Az immunterápia története
megjelent:
A 100 éves múltra visszatekintő immunterápiás kezelés felfedezésének legelső gyökerei valójában egészen az ókorig, a Kr.e. 132-63-as időkig nyúlnak vissza.
Azokban az időkben a politikai ellenfelek félreállításának gyakori eszközeként alkalmazták a mérgezést. VI. Mithridatész pontoszi király ezt megelőzendő, olyan módszer kidolgozására törekedett, amely képes hatástalanítani a kígyómérget. Ennek érdekében rendszeresen, egyre nagyobb mennyiségű mérget juttatott a szervezetébe, míg végül immunissá, védetté vált az addig azonnali halált okozó anyaggal szemben. A terápia sikeresnek bizonyult.
Homeopátia és immunterápia
Az XVIII. század elején Samuel Hahnemann felfedezése, mely szerint ugyanaz az anyag, amely betegséget okoz, képes azt meg is gyógyítani; némi egyezést mutat az immunterápia működési mechanizmusával. A hasonlót a hasonlóval gyógyításának elvén működő homeopátia és az immunterápia közt azonban lényeges különbség, hogy az allergén-specifikus immunterápia ún. dózis-hatás összefüggéseket követ, adagolása szigorúan szabályozott keretek közt történik, pontos dózisokban meghatározott, s eredményességét számtalan placebo-kontrollált vizsgálat is igazolja.
Himlő és allergia
Az 1900-as évek elején több vizsgálat is zajlott, melyek az allergia kialakulásának és kezelési lehetőségeinek módjait kutatták. Az egyik jelentősebb felfedezés A. Wolff-Eisner nevéhez köthető, aki kimutatta, hogy a szénanáthás tüneteket a polleneket alkotó fehérje összetevők okozzák. Alexandre Besredka állatokon végzett kísérletei során elsőként alkalmazta sikerrel az allergén-specifikus immunterápiát. A fejlődésében azonban a himlő elleni védőoltás felfedezése jelentette a valódi áttörést.
A himlő elleni védőoltás működési mechanizmusa az 1911-es évben arra ihlette Leonard Noon és John Freeman kutatókat, hogy az allergia kezelésére is a fertőző betegségek ellen akkoriban már sikerrel alkalmazott védőoltásokhoz hasonló terápiát fejlesszenek ki.
Oltási reakció és szövődmény |
| Érdemes néhány szóban összefoglalni az "oltási reakció" és az "oltási szövődmény" jelentését és a két jelenség közötti különbséget. Az oltási reakció a beadás után jelentkező normális reakció, ami bizonyos oltottakon előfordul, másoknál nem. Ezek a tünetek például az oltás helyén kialakuló fájdalmas duzzanat, bőrpír vagy a láz is. Oltási szövődmény csak kis számú betegben jön létre, akik az átlagtól eltérően reagálnak az oltásra, a szövődmény fellépte előre nem megjósolható. |
A kutatók – részben Besredka állatokon végzett vizsgálati eredményei nyomán – feltételezték, ha injekció formájában a beteg szervezetébe juttatják az allergén anyagot, akkor az idővel megtanulja elviselni azt, ilyen módon pedig az adott pollen hatására fellépő allergiás reakció is megszüntethető. A Lancet folyóiratban közölt sikeres eredmények hatására az allergénspecifikus immunterápia alkalmazása világszerte gyors népszerűségre tett szert a kezelőorvosok körében, az allergiás betegségek kezelési módjaként.
Az első próbálkozások
A XX. század elején az immunterápiás kutatások fő témája a készítmények megfelelő összeállítása volt. Felismerték, hogy a kezelés sikerességének titka a megfelelő allergén kiválasztásában és elkészítés módjában rejlik. A kezdetleges próbálkozások során az A. Coca által felfedezett recept alkalmazása terjedt el, noha sikerességét igazán eredményes klinikai vizsgálatok nem igazolták. Erre az időszakra tehető a hisztamin, anafilaxiás reakció kialakulásában betöltött szerepének meghatározása is.
Az áttörés
Az orvostudomány fejlődésével az 1950-es évektől megkezdődtek az allergénspecifikus immunterápia alkalmazásának klinikai vizsgálatai is. Az 1950-es és 1980-as évek között az immunterápiás készítményeket világszerte egyre több országban használták az allergiás betegségek kezelésére. Az Egyesült Államok országaiban jellemző a személyre szabott készítmények alkalmazása, míg Európában inkább a standardizált, fix kombinációk használata terjedt el és került engedélyezésre.
A biztonság és a hatékonyság növelésének érdekében az 1970-es években megszületett az a mai napig is érvényben lévő alap koncepció, mely a készítmények összeállításának módját egységes módon szabályozza. Az allergén-specifikus immunterápia gyakorlati alkalmazására vonatkozó nemzetközi irányelveket pedig az Egészségügyi Világszervezet fektette le 1997-ben.
Immunterápia a XXI. században
A kezdetben csak injekciós formában létező kezelés ma már szájon át szedhető cseppek, vagy tabletta formájában is elérhető. Bizonyos allergiák esetében azonban továbbra is kizárólag injekciós immunterápiára van lehetőség, ilyen például a darázs- vagy méhcsípés-allergia. Az Egyesült Államokban már megkezdődtek a kutatások, melyek sikerével az immunterápiás kezelés ételallergiás páciensek számára is elérhetővé válhat.
Az elmúlt évek alatt a kutatók a kezelés hosszútávú hatásait is vizsgálták, így elmondhatjuk, hogy egy 3-5 éven át alkalmazott terápia hatására 10-12 éves tünetmentes időszak érhető el. Az immunterápia hosszútávú hatásait vizsgáló kutatások azt is igazolták, hogy kizárólag ez a módszer képes az allergia valódi okára hatni, így nem csak a tüneteket szünteti meg, de segítségével megelőzhető a további allergiák kialakulása és a súlyosabb szövődmények, így például az allergiás eredetű asztma is.
Hazánkban 2008. augusztus 28-án megalakult a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság Immunterápiás szekciója. Tagja lehet minden orvos, akit érdekel az immunterápia, már régen alkalmazza és szeretné a tapasztalatait átadni, vagy szeretné a tapasztalatait kicserélni, illetve aki még nem alkalmazta és szeretne többet tudni róla.
(Orvostkeresek Egészségmagazin)
