Belsőleges antihisztaminok

Az antihisztamin gyógyszercsoport allergiás reakció esetén segít, amikor az allergén hatására panaszokat okozó hisztamin szabadul fel a szervezetben. Az antihisztaminok nem gyógyítják az allergiát, csak tüneti kezelésre jók.

Milyen tünetekkel jár a hisztaminfelszabadulás?

Az allergiás reakció okozói az adott szervezetre allergizáló anyagok: mint pl. pollen, háziporatka, háziállatok szőre, penészgomba, melyekkel ha az allergiás szervezet találkozik, hirtelen nagy mennyiségben kezd el hisztamint felszabadítani. Az allergiás szénanátha miatt a hisztamin hatására tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, orr- és szemviszketés lép fel. Rovarcsípések miatt jelentkező viszketést, a csalánkiütés, a kontakt dermatitis, az étel- és gyógyszerallergia, az allergiás kötőhártya-gyulladás tüneteit is a hisztaminfelszabadulás okozza, de az antihisztaminoknak allergiás asztma esetén is fontos szerepük van a kezelésben.

Az allergiás reakció súlyos formájában, az anafilaxiában, amikor a gége, nyelv, ajak megduzzad, nehezen veszi a beteg a levegőt, verejtékezik, azonnal orvost kell hívni, az antihisztamin önmagában nem segít. Ha van a betegnél önbelövős adrenalin injekció, azonnal a combjába kell fecskendezni.

Az antihisztaminok generációi, azok jellemzői

Az antihisztaminokat leggyakrabban három generációs csoportba sorolják.

Első generációs antihisztaminok: Ezek a legrégebbi készítmények. Leggyakrabban a dimetindene-t használják, leginkább kisgyermekeknél, csepp formájában. Egyedül ez a hatóanyag alkalmazható 1 évnél kisebb gyermekek allergiás panaszaira, akár szénanátháról vagy bőrviszketésről van szó, mint rovarcsípés, bárányhimlő, csalánkiütés. Receptköteles készítmény. Mellékhatása a fáradtság, aluszékonyság, de pl. bárányhimlő esetén ez „előny” is lehet, a kisgyermek nyugodtabb alvását is segíti. Ugyanakkor, ha felnőtt alkalmazza, már komolyabban figyelembe kell venni ezt a leggyakoribb mellékhatást, autóvezetéskor, nehézgépkezelőknél.

A második generációs csoportba tartoznak az ugyancsak H1-antihisztaminok, mint a cetirizin, loratadin. Mivel szelektívebben hatnak, így mellékhatásaik is enyhébbek: fejfájás, szájszárazság, ritkán kismértékű álmosság. A loratadin hatóanyagot tartalmazó szirup, a cetirizintartalmú csepp már kétéves kortól alkalmazható. A 10 mg hatóanyagot tartalmazó készítmények 12 év felett alkalmazhatóak (cetirizin esetén létezik préselt szopogató tabletta), nem receptkötelesek, ám van, amelyik receptre felírva olcsóbban szerezhető be, illetve írható közgyógyellátásra is. Erről érdemes orvosunktól, gyógyszerészünktől érdeklődni.

A harmadik generációs csoportba tartozó hatóanyagok: desloratadin, levocetirizin, fexofenadin, mindegyik szelektív antihisztamin. Érdekesség, hogy a desloratadin a loratadinnak egyik bomlásterméke, míg a levocetirizin a cetirizin optikai izomerje. Így az előbbinél még kisebb az esély az álmosító mellékhatásra, utóbbinál a 10 mg helyett 5 mg is elegendő az azonos hatás eléréséhez. A desloratadin szirup formájában 1 éves kortól alkalmazható, de csak orvosi javaslatra. A fexofenadin egy álmosító mellékhatással nem rendelkező, 12 éves kor felett alkalmazható hatóanyag. A 120 mg-os készítményt szénanátha tüneteire, a 180 mg-os filmtabletta alkalmazását a krónikus csalánkiütés kapcsán fellépő tünetek enyhítésére hagyták jóvá.

A második és harmadik generációs antihisztaminok már kevésbé jutnak át a vér-agy gáton, mint az első generációsok, és így az álmosságot okozó mellékhatásuk is sokkal enyhébb. Leginkább ilyen mellékhatása a cetirizinnek van, főképp, ha a beteg napi 20 mg-s adagolásban szedi. Ennek ellenére az álmosító mellékhatás teljességgel nem zárható ki, így ha a beteg az antihisztamin szedésekor azt érzi, hogy csökken a koncentrálóképessége, a figyelme, akkor nem szabad autót vezetnie vagy veszélyes munkát végeznie.

Fontos hangsúlyozni: előfordulhat, hogy egyik gyógyszer valakinek nem hat úgy, mint a másik, ezért mindig az egyéni tapasztalat a döntő.

A gyógyszerkölcsönhatások közül a legfontosabbak

• Nem javasolt az antihisztaminokat antidepresszánsokkal, nyugtatókkal, altatókkal szedni, felerősíthetik azok hatását. Epilepsziás betegek orvossal konzultáljanak, ha allergiaellenes szert kell szedniük!
• Az antihisztaminok hatással lehetnek a gyomorsav termelésére is, így az erre ható szerekkel (mint pl. protonpumpagátlók) való együttes alkalmazásukkor gondolni kell erre.
• Megfázásos tünetekre ható készítmények (forróital-porok, szirupok) szintén tartalmazhatnak antihisztaminhatású alapanyagokat, így a dózisra ebben az esetben fokozottan kell ügyelni.

Antihisztamin szedésekor kerülni kell az alkohol fogyasztását.

Fontos orvoshoz fordulni

Sok készítmény alkalmazásához nem szükséges orvosi recept, ugyanakkor fontos komolyan venni a panaszokat és érdemes orvoshoz fordulni. Egyrészt azért, mert receptre kaphatóak olyan orrspray-k, amik kifejezetten allergiás panaszokra alkalmazandóak, illetve szemcseppek. Ezek alkalmazásával sok esetben kiváltható a szisztémás hatású gyógyszer szedése. A másik, hogy a hosszú időn keresztül fennálló allergia elégtelen kezelés mellett alapja lehet az allergiás asztmának.

Az allergiások immunrendszere reagál szélsőségesen az olyan anyagokra, amelyek az egészséges emberekre nézve teljesen ártalmatlanok. A különböző allergénekre specifikus terápiával elérhető, hogy az allergiások immunrendszere ne érzékelje ezeket az anyagokat, pl. polleneket, állatszőrt, poratkát, így allergiás tünetek sem jelentkeznek majd.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész