vagy oxigénszaturáció az oxigénhez kötött hemoglobin (oxihemoglobin) százalékos arányát mutatja a vérben, és az artériás oxigéntelítettség (SaO₂) és a vénás oxigéntelítettség (SvO₂) formájában vizsgálható. Az oxigéntelítettség létfontosságú paraméter a vér oxigéntartalmának és oxigénszállításának meghatározásához. Felnőtteknél az oxigénszaturáció normál tartománya 95-100%. A 90%-nál alacsonyabb érték alacsony oxigéntelítettségnek minősül, ami külső oxigénpótlást igényel.

A vér oxigénszintje számos kulcsfontosságú tényezőtől függ

Attól, hogy mennyi oxigént lélegzünk be, hogy milyen jól cserélik az alveolusok a szén-dioxidot oxigénre. Továbbá attól is, hogy mennyi hemoglobin koncentrálódik a vörösvértestekben, és milyen jól vonzza a hemoglobin az oxigént. A legtöbb esetben a hemoglobin elegendő oxigént tartalmaz ahhoz, hogy kielégítse a szervezet szükségleteit. Néhány betegség azonban csökkenti az oxigénhez való kötődési képességét.

Minden olyan állapot, amely korlátozza a szervezet vörösvérsejt-termelési képességét, alacsony hemoglobinszintet eredményezhet, ami korlátozza annak az oxigénnek a mennyiségét, amely telítheti a vért. Az oxigéntelítettséget befolyásoló vérképzőszervi betegségek, keringési problémák és tüdőproblémák akadályozhatják a szervezetet abban, hogy elegendő oxigént vegyen fel vagy szállítson. Ez viszont csökkentheti a vér oxigéntelítettségi szintjét.

Példák az oxigénszaturációt befolyásoló állapotokra:

• Légúti fertőzések (pl. megfázás, influenza, COVID-19), mivel ezek befolyásolhatják a légzést, és ezáltal az oxigénbevitelt.
• Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD): a krónikus tüdőbetegségek csoportja, amelyek megnehezítik a légzést
• Asztma: krónikus tüdőbetegség, amely a légutak beszűkülését okozza
• Légmell (pneumothorax): a tüdő részleges vagy teljes összeomlásával jár
• Vérszegénység: az egészséges vörösvértestek hiánya
• Szívbetegség: a szívműködést befolyásoló állapotok csoportja
• Tüdőembólia: amikor a vérrög elzáródást okoz a tüdő artériájában
• Veleszületett szívhibák
• Egyéb vérképzőszervi elváltozások, például sarlósejtes vérszegénység, vagy a vörösvértestek fokozott pusztulásával járó állapotok, stb.

Hogyan mérjük a vér oxigéntelítettségét?

Az oxigéntelítettség mérése különösen fontos azoknál a betegeknél, akiknek olyan egészségügyi problémáik vannak, amelyek csökkenthetik a vér oxigénszintjét. Ilyen állapotok közé tartozik a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), asztma, tüdőgyulladás, tüdőrák, vérszegénység, szívelégtelenség, szívroham és egyéb szív-tüdőrendszeri rendellenességek.

Az oxigéntelítettséget általában kétféle módon mérik: artériás vérgázteszttel (ABG vagy SaO₂) és pulzoximetriával (SpO₂). Az ABG-t általában csak kórházi környezetben végzik, míg a pulzoximetriát számos egészségügyi ellátás során, beleértve a háziorvosokat vagy a mentőszolgálatot.

1. Az artériás vérgáz mérése

Az ABG érték az artériákon áthaladó vér oxigén- és szén-dioxid-szintjére utal, és valójában egy fontos módszer a vér oxigén- és szén-dioxid-szintjének pontos mérésére. A vizsgálathoz a pácienstől speciális, invazív technikával kis mennyiségű vért vesznek egy artériából, például a csuklóban lévő radiális artériából vagy az ágyéki femorális artériából, majd egy hordozható speciális géppel: vérgáz-analizátorban vagy laboratóriumban azonnal elemzik. Az eredmény információkat szolgáltat a vér oxigén-, szén-dioxid- és pH-szintjéről.

