Diagnosztikai módszerek: endoszkópos vizsgálatok

Endoszkópos vizsgálatok során alkalom nyílik az üreges szervekbe történő közvetlen betekintésre, ám emellett szövettani mintavételre és kisebb beavatkozások elvégzésére is alkalmas az eljárás.

Az endoszkópos vizsgálatokra általában mint gasztroenterológiai beavatkozásra gondolunk, de a fül-orr-gégészet, a tüdőgyógyászat, a sebészet, az urológia és a nőgyógyászat repertoárjában is szerepel.

A vizsgálat a jellege szerint úgynevezett minimál invazív módszernek minősül, amely azt jelenti, hogy a szervezet számára a lehető legkisebb megterheléssel jár a behatolás. Például egy laparoszkóposan, három apró metszésből végzett epehólyag-eltávolítás sokkal kíméletesebb a szervezet számára, mint egy nagy, nyitott hasi műtét.

Az endoszkópos vizsgálatok egyik hatalmas előnye, hogy a vizsgálatot végző orvos egy kijelzőn át direkt „élő képet” lát a testben zajló folyamatokról. Az endoscopia egy görög eredetű szó, amely direkt fordításban belenézést jelent. A vizsgálat alatt készített videófelvétel rögzíthető, fényképek menthetők le, amik nagy segítséget jelentenek az esetleges későbbi kezelés során. Például egy nagy kiterjedésű gyomorfekélyt a savcsökkentő terápia után bizonyos idő elteltével ellenőrizni kell. A korábban lementett fotóval összehasonlítva könnyen láthatóvá válik a javulás mértéke.

Ami még inkább fontossá teszi a beavatkozást az, hogy a "nézelődésen" túl lehetőséget biztosít:

• A mélyebb réteget és környező szervek megítélésére, ha ultrahanggal kombinált a vizsgálófej. Az endoszkópos ultrahang vizsgálat kifejezetten jól használható az epeutak és hasnyálmirigy megítélésére sugár és kontrasztanyag terhelés nélkül (CT-vel összehasonlítva).
• Mintavételre: szövettani feldolgozásra biopsziát vagy finom tű aspirátumot (FNA) tudunk küldeni.
• Vérzéscsillapításra: fém klipekkel, elektromos árammal, vagy tonogénnel, ritkábban haemospray-vel.
• Idegentes teltávolítására különböző fogókkal, hurkokkal.
• Ligálásra: potenciálisan nagy vérzésveszélyt jelentő nyelőcső visszértágulatokat meg lehet „gyűrűzni”, ezzel megelőzve a visszérrepedést.
• Látott elváltozás eltávolítására: kisebb nyálkahártya elváltozások, polipok, gyakorlott vizsgáló kezében egészen nagy lapos, széles alappal tapadó léziók is eltávolíthatók anélkül, hogy a klasszikus értelemben vett műtétre kerülne sor.
• ERCP során a beadott kontrasztanyaggal és röntgen sugárral az epeutak és a hasnyálmirigy-vezeték lefutását tudjuk kirajzolni, az esetleges epekő, epeutak elzáródását okozó elváltozás (pl. daganat) pontosan lokalizálható és a szükséges beavatkozás is elvégezhető.

Mire használják az endoszkópos vizsgálatot?

Fül-orr-gégészet: otoscopia (fül vizsgálata), rinoscopia (orr vizsgálata), sinuscopia (arc melléküregeinek vizsgálata), laryngoscopia (gégetükrözés).

Tüdőgyógyászat: tracheoscopia (légcsőtükrözés), bronchoscopia (hörgők és kislégutak vizsgálata, hörgőtükrözés), pleuroscopia (mellhártya lemezei közé fújt levegővel mind a két mellhártya réteg átvizsgálható).

Sebészet: mediastinoscopia (a mediasztinum vizsgálata, mellkas sebészeti beavatkozás), laparoscopia (hasüreg vizsgálata, gyakran a hasfalon keresztül végzett sebészeti beavatkozás).

Urológia: cystoscopia (húgyhólyagtükrözés), ureteroscopia (húgyvezeték endoszkópos vizsgálata).

Nőgyógyászat: salpingoscopia (petevezetékek vizsgálata, vagy a hasüreg felől, vagy hüvelyi úton).

