Hogyan diagnosztizálják az asztmát?

Roham esetén a diagnózis felállítása nem nehéz. Annyira jellegzetes a megnyúlt kilégzés, és a hörgők által kiadott sípoló, búgó hang, hogy ilyenkor már csak az asztma okát kell kideríteni. Általában azonban nem ilyen egyszerű a diagnosztizálás, mert a rohamokon kívül az asztmások tünetmentesek, és a légzésfunkciós értékeik is normálisak lehetnek.

A diagnosztika lépései és módszerei

El kell különíteni más betegségektől - Differenciáldiagnosztika

Az asztma tünetei számos más betegségéhez hasonlíthatnak, például a tüdőtágulatéhoz, a korai pangásos szívelégtelenségéhez vagy a hangszál megbetegedéseiéhez. A hasonló jelekkel járó kórformák kizárása érdekében orvosa valószínűleg néhány vizsgálat elvégzését javasolja, amelyek eredményei alapján biztonsággal felállítható a diagnózis.

Anamnézis és fizikális vizsgálat

Orvosa először felveszi a kórelőzményt és elvégzi a fizikális vizsgálatot. Mivel az asztma a súlyosságától függően változatos tünetekkel kezdődhet, nagyon fontos a betegek alapos kikérdezése az alábbiakat is beleértve: a nehézlégzés jellege (ki- vagy belégzés nehezített-e?; jár-e köhögéssel?), előfordulási ideje (napszaki, évszaki halmozódás), helye (munkahely, otthon stb.), fizikai állapot stb. Gyanú esetén allergiavizsgálat is szükséges. Az allergiás, asztmás betegek családjában gyakori a betegség halmozódása.

Légzésfunkciós vizsgálat

Az előzőek után a légzésfunkciós vizsgálat következik, amelynek segítségével meghatározható a légzés során ki- és beáramló levegő mennyisége és sebessége. Légzésfunkciós vizsgálatot leggyakrabban az alábbi két eszköz segítségével végeznek:

• Spirométer: Spirometriás vizsgálattal a légcső és a hörgők beszűkülését lehet kimutatni. A vizsgálatot egészségügyi szakszemélyzet végzi. A készülék normál nyugalmi légzéskor, valamint erőltetett kilégzéskor méri a hörgőkben a levegő mennyiségét (térfogatát) és a kilégzés sebességét. A mért adatokat összeveti a normál értékekkel. Az eredményt abszolút értékben és százalékban is megadja.
• Csúcsáramlásmérő: (Korrekt diagnózis megállapításához nem megfelelő, inkább a betegség monitorozására való.) A csúcsáramlásmérőt otthoni körülmények közt is használhatja. Használata egyszerű, könnyen elsajátítható. Segítségével már a tünetek megjelenése előtt kimutatható a légúti szűkület kisfokú növekedése is. Az asztmás rohamot előrejelezheti az, ha a mért értékek a szokásosnál alacsonyabbak. Ha a csúcsáramlás napi ingadozása meghaladja a 20 százalékot, az már asztmára utal, a 20-30 százaléknál is nagyobb változás pedig már súlyosabb gyulladást és obstrukciót jelez. Kérdezze meg orvosát, hogy mi a teendő ebben az esetben!

Amennyiben a légzésfunkciós értékekben eltérés mutatkozik, hörgőtágító belégzése után 15-20 perccel megismétlik a vizsgálatot. Ha az értékek 12%-nál többet javulnak, az asztma diagnózisa igazolódik.

Amennyiben az orvos nem tudja roham közben megfigyelni a beteget és a légzésfunkció normális, a diagnózis bizonytalan, ilyenkor hörgőgörcsöt okozó anyagokat, fizikai terhelést vagy a hideg levegő belélegeztetésének módszerét is alkalmazhatják. A felsorolt anyagoknak az a jellegzetessége, hogy asztmás ember esetén sokkal kisebb koncentráció szükséges a hörgőgörcs előidézéséhez, mint másoknál. Minél kisebb koncentráció idézi elő a hörgőszűkületet, annál súlyosabb fokú az asztma.

A kilélegzett NO gáz koncentrációjának mérése

Az asztmás légutakban jelen levő gyulladásnak meghatározása a kilélegzett NO (nitrogén-monoxid) gáz koncentrációjának mérésével is lehetséges, egy erre alkalmas készülék segítségével. Minél magasabb a koncentráció, annál biztosabb a nem kontrollált asztma jelenléte.

Ha megvan a diagnózis

A kivizsgálást követően az asztma terápia beállítása következik. A továbbiakban az asztma állapotát rendszeresen ellenőrizni kell a légzésfunkciós vizsgálattal.

Az asztma osztályozása

A panaszok, a fizikális vizsgálat és a diagnosztikai vizsgálatok eredménye alapján orvosa meg tudja állapítani, hogy milyen súlyos a betegsége. Ez az osztályozás képezi majd a kezelés alapját is. Az asztma öt fő osztályba sorolható:

1. Enyhe intermittáló: Ez az asztma legenyhébb formája. Az asztma enyhe intermittáló formájától szenvedő betegek általában maximum hetente két napon, havonta két éjszaka tapasztalnak enyhe tüneteket.
2. Enyhe perzisztáló: Az enyhe perzisztáló asztma esetén a tünetek hetente kettőnél többször jelentkeznek, de egy nap maximum egy alkalommal.
3. Mérsékelt perzisztáló: Ha naponta egyszer és hetente több mint egy éjszaka vannak asztmás tünetei, akkor az asztma mérsékelten perzisztáló formájában szenvedhet.
4. Súlyos perzisztáló: Ez az asztma legsúlyosabb formája, mely a napok többségében egész nap, és gyakran éjszaka is tüneteket okoz.
5. Nagyon súlyos perzisztáló asztma: Ebben a formában – melynél a halálozási arány mintegy tizenhatszorosa a többi asztmatípus mutatóihoz képest – kiegészítő terápiaként alkalmazzák a monoclonális antitestet is, mint anti-IgE kezelést.

Egy jól kezelt asztmás betegnek csak ritkán vannak tünetei, ezt kontrollált állapotnak nevezzük. Ha az asztma nem kontrollált, a terápia módosítása szükséges.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Hangonyi Csilla, tüdőgyógyász, allergológus