Daganatos terápia

A daganatos betegségeket többféle terápiával lehet kezelni. A kuratív (definitív) terápia célja a daganat eltávolítása, ezzel teljes gyógyulás elérése.

A palliatív terápia célja a megfelelő életminőség biztosítása a daganat méretének csökkentésével, a szövődmények kezelésével, a kellemetlen tünetek (elsősorban a kínzó fájdalom) megszüntetésével, a betegek és családjuk pszichés vezetésével, az életmódbeli változtatások kialakításának segítségével. A fájdalom csillapítása lehet gyógyszeres, sebészi és idegsebészeti, illetve szóba jöhet a pszichoterápia.

A daganatos betegek gyógyszeres fájdalomcsillapítása több lépcsőben történik, mindig a legelső fokozattal kezdődik, hatástalanság esetén lehet további szereket bevezetni.

Fájdalomcsillapítás

1. Nem opioid fájdalomcsillapítók (aszpirin, nem szteroid gyulladásgátlók, dipyrone, paracetamol): nincs bódító hatásuk, a fájdalomcsillapítás mellett egyes típusaik a gyulladást is csökkentik.
2. Enyhe opioidok (dihydrocodein, tramadol): enyhe nyugtató hatással rendelkeznek.
3. Erős opioidok (morfin): többféle formában alkalmazható (tabletta, végbélkúp, bőrre helyezhető tapasz), erős szedatív hatással rendelkező kábító fájdalomcsillapító.

A daganatos betegek fájdalomcsillapításával kapcsolatos szempontok:
- általában gyógyszerkombinációk alkalmazandók;
- olyan dózist kell választani, amely valóban csillapítja a fájdalmat;
- a szereket nem szükség esetén alkalmazzuk, hanem meghatározott időközönként (a daganatos fájdalom állandó)

Sugárterápia, kemoterápia

Mindkét eljárás lehet kuratív és palliatív. Neoadjuvánsnak nevezzük, ha az operáció előtt alkalmazzuk, hogy a tumor mérete csökkenjen, a daganatos sejtek életképessége csökkenjen. Adjuvánsnak nevezzük, ha a műtét után alkalmazzuk, az operáció hatásának fokozására, az esetlegesen a szervezetben maradt daganatos sejtek és területek csökkentésére, felszámolására.

Hatásuk alapja, hogy a kezelendő daganattípusok kevésbé ellenállóak a kezeléssel szemben, mint a szervezet egyéb sejtjei, így hamarabb elpusztulnak. Ugyanakkor a többi sejttípus is károsodik kisebb-nagyobb mértékben, ezért alakulnak ki a mellékhatások.

A sugárterápia folyamán a beteg előzetesen meghatározott helyre, több alkalommal kap bizonyos mennyiségű sugárzást, melyet radioaktív izotópok segítségével állítanak elő. Az összdózis daganatonként eltérő. A kezelés lehet külső (teleterápia), amikor külső sugárforrásból történik a kezelés, illetve belső (brachyterápia), amikor a szervezetbe juttatott sugárforrás fejti ki a terápiás hatást.

A kialakuló mellékhatások sugárterápia esetén, az adott szerv besugárzása esetén:

• a bőr kipirosodása, gyulladása;
• szájszárazság;
• kötőhártyagyulladás;
• hajhullás;
• emésztőrendszeri daganat kezelése esetén hányinger, hányás, hasmenés léphet fel.

A nagy sugárterápiás dózis a fehérvérsejtek és a vérlemezkék számának csökkenését okozza. Késői (akár évek múlva kialakuló) mellékhatásként a besugárzott területen kötőszövetesedés következik be, amely az adott szerv funkcióromlását eredményezi.

A kemoterápia olyan kezelés, amely során a beteg agresszív hatású gyógyszereket kap hosszabb időn keresztül, meghatározott kombinációkban és meghatározott ideig. A kemoterápia korai mellékhatásai: hányinger, hányás, hajhullás, láz, a fertőzésekre való fokozott fogékonyság, a vérlemezkék számának csökkenése miatt vérzésekre való fokozott hajlam. Hosszabb távon bizonyos szerek meddőséget, idegrendszeri károsodásokat okozhatnak.

(WEBBeteg - Lektorálta: Dr. Jóna Angelika)