Röntgenvizsgálat
A röntgen (rtg) vizsgálat napjainkban rutinszerűen alkalmazott képalkotó vizsgálat. A röntgensugár egy speciális vákuum csőben keletkezik, innen lép ki és halad át a testen.
A szervekben a röntgensugárnak egy része elnyelődik, másik része pedig áthalad a testen vagy irányt változtatva szóródik. A vizsgált terület mögé egy speciális röntgenfilmet tesznek, amin a testen áthaladó röntgensugár kémiai reakció révén nyomot hagy. Ezt nevezzük röntgen árnyéknak. A legtöbb röntgenvizsgálat speciális előkészületet nem igényel, mindössze a vizsgált testrészt kell szabaddá tenni. Minden röntgenfelvételnél lehetőleg mozdulatlannak kell maradni, mert az elmozdulás rontja a képminőséget.
Leggyakrabban alkalmazott vizsgálattípusok
Koponya-röntgenfelvétel során a beteg fekszik a vizsgálóasztalon és így készül a felvétel. A vizsgálat során sérülések után esetlegesen előforduló koponyacsonttöréseket vagy bevérzéseket keresnek.
Az orrmelléküreg-felvételeken, melyeket állva készítenek az arckoponyáról, láthatóvá válik a folyadék, vagy krónikus gyulladás esetén az egyébként levegővel telt üregek fedettként ábrázolódnak.
Mellkasfelvételhez a felsőtestet kell szabaddá tenni. Lehetőleg a nagyobb nyakláncokat és medálokat le kell venni, ugyanis ez ronthatja a képminőséget. A felvétel mély belégzésben történik, melyhez pontos instrukciókat ad az asszisztens, hogy mikor kell mély levegőt venni és mikor lehet kifújni. Mellkas felvételt leggyakrabban talán a tüdőgyulladás diagnosztizálásához készítenek. Gyakran készülnek felvételek tüdőrák, tumoros tüdő áttét gyanúja miatt is. Speciális mellkas röntgenfelvétel készül a tüdőszűrő vizsgálat során, melynél a tüdő tuberculosisra (TBC) utaló elváltozásokat keresnek. Látható emellett a felvételeken esetleges szívmegnagyobbodás, mellüregben folyadék vagy levegő jelenléte, illetve szívelégtelenség esetén folyadékfelszaporodás a tüdőben.
Mammográfia során az emlőkről készítenek speciális röntgenfelvételeket, mely az emlőrák diagnosztizálását segíti.
A nyeletéses röntgenvizsgálat során a nyelőcső falát és mozgását vizsgálják speciális kontrasztanyag segítségével, melyet a betegnek meg kell innia. Ezek a kontrasztanyagok kásás állagú ízesített folyadékok, melyek a röntgensugarat elnyelik és fehér területként ábrázolódnak a felvételeken.
A gyomor-röntgenvizsgálat már igényel előkészületet. A vizsgálatnak éhgyomorra kell történnie. Itt szintén a kásás, kontrasztanyagot tartalmazó folyadékot kell meginni. A gyomorröntgen alatt végig látható a folyadék útja a nyelőcsőtől a vékonybél kezdetéig. A folyamatos vizsgálat mellett gyakran készítenek felvételeket különböző pozíciókban, melyhez a vizsgálóasztalt is mozgatják. A gyomorfekélyre utaló tapadófolt és a gyomorrákra gyanús telődési hiány során további vizsgálatok szükségesek.
A vastagbél kettőskontrasztos röntgenvizsgálata során a vastagbélnek üresnek kell lennie. Ezt hashajtással, illetve beöntéssel lehet elérni. A beteg felfekszik a vizsgálóasztalra. Először kontrasztanyagot juttatnak a vastagbélbe, majd levegővel töltik meg a belet, hogy a bélfalra kitapadjon a kontrasztanyag, és hogy a bélfal kontúrja jobban láthatóvá váljon. A vizsgálat közben többször változtatják a beteg testhelyzetét és a hasát is megnyomhatják, hogy befolyásolni tudják a kontrasztanyag eloszlását.
Natív röntgenfelvételt akkor készítenek a hasról, ha bélelzáródásra, gyomor-, illetve bélperforációra (kilyukadás), vagy fém idegentárgy lenyelésére van gyanú. A felvételt lehetőleg álló testhelyzetben kell készíteni.
A vesékről készített natív vesevizsgálat során a beteg a vizsgálóasztalon fekszik. Így készül a felvétel, mely során a sugárfogó veseköveket lehet kimutatni.
A csontokról és az ízületekről leggyakrabban baleseti sebészek, ortopéd orvosok és reumatológusok kérnek felvételt. A csontokról készült felvételen jól láthatóvá válnak a törések. Az ízületek ábrázolása során pedig az esetleges kopásos ízületi eltérések az ízületi rés beszűkülésével vagy a széli részeken képződött csontelváltozásokkal járnak. Gyulladásos ízületi betegségekben a jelen lévő folyadék miatt kiszélesedhet az ízületi rés a felvételeken és a csontok végén kimaródások jelenhetnek meg.
Terhes nőknek nem szabad röntgenvizsgálatot végezni!
A röntgenfelvételek készítésének szinte egyetlen általános ellenjavallata a terhesség fennállása, ugyanis a terhesség első három hónapjában a magzat kifejezetten érzékeny a káros röntgensugarakra. Így az orvost a terhesség fennállásáról vagy annak gyanújáról is feltétlenül értesíteni kell.
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Németh Ágnes
Diagnosztiakai módszerek | |
Angiográfia | CT (computertomographia) |
Endoszkópos vizsgálatok | ERCP |
Gyomortükrözés | Hysteroszalpingográfia, hysteroscopia |
Kiválasztásos urográfia | Kontrasztanyagos koponya CT |
MR (mágneses rezonancia) | PET |
Röntgenvizsgálat | SPECT |
Ultrahang vizsgálat | Vastagbéltükrözés |