Gasztroenterológia:

• nyelőcső vizsgálat: oesophagoscopia,
• gyomor endoszkópos vizsgálat (gyomortükrözés): gastroscopia,
• belek vizsgálata:
  • duodenoscopia (patkóbél),
  • dupla ballon, egyes ballon enteroszkópia,
  • spirál enteroscopia (vékonybél),
  • kapszula endoszkópia (a teljes tápcsatorna, de kifejezetten a vékonybél, esetenként a vastagbél vizsgálatára is használhatjuk),
  • colonoscopia (vastagbéltükrözés) és sigmoideoscopia (részleges, csak a szigmabélig terjedő bélszakasz),
  • rectroscopia (végbéltükrözés),
  • anoscopia (csak a végbélnyílás és az azt követő 1-2 cm vizsgálata, jellemzően aranyér esetén),
• epeutak és hasnyálmirigy vezeték: ERCP.

A továbbiakban a gasztroenterológiai vizsgálatokat részletezzük.

Altatás, vagy bódítás?

A vizsgálatot a legtöbb esetben ébren, esetleg bódítással végzik. Altatásban végzett endoszkópia (államilag finanszírozott ellátásban) ritka. Azokban az esetekben javasolt, amikor valamiért nem tud a vizsgálat alatt együttműködni a beteg (például még kisgyermek, vagy a mentális állapota nem engedi), esetleg a vizsgálat erős fájdalommal járna (pl. súlyos bélösszenövések miatt megtört, kanyargós vastagbél tükrözése).

A tápcsatorna felső szakaszának endoszkópos vizsgálata gyakorlott kezekben nem tart tovább 10-15 percnél, ezeknél a beavatkozásoknál legtöbb esetben még bódításra sincs szükség. Az alsó szakasz vizsgálata több időt vesz igénybe, hiszen lényegesen hosszabb az a bélszakasz, amit át kell nézni. Ezt a vizsgálatot általában ébren kezdik el, azonban, ha menet közben a beteg kéri, vagy ha a vizsgálat könnyítése céljából szükségesnek ítéli meg az orvos, vénásan adott gyógyszerrel elbódítják a pácienst. Ilyenkor a tudat elhomályosul, van, aki a vizsgálat hátralévő részét át is aludja, de a gyógyszer hatása rövidebb ideig tart és nem is olyan mély, mint egy altatás.

Egyes vizsgálatok, mint pl. az enteroscopia olyan bonyolult és hosszú, hogy csak altatásban fognak hozzá.

Előkészületek az endoszkópia előtt

Tisztítás

A tápcsatornánk egy szokásos napon ritkán üres. Már pedig ahhoz, hogy lássunk is valamit, a terepet meg kell tisztítani. Gyomortükrözés előtt elég, ha a vizsgálatot megelőző napon már nem fogyasztunk vacsorát, de éjfél után már lehetőség szerint folyadékot se nagyon igyunk. Vastagbéltükrözés előtt hashajtóval kell a belet kitisztítani, a vizsgálatot megelőző napon a laxatívum mellett egész nap bőséggel kell folyadékot fogyasztani, leves, tea, szűrt gyümölcslé is megengedett, a vizsgálat napján is lehet folyadékot fogyasztani, lehetőleg akkor már csak vizet. A vékonybél vizsgálatához is hashajtás szükséges. ERCP vizsgálat napján éhgyomorra kell maradni, a vizsgálatot megelőző napon vacsorát már ne fogyasszon.

Bővebben Miért fontos a megfelelő béltisztítás?

Gyógyszerszedés

A legtöbb ember szed valamilyen gyógyszert, pl. vérnyomásra, vércukorra stb. Vannak olyan gyógyszerek, amiket bevehet a vizsgálat napján is, ilyenek pl. a vérnyomáscsökkentők. A vérukorra szedett gyógyszert (pláne az inzulint) a vizsgálat napján érdemes kihagyni, mert gyakran éhgyomorra történik a vizsgálat. Ha bevennénk a gyógyszert anélkül, hogy ennénk, az a vércukor leesését eredményezné. A vérhígító tablettákat pedig a vizsgálat előtt néhány nappal már el kell hagyni, és a véralvadás gátlást átmenetileg injekcióval javasolt biztosítani. A vizsgálat napján már az injekciót sem szabad beadni.

Labor

A vizsgálat előtt szükséges néhány laborparaméter ismerete, ilyen például a vérkép, véralvadási értékek. Utóbbi kifejezetten a szövettani mintavétel esetén fontos. Ha esetleg vérzéses szövődmény lépne fel, akkor pedig jó, ha van egy kiinduló vérkép, hogy lássuk az esés mértékét. Lehetőleg minél frissebb eredménnyel érdemes érkezni, de általában az egy héten belüli értéket el szokták fogadni.

