Miért veszélyes az anafilaxia? Hogyan kell kezelni?

Az anafilaxia súlyos, életveszélyes, a teljes szervezetet érintő túlérzékenységi reakció. Mi okozza? Mik a tünetei? Hogyan kezelendő? Hogyan lehet megelőzni? Cikkünkből megtudhatja a válaszokat.

Allergiás és nem allergiás anafilaxia

Az anafilaxiának allergiás, és nem-allergiás formáját különböztetjük meg. Az allergiás anafilaxia során az allergiára hajlamos szervezetbe jutó allergén ellen IgE-antitest termelődik, melynek hatására ismételt allergén-expozíció esetén a speciális fehérvérsejtekből (hízósejtek, bazofil sejtek) felszabaduló anyagok, a hisztamin és a citokinek jellegzetes tüneteket idéznek elő.

Anafilaxia leggyakrabban bizonyos ételek (pl.: földimogyoró, búza, dió, hal és kagylófélék, tej, tojás) vagy gyógyszerek (pl.: béta-laktám antibiotikumok, nem-szteroid gyulladásgátlók) bevitele, illetve rovar (darázs, méh) csípése kapcsán jelentkezik.

Az allergiás anafilaxia kialakulása (WEBBeteg Médiatár)

A nem-allergiás anafilaxia leggyakoribb kiváltó okai a fizikai terhelés, a hidegexpozíció, a kontrasztanyagok és az opiát típusú gyógyszerek. A pontos kiváltó ok azonban sokszor ismeretlen marad (30-50 százalék úgynevezett idiopátiás anafilaxia).

Hogyan ismerhető fel az anafilaxiás roham? Tünetek

A tünetek általában (bár nem mindig) gyorsan alakulnak ki és gyorsan súlyosbodnak. A leggyakrabban érintett területek a bőr és a nyálkahártya, a szív és a légzőrendszer, a gyomor és a bélrendszer, valamint a központi idegrendszer. Tünetként jelentkezhet generalizált bőrpír, csalánkiütés, viszketés, ajak-, nyelv-, kötőhártya-duzzanat, szívritmuszavar, szívmegállás, alacsony vagy magas pulzusszám, vérnyomásesés, ájulás, orrváladékozás, nehézlégzés, légszomj, rekedtség, köhögés, sípoló légzés, felső légúti szűkület, hasi görcs, hányás, hasmenés, feledékenység, eszméletvesztés, zavartság, fejfájás, szorongás, húgyhólyag feletti kontroll elvesztése, medencei fájdalom.

Az anafilaxiás roham potenciálisan életveszélyes állapot, mivel a nyálkahártya-duzzanat fulladáshoz vezethet, de érintett a légzőrendszer (hörgőgörcs, gégevizenyő), a szív (szívmegállás) és a központi idegrendszer (eszméletvesztés) is.

Diagnózis

Az anafilaxia diagnózisa a részletesen kikérdezett kórelőzményen, a kiváltó faktorok (pl. mogyoró, darázscsípés, stb. felismerésén alapul, amely bőrpróbával (Prick-teszt), vagy a betegtől vett vér vizsgálatával bizonyítható. A nem-allergiás anafilaxia diagnózisa csupán a kórelőzményi adatokon alapul.

Az anafilaxiás sokk ellátása

Az alapvető beavatkozások anafilaxiás sokk esetén az alábbiak, melyet akár laikusként is megkezdhetünk.

Fontos a megfelelő testhelyzet biztosítása, ez lehet sokk-fektetés, vagy eszméletlenség esetén stabil oldalfektetés, esetleg a kettő kombinációját alkalmazzuk. Légszomj esetén félülő helyzetet biztosítsunk, hipotóniában (alacsony vérnyomás esetén) lapos fektetés javasolt. Az egyik legfontosabb az allergén további bejutásának megakadályozása, továbbá a légutak szabaddá tétele és szabadon tartása.

Ezt követően pedig az antiallergiás kezelés megkezdése javasolt, melyet nagyrészt már szakember végez.

• Javasolt oxigén adása orrszondán vagy maszkon át, gyerekeknél 2-4 L o2/perc, felnőtteknél 4-6 L o2/perc mennyiségben.
• Nagyon fontos a volumenpótlás infúzió formájában, ez jellemzően krisztalloid oldat adása intravénásan, ami a gyakorlatban 1-2 L Ringer-Lactat oldatot jelent.
• Antihisztamin adása (chloropyramin 20-40 mg intravénásan, pl. 1-2 ampulla Suprastin iv.).
• H2-blokkoló adása pl. Ranitidin (50 mg 20 milliliterre higítva lassan intravénásan, pl. 1 ampulla Zantac iv.).
• A kortikoszteroid, pl. metil-prednizolon 125-250 mg iv. (pl. Solumedrol 125-250 mg iv.) kulcsfontosságú gyógyszeres terápiának számít.

Súlyos, harmadik stádiumú anafilaxiás sokkban minden egyéb gyógyszert megelőzően katekolamin (adrenalin) intravénás adása az elsődleges. Ez lehet 1 ml Tonogen 9 ml izotóniás konyhasóval higítva, ennek a kezdő adagja 1-3 ml és néhány perc után kell ismételni.

Sikertelen vénapunkció után, vagy – ismert anafilaxiahajlam esetén – saját, illetve hozzátartozói alkalmazás során, izomba is adhatóak a katekolaminok. Erre való a gyógyszertárakban elérhető, vényköteles, előretöltött injekciós forma: Epipen (0,3 mg adrenalint tartalmaz) vagy Epipen Junior (0,15 mg adrenalint tartalmaz egyetlen beadandó injekcióban), vagy a hasonló dózist tartalmazó Anapen, illetve a szintén gyermekeknek szánt Anapen Junior. Ismert anafilaxia esetén javasolt ezeket mindig magunknál tartani, és a környezetet (pl. gyermekek esetén osztályfőnököt, tanárokat, családtagokat; felnőtteknél munkatársakat, családtagokat, szomszédokat) is tájékoztatni a súlyos allergiáról és az injekció hollétéről.

Gégevizenyőben, hörgőgörcsben, vagy vénapunkciós nehézség esetén gyermekeknél adható a katekolamin (adrenalin) inhalációsan is pl. 1 ampulla Tonogent 2 ml 0,9%-os sóoldattal higítva úgynevezett nebulizátorban lehet belélegeztetni. 5-10 inhaláció javasolt ezen keresztül, illetve a tünetek javulásáig. Felnőtteknél epinferin oldat is forgalomban van spray formában porlasztásra (Infestokrup Inhal), ebből 2-4 puffot kell mélyen a garatba porlasztva adni. Gyerekeknél és felnőtteknél bronchospazmus (hörgőgörcs) esetén, ha a beteg még inhalálni képes, 1-2 puff Ventolin Evohaler vagy 2-3 puff Berotec is adható. Egyéb esetben teofillin (pl. euphilong) is adható intravénásan hörgőtágításra.

Anafilaxiás sokkban bekövetkezett keringésmegállásban újraélesztést kell mielőbb kezdeni, és az újraélesztést hosszabb ideig kell végezni, mert főleg fiatal betegben a szív-érrendszer előrehaladott károsodásával nem kell számolni. A gyors és jelentős folyadékbevitel is kiemelt fontosságú (általában 2-4 L izotóniás elektrolitoldatot kell elkezdeni adni intravénásan). Ebben a stádiumban a szisztémásan adott antihisztaminok és kortikoszteroidok jellemzően nem segítenek, újraélesztésben az adrenalin a választandó gyógyszer a vérnyomásesésre tekintettel.

Megelőzhető-e az anafilaxia kialakulása?

A kórkép megelőzése az arra hajlamosak esetében a kiváltó tényező elkerülésén alapul, azaz szigorúan kerülni kell az allergiát kiváltó élelmiszerrel, rovarral való kontaktust. Bizonyos esetekben, szigorú orvosi felügyelet mellett, használják a deszenzibilizációt (a szervezet lassú, fokozatos hozzászoktatása az allergénhez) és az immunterápiát.

Tovább

• Rovarcsípés, darázscsípés: mi a teendő?
• Méhcsípés-allergia - Honnan tudhatom, hogy érintett vagyok-e?
• Tudnunk kell! Gyermekek újraélesztése

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szigeti Nóra és Dr. Szabó Zsuzsanna