Ezt a tesztet elsősorban annak meghatározására használják, hogy a tüdő teljesen működőképes-e az oxigén és a szén-dioxid hatékony cseréje érdekében. Például a krónikus obstruktív tüdőbetegségekben (COPD-ben) szenvedő betegek vérében csökken az oxigén- és pH-szint, valamint megnövekszik a szén-dioxid szintje.

2. Pulzoximetria

Az oxigéntelítettség mérésének leggyakoribb módszere a pulzoximetria. Az ABG teszttől eltérően a pulzoximetria nem invazív. Ez egy egyszerű, fájdalommentes módszer, amelynek során egy mérőeszközt helyeznek az ujjbegyre vagy a fülcimpára, hogy közvetetten mérjék az oxigéntelítettséget. A pulzoximetriás leolvasás az artériás vérben található oxigén százalékos arányát tükrözi.

A mérőszköz egy érzékelőt használ a vérről visszaverődő hullámhosszok leolvasására, pontosabban két LED-es fényforrást használ; az egyik vörös (660 nm), a másik pedig láthatatlan infravörös (~940 nm), amelyet a vér elnyel. Bár a fény egy részét a bőr és a szövetek elnyelik, az egyetlen változó elnyelés az artériás pulzációnak köszönhető. Az infravörös fény nagyobb elnyelése jó oxigéntelítettséget, míg a vörös fény nagyobb elnyelése rossz telítettséget jelez. A százalékban kifejezett eredmények néhány másodpercen belül megjelennek a képernyőn.

Általánosságban elmondható, hogy a 95% alatti oxigéntelítettségi szint abnormálisnak számít, és minden 90% alatti érték vészhelyzetnek minősül. A 90% alatti értékek gyorsan súlyos állapotromláshoz vezethetnek, a 70% alatti értékek pedig kifejezetten életveszélyesek.

Nagyon fontos tudni, hogy mivel a pulzoximetria nem méri megfelelően az oxigénszaturációt más hemoglobinok (például a met-Hb vagy a CO-Hb) esetében, a pulzoximetria nem észleli a szén-monoxid (CO) mérgezést! Például, ha a páciensnek megemelkedett a CO-Hb-értéke, a %O₂Hb csökken, de a pulzoximéter nagyon normális sO₂-t mutathat. Egy kooximéter, amelyhez vérminta szükséges, meghatározza a %O₂Hb-t (és ha szükséges, az sO₂-t), valamint a met-Hb és a CO-Hb százalékát.

Az emberek nyomon követhetik oxigéntelítettségüket hordható pulzoximetriás eszközökkel is; egyes okosórák még ezzel a funkcióval is rendelkeznek. Pulzoximetriás készüléket vásárolhat a helyi gyógyszertárban, gyógyászati segédeszköz boltban vagy online. COVID-19 esetén a csendes hipoxia felismerésében elengedhetetlen készülék.

Bővebben Diagnosztikai módszerek: a pulzoximéter

A véroxigén-telítettség csökkenése: hipoxémia és cianózis

A normálnál alacsonyabb oxigénszintet a vérben hipoxémiának nevezik. Általánosságban elmondható, hogy a 90%-nál alacsonyabb szaturációs szint hipoxémiának számít.

Betegségek szívet és tüdőt érintő szövődményei, alvási apnoe, bizonyos gyógyszerek és a nagy tengerszint feletti magasság következménye lehet. Egyes tüdőbetegségek, mint az asztma és a COPD, az oxigén felszívódását befolyásoló állapotok, például tüdőgyulladás, vagy a vérszegénység is okozhat hipoxémiát. Olyan anyag (például szén-monoxid vagy cianid) belélegzése, amely erősebben kötődik a hemoglobinhoz, mint az oxigén, szintén súlyos, sok esetben irreverzibilis hipoxémiát és súlyos állapotot okozhat.

A hipoxémia leggyakoribb tünetei:

• fejfájás,
• szapora szívverés,
• köhögés,
• légszomj, zihálás,
• zavartság, valamint
• a bőr és a nyálkahártyák kéksége (cianózis).

A cianózis egy kóros állapot, amelyet rendkívül alacsony oxigéntelítettség jellemez. A cianózisnak két típusa van: centrális cianózis és perifériás cianózis.

Centrális cianózisban az oxigéntelítettség szintje 85% alá csökken, ami kékes árnyalat megjelenését okozza az egész bőrön és látható nyálkahártyán.

Perifériás cianózisban kékes árnyalat csak a perifériás testrészeken, például kézen és lábon jelenik meg. A perifériás cianózis leggyakoribb okai közé tartozik a vénás pangás, az alacsony perctérfogat (a szív által percenként továbbított vérmennyiség) vagy az extrém hidegnek való kitettség.

Bővebben Szederjesség vagy cianózis

Az alacsony oxigénszaturáció veszélyei – A hipoxia

A vér alacsony oxigéntelítettsége befolyásolhatja az oxigénkoncentrációt a szervezet szöveteiben, beleértve a szerveket és az izmokat is. Ezt az állapotot hipoxiának nevezik.

A sejtek képesek alkalmazkodni az oxigénhiányhoz, ha a hiány kicsi. Nagyobb hiányoknál azonban sejtkárosodás következhet be, majd sejthalál. A hipoxiát gyakran hipoxémia okozza, de a következő esetekben is előfordulhat:

• Nincs elég vörösvérsejt ahhoz, hogy elegendő oxigént szállítson a szövetekbe. A lehetséges okok közé tartozik a trauma, vagy a sarlósejtes vérszegénység miatti súlyos állapot.

• Nem megfelelő a véráramlás, pl. stroke vagy szívinfarktus következtében. Stroke esetén az agy egy régiójában alacsony a véráramlás, szívroham esetén pedig a szívizmok véráramlása alacsony. Mindkettő sejt- és szövethalálhoz vezet.

• A szöveteknek még több oxigéndús vérre lenne szükségük, mint amennyihez hozzájutnak. A szepszishez vezető súlyos fertőzések hipoxémiát és végül szervi elégtelenséget okozhatnak.

Hogyan javítható az alacsony oxigénszaturáció?

Az oxigéntelítettség kritikus szint alá csökkenését oxigénpótlással kell kezelni. Az állapot súlyosságától függően az orvos kiegészítő oxigént írhat fel, amely a legközvetlenebb hatással van az oxigéntelítettség szintjére. Mivel a 90% alatti szaturáció már súlyos, 70%-nál már életveszélyes, ilyen esetben sürgősen sort kell keríteni az oxigénpótlásra. Az agy a legérzékenyebb szerv a hipoxiára, és az agysejtek az oxigénhiánytól számított öt percen belül elkezdhetnek pusztulni. Ha a hipoxia tovább tart, kóma, görcsrohamok és agyhalál léphet fel.

A probléma megoldása érdekében nagyon fontos meghatározni az alacsony oxigéntelítettség okát. Krónikus betegségek, például COPD és asztma esetén a kiváltó ok általában a tüdőben és az alveolusokban tapasztalható alacsony légcsere. Az oxigénterápia mellett szteroidokra vagy hörgőtágítókra (sürgősségi inhalátorokra) is szükség lehet a légutak megnyitásához.

Keringési betegségekben, például szívbetegségben a nem megfelelő véráramlás csökkentheti az oxigénszállítást. A szívműködést javító gyógyszerek, például a szívelégtelenség kezelésére szolgáló béta-blokkolók, vagy a szívritmuszavarok kezelésére felírt gyógyszerek segíthetnek javítani az oxigénellátást.

Vérszegénység esetén a szövetek vérellátása csökken, mivel nincs elég egészséges vörösvérsejt hemoglobinnal az oxigén szállításához. Néha vörösvérsejt-transzfúzióra (vérátömlesztés) van szükség az egészséges vörösvértestek szintjének növeléséhez.

Összefoglalva

A tüdejüket, vérüket vagy keringésüket érintő krónikus betegségekben szenvedők számára fontos az oxigénszaturációs értékek rendszeres nyomon követése. Ne feledje, hogy a 95% alatti O₂-telítettségi szint általában abnormális, és sürgős orvosi ellátást igényel. Ha nem kezelik azonnal, sejtek és szövetek halálához vezet, ezért egy pulzoximéter minden házipatika fontos eszköze lehet a vérnyomásmérő mellett.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: What is Oxygen Saturation? (News Medical); Oxygen Saturation (ScienceDirect)