A vizsgálat előtt a beteggel (lehetőleg szóbeli tájékoztatás után) egy beleegyező nyilatkozatot íratnak alá, amiben maga a vizsgálat menete és a lehetséges szövődmények is olvashatók.

Hogyan zajlik az endoszkópos vizsgálat?

Gyomortükrözés

Általában öt-tíz percet vesz igénybe. A torkot lidocain spray-vel érzéstelenítik, melynek hatása kb. fél óráig tart. A vizsgálat alkalmával egy vékony, flexibilis csövet – az endoszkópot – vezetnek le a nyelőcsövön át egészen a patkóbélig. Az endoszkóp által közvetített képet kinagyítva, monitoron keresztül értékeli a vizsgáló orvos. A vizsgálat alkalmával szövettani mintavételre is sor kerülhet, illetve idegentestek, polipok, tovább nem terjedő daganatos elváltozások eltávolításra, vérzéscsillapításra, vérzés megelőzésre. Ha sikeres a gyomortükrözés, akkor egyúttal a nyombél és a nyelőcső vizsgálata is megtörténik. Az érzéstelenítő hatásának elmúlásáig nem szabad enni, inni a félrenyelés veszélye miatt.

Részletesen A gyomortükrözésről

Kolonoszkópia

A vastagbéltükrözés (colonoscopia, kolonoszkópia) során a páciens a bal oldalára fekszik felhúzott lábakkal, de a vizsgálat alatt - az orvos utasítására, asszisztensi segítséggel - a hátára, esetleg jobb oldalra, illetve ritkán hasra is kell fordulnia. Az eszközt csúszást elősegítő zselével kenjük be, majd óvatosan a végbélbe vezetik. A vizsgálat során a bél üregét levegő befújásával, illetve időnként víz bejuttatásával tágítják. A vizsgálat alatt az eszköz által provokált székelési ingert, a befújt levegő miatt has puffadást, hasi görcsöket, a beleket borító hashártyalemezek feszülése miatt hasi fájdalmat érezhet a páciens. Azoknál, akiknél a korábbi hasi műtétek összenövéseket okoztak, ezek a panaszok gyakrabban jelentkeznek.

Teljes kolonoszkópia során a végbél, szigmabél, a leszálló-, haránt- és felszálló vastagbél is áttekinthető. Gyakori eset például, hogy egy előzetes hasi CT vizsgálat eredménye szerint a vastagbél egy adott szakasza a daganat gyanús, azonban az endoszkópia során nem állunk meg „félúton” ennél a bélszakasznál, hanem a még hátralévő bélrészletet is megvizsgáljuk, amennyiben az eszköz átvezethető a szűkületen.

Részletesen A vastagbéltükrözésről

A kettős ballon enteroszkópia

A speciális kettősballon technika alkalmazásához szükség van egy hosszú vékony endoszkópra és egy ráilleszkedő hüvelyre, a kettő együttesen alkotja a kettősballon rendszert. Mindkettőnek végén felfújható ballon van, amelynek célja felfújt állapotban az endoszkóp, illetve a hüvely csúcsának rögzítése. A vizsgálat kezdetén mind az enteroszkópot, mind pedig a hüvelyt a nyelőcsövön és a gyomron át a nyombélbe, és lehetőleg minél messzebb a vékonybélbe kell vezetni. A rögzített enteroszkópot ezután óvatosan visszahúzzuk, ezzel pedig a vékonybél is rövidül, mintegy felgyűrődik az endoszkópon. A módszer segítségével egy 2 m-es endoszkóppal több méternyi vékonybél szakasz is megtekinthető.

Részletesen A kettős és egyes ballon endteroszkópiáról

A spirál enteroszkópia

A spirál enteroszkópiának az előzőektől gyökeresen különböző sajátsága az enteroszkópon lévő hüvely, amely 118 cm hosszú, és a betegben előrehaladó 21 cm-es végén helyezkedik el a spirálisan körbefutó billentyű. Ez, mint minden csavarmenet, az eszköz csavarásával biztosítja annak előrehaladását. A hüvelybe bármilyen típusú, elegendő hosszú és vékonyságú endoszkóp beilleszthető. A vizsgálat legkényesebb fázisa a kezdet, azaz lejutás a nyelőcsövön, gyomron át a vékonybélbe. Ezen a felső fázison mindig az endoszkópot vezetjük először át a kritikus pontokon, és a csúszós, csúsztatott, spirális billentyűs hüvelyt óvatosan, forgatás mellett vezetjük utána. A módszer a ballon enteroszkópiához képest gyors. Bár hatótávolsága semmiképpen nem nagyobb az előbbi módszereknél, viszonylagos egyszerűsége és gyorsasága teszi népszerűvé.

