Mi a teendő rovarcsípés-allergia esetén?

Hogyan tudhatjuk meg, hogy allergiásak vagyunk-e bizonyos rovarok csípésére? Milyen óvintézkedéseket tegyünk, ha beigazolódik, hogy igen? Mi a teendő, ha allergiás reakciót tapasztalunk csípést követően?

Allergiát és életveszélyes csípést okozó rovarok a hártyásszárnyúak rendjébe tartozó darazsak, méhek és egyes hangyafélék, allergiás reakciók más rovarokkal szemben nem gyakoriak.

A rovarcsípésre allergiásoknál csípést követően anafilaxiás sokk alakulhat ki, melynek részeként sípoló, szapora légzés, nehézlégzés, gégeödéma, nyelv-, ajak- és légúti duzzanat, légúti elzáródás, általános bőrkiütés, a vérnyomás leesése, eszméletvesztés, légzésleállás lép fel, a helyi reakciók (fájdalom, ödéma, viszketés, vérzés, bőrpír és csalánkiütés) mellett.

A rovarcsípés-allergia diagnosztizálása

Ha első csípéskor szokatlan, heves vagy súlyos reakció jelentkezett, fel kell, hogy merüljön a rovarcsípés-allergia gyanúja, szükséges az ezirányú szakorvosi kivizsgálás.

A rovarcsípés-allergiában a kórelőzmény ismerete nagyon fontos, amit a bőrpróba, a méregspecifikus IgE-vizsgálat vagy az úgynevezett RAST-vizsgálat (radioallergosorbent teszt)) támaszt alá. Egyes centrumokban élő rovarokkal végzik a provokációt. Vizsgálatok adatai szerint a méhvel végzett provokáció esetében 52 százalékban anafilaxiás reakció alakul ki.

Mit a teendő, ha rovarcsípés-allergiát diagnosztizáltak nálunk?

Ha beigazolódik, hogy allergiás a rovarcsípésre, akkor mindig magánál kell hordania egy előretöltött adrenalintartalmú önadagoló „tollat” (felnőttek esetében Epipen/Anapen, illetve gyermekek esetében Epipen Junior/Anapen Junior), amit csípés esetén alkalmazni kell.

Az immunterápia is egy lehetőség, melynek során a rovarcsípés-allergiás személy szervezetét fokozatosan hozzászoktatják ahhoz, hogy ne reagáljon túlérzékenyen a rovarméregre. Rovarcsípés-allergiás személyeknél életmentő lehet alkalmazása.

Fontos tudni, hogy azoknál, akiknek mastocytózisuk (nagyszámú hízósejt) van, különösen gyakran alakul ki súlyos anafilaxiás sokk csípést követően. Egyes vérnyomáscsökkentők (béta-blokkolók és ACE-inhibitorok) szedése is fokozza az anafilaxia gyakoriságát.

Hogyan védekezzünk a csípés ellen?

• Ne öltözzünk élénk színű ruhákba, ne használjunk édes illatú kozmetikumokat és szappant, ha a szabadba megyünk!
• Az ételt és a szemetet fedjük le!
• Lehetőleg ne együnk és ne igyunk a szabadban, de ha mégis ezt tesszük, előtte nézzük meg, nincs-e rajta rovar!
• A bőrünkre, kezünkre, ruhánkra került étel- és italfoltokat alaposan távolítsuk el.
• Cipőben járjunk, hogy a talpunkat ne érje csípés!
• Ha a szabadban vagyunk, hordjunk olyan ruhát, mely befedi a kart és a lábakat!
• Tartózkodjunk a rovarok hessegetésétől, megfogásától!
• Kerüljük a rovarok fészkét!

Az anafilaxiás reakciót mutató beteg ellátása

Ha valakit csípés ér, és a beteg ismerten allergiás, vagy ha nem tudjuk ezt róla, de az egész szervezetére kiterjedő súlyos reakciót tapsztalunk, feltétlenül és azonnal hívjunk mentőt! Amennyiben van a betegnél adrenalinos önbelövő injekció, azt azonnal be kell neki adni a combizomba. Az öninjekció működésbe lépését követően a tűt csak 8–10 másodperc után szabad kihúzni. (Az önbelövő adrenalininjekció használatát ide kattintva tekintheti meg videón.) Orvosi segítségre a betegnek ezt követően is szüksége van, ugyanis állapotától függően további beavatkozásokra lehet szüksége, az orvos a csípéstől a szív irányába érlekötést alkalmazhat, injekciót adhat a betegnek, szükségessé válhat továbbá a folyadékpótlás és oxigén adása, hörgőtágító inhaláció vagy injekció. A súlyos reakciókat kórházban kell kezelni!

Ilyen helyzetben csupán mádoslagos, de ha lehetőségünk van rá, távolítsuk el a fullánkot (főleg a méhcsípés esetében). Figyeljünk a bőr párhuzamos simítására pl. bankkártyával, ami a méregzsák kiürülését akadályozza meg.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Brugós László, allergológus, tüdőgyógyász