Kapszulás endoszkópia

A vizsgálat során a beteg lenyel egy kb. 11×24 mm-es video kapszulát - ez hozzávetőleg akkora, mint egy nagyobb méretű multivitamin tabletta. Ahogy a kapszulát az emésztőrendszer saját perisztaltikus mozgásával továbbítja, a kapszula az általa készített képeket és adatokat továbbküldi a vezeték nélküli adattárolónak, amit a beteg ez idő alatt az oldalához csatolva visel. Az eljárás befejezése után a képeket az orvos egy szoftveres környezetben számítógéppel értékeli ki.

ERCP

A vizsgálat során egy speciális, oldalra tekintő endoszkóppal (duodenoscop) a vizsgáló orvos lehatol a Vater-papilláig, amelyen azonosítás után egy speciális ultravékony katétert (kanül) vezet keresztül az epeutakba vagy a hasnyálmirigy vezetékbe. Ezután kontrasztanyagot fecskendeznek be a katéteren keresztül és röntgenfelvételek készülnek, amelyek alapján megállapítható az egyes vezetékek átjárhatósága. Az ERCP során lehetőség nyílik az Oddi-záró izomgyűrű esetleges működésbeli zavarának megoldására (kitágítása vagy bemetszése, endoszkópos sphincterotomia), ami elősegíti a spontán epeúti kő távozást, csökken az epepangás, megszűnik a sárgaság, és ezáltal a gyulladásos szövődmények esélye is csökken.

Részletesen Diagnosztikai módszerek: ERCP

Mikor és miért kell szövettan?

Endoszkópos vizsgálat a nyálkahártya makroszkópos (szabad szemmel való) megítélését biztosítja, azonban sok kóroki tényező rejtve maradhat. Emiatt az endoszkópia során szövettani mintát érdemes venni a szabad szemmel látható, kóros, vagy „oda nem illő” elváltozásokból. Ha látszólag ép a nyálkahártya, akkor a panaszoknak, vagy a beutaló diagnózisnak megfelelő protokoll szerinti helyekről érdemes biopsziát venni.

Például, ha látunk egy nagy kiterjedésű és mély gyomorfekélyt, a szövettani minta feldolgozása fogja megmondani, hogy a háttérben Helicobacter pylori fertőzés áll, amit antibiotikummal kell majd eradikálni, vagy esetleg a látott elváltozás valójában egy kifekélyesedő gyomordaganat, mert akkor sebészeti és esetleg onkológiai megoldás lesz szükséges.

Másik gyakori példa, hogy hasi fájdalom, fogyás miatt kérnek gasztroszkópiát. A vizsgálat során semmi különöset nem látunk a gyomorban, de a kezdeti vékonybél szakaszon a redők mintha kicsit elsimultabbak lennének a szokásosnál. A tünetek és látott kép alapján fel kell, hogy merüljön cöliákia gyanúja, amit szövettani eredmény tud igazolni.

Bővebben Mintavételi eljárások: mikor és melyik típus indokolt?

Lehetséges szövődmények, mellékhatások

Gasztroszkópia esetén elenyésző számban lép fel szövődmény. Amit panaszolni szoktak, az a kaparó, kellemetlen érzés a torokban, ritkán hasi fájdalom, véres széklet, láz. Ezek a rutin diagnosztikus gyomortükrözés alatt nem, terápiás beavatkozás során esetleg előfordulhatnak.

Kolonoszkópia során nagyon ritkán előforduló szövődmény lehet a vastagbél sérülése, illetve falának kilyukadása (ami akkor fordulhat elő, amikor a bélfal daganat vagy gyulladás miatt elvékonyodott). Emellett a vizsgálat során befújt levegő bélfalfeszülést, hasi fájdalmat okozhat, ami a gázok távozása után enyhül.

ERCP vizsgálat alatt a röntgen kontrasztanyag, ha a hasnyálmirigy vezetékbe jut, akkor hasnyálmirigy izgalmat, gyulladást okozhat. Ritka, de súlyos szövődmény lehet a fertőzés vagy a vérzés, illetve az esetleges perforáció.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász