Prof. Szekanecz: a koronavírus, és nem a védőoltás okozhat autoimmun betegséget

Az autoimmun betegségekben a COVID-19 súlyosabb lefolyású, a vírus pedig autoimmunitást is provokálhat, ezért minden autoimmun beteget be kellene oltani - hangsúlyozta dr. Szekanecz Zoltán. A reumatológus és immunológus professzor szerint felesleges oltás után egy-két héttel rohanni a laborba, ellenanyagszintet mérni.

A közelmúltban rendezték meg a nyolcadik Debreceni Reumatológiai Oktatási Programot (DROP), a koronavírus járvány miatt országos online konferencia keretében. Az idei rendezvényen a reumatológia-immunológia eredményeit, alakulásait, illetve a határterületek újdonságait vitatták meg a szakorvosok.

Prof. Dr. Szekanecz Zoltánnal, a Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával, a konferencia főszervezőjével, egyebek mellett a konferencia főbb aktualitásairól, illetve az autoimmunbetegségek és a COVID-19 összefüggéseiről, a koronavírus elleni védőoltások hatásáról beszélgettünk.

A DROP konferenciát az idén - a koronavírus világjárvány miatt - online formában rendezték meg, közel ötszáz szakember részvételével. Professzor úr, főszervezőként milyen főbb témákat emelne ki az elhangzott előadások közül?

A Debreceni Reumatológiai Oktatási Program (DROP) olyan, immár nyolc konferenciát megért, 2007-ben indult multidiszciplináris kezdeményezés, amely a reumatológia, az immunológia szemszögéből határterületi kérdéseket boncolgat más orvosi szakterületekkel karöltve. A COVID-19 tényleg klasszikus példája ennek, hiszen ez a betegség nagyon sok szervrendszert érint, beleértve a mozgásszerveket is.

Két referátum hangzott el, melyet dr. Nagy György professzor Budapestről, és jómagam tartottunk. Szó volt a vírusfertőzést követő immunológiai, gyulladásos jelenségekről, melyek végső soron a szervi tüneteket okozzák, a vírus okozta esetleges autoimmunitásról, az autoimmun betegségek kezelésében használt gyógyszerek alkalmazásáról a COVID-19 fertőzés esetén, és természetesen az autoimmun reumatológiai betegek oltásának kérdéseiről is tanácskoztunk.

Ezeknek az ismereteknek mind gyakorlati fontossága van a gyógyítás, így a betegek szempontjából is – sorolta dr. Szekanecz Zoltán professzor, a DROP konferencia főszervezője.

Prof. Dr. Szekanecz Zoltán, fotó: magánarchívum

Az érintett betegeket, a hozzátartozóikat egyre inkább foglalkoztatja az a kérdés, hogy miként hat az autoimmun reumatológiai betegségekre a koronavírus, valamint a COVID-19 elleni oltás felvétele.

Ahogyan a konferencián is elhangzott, az autoimmun betegségekben megnő a koronavírus rizikója, a COVID-19 súlyosabb lesz, és a vírus autoimmunitást is provokálhat. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert maga a vírus, és nem a védőoltás okoz autoimmun betegséget!

Az említett rizikófokozódás miatt minden autoimmun beteget be kell(ene) oltani. A Pfizer, a Moderna, a Janssen, és az AstraZeneca vakcina az autoimmun betegségben korlátozás nélkül adható. A Szputnyik és a Sinopharm az alkalmazási előirat szerint akkor adható, ha az autoimmun alapbetegség nyugalomban van, és jól beállított. Mindezt a kezelőorvos tudja megmondani.

Az oltás előtt nem szükséges rutinszerűen semmilyen vizsgálat, csak ha az autoimmun alapbetegség aktiválási állapotát szeretnénk eldönteni. Ilyen lehet a gyulladás mértékének az ellenőrzése. Alapelv, hogy minden bizonytalanság esetén konzultálni kell az autoimmun alapbetegséget kezelő orvossal. A Magyar Reumatológusok Egyesülete (MRE) ajánlást adott ki ezekről a kérdésekről.

Léteznek-e már olyan tapasztalatok, kezdeti vizsgálati eredmények, melyek megmutatják a vakcinák hatásosságának időtartamát, s azt, hogy szükséges-e évente beolttatni magunkat a koronavírus ellen?

A legtöbb adat a nyugati vakcinákra vonatkozik, ebben az esetben vannak követéses vizsgálatok. Ezek az eredményei természetesen alkalmazhatók az orosz és a kínai oltások esetében is. A legtöbb vakcina hat hónapig biztosan, de újabb adatok szerint, akár kilenc hónapig is védettséget ad. Egyelőre ennél hosszabb időre vonatkozó tapasztalat nincs, de ahogyan lesz, elképzelhető, hogy a védettség még ennél is hosszabb ideig tart. Évekig azonban senki nem számíthat a vakcina adta védettségre, így valószínű: a jövőben, az influenzaoltáshoz hasonlóan, minden évben szükséges lesz majd védőoltást kapnunk a koronavírus ellen. Máris megjelent az első sajtóközlemény, hogy a január elején oltottak (például az egészségügyi dolgozók) esetében már idén ősszel egy újabb, emlékeztető oltásra lehet szükség.

Miként képesek a szakorvosok a COVID-19 elleni vakcina hatásosságát jelenlegi tapasztalatuk, tudásuk szerint kontrollálni, s vajon a nyájimmunitás elegendő védelmet jelent-e azoknak, akik nem vállalják a védőoltást, esetleg veszélyeztetik azokat, akik beoltottak, vagy épp a 16 éven aluli korosztályhoz tartoznak?

A teljes bizonyossághoz az antitest képződést mérő (humorális), emellett sejtes, és úgynevezett vírusközömbösítési vizsgálatok egyaránt szükségesek lennének. Ezeket rutinszerűen nem lehet mérni, egyedül az antitestet. Ezért szoktuk mondani, hogy nem sok értelme van az oltás után tesztelgetni az antitest-szintet. Ha valaki mégis megteszi, annyit lehet tudni, hogy van-e ellenanyag, vagy nincs, de nem lehet a védettséget bizonyossággal kijelenteni. Ha pedig nézzük, akkor a második oltás után 5-6 hét teljen el. Helytelen gyakorlat, hogy ha valakit beoltanak, egy hét után máris rohan a laborba.

Bővebben Mit jeleznek az ellenanyagszintek oltás után?

A nyugati vakcinák kapcsán máris vannak vizsgálatok, hogy ha a pácienst beoltják, annak hatása van a vírus átvitelre, vagyis a környezetre is. Ez jó hír, de a nem oltottakban ez nem alakít ki elegendő védelmet. Ha valaki nincs beoltva, ő maga is veszélyeztetett, és a környezete is, ezért mindenkinek meg kellene kapnia a koronavírus elleni vakcinát. A 100 százalékos oltottság nyilván nem reális, de nyájimmunitás mindenképpen csak 60-70 százalékos átoltottság mellett várható. Így feltétlenül szükséges még 2-3 millió embert beoltani hazánkban.

Hogyan lehetséges az, ha valaki megkapta mindkét oltását, majd ezt követően mégis megfertőződik a koronavírussal? Előfordulhat-e ilyen esetekben látens immunbetegség, vagy COVID-19 fertőzöttség az oltás idején?

Véleményem szerint az oltást megkapó személy, aki a második vakcina után két hétig még nem tekinthető teljesen védettnek (egyik oltóanyag sem ad 100 százalékos védelmet), így megfertőződhetett az oltást követő napokban, az oltóhelyen, vagy esetleg már az oltás idején, tünetmentesen hordozta a vírust. Természetesen felmerülhet, hogy valamiféle immunhiány áll fenn, de ez nagyon ritka.

Az orvosok, kutatók szerint mi az ideális állapot a koronavírus elleni oltások beadása után: az erős immunreakció, vagy az, ha immunreakció nélkül éli meg a páciens az oltásokat? Ez a kérdés foglalkoztatja az embereket, ha a koronavírus elleni vakcináról beszélnek.

Igazából laikus felfogás, hogy az oltási reakció tükrözi az immunválaszt – szögezte le dr. Szekanecz Zoltán professzor, s hozzátette: nem egyértelmű a kettő közötti összefüggés. Az, hogy az oltás után kiben milyen reakció alakul ki, az egyéni adottságoktól függ, az oltóanyag összetevői válthatnak ki ilyen reakciót. Ha nem súlyos tünetek jelentkeznek - helyi bőrpír, duzzanat, fejfájás, láz -, melyek egy napon belül oldódnak, ez otthon is kezelhető. Ha légszomj, kiugró vérnyomás, nagyon szapora szívverés vagy súlyosabb tünetek lépnek fel, akkor orvoshoz javasolt fordulni.

Kérünk tehát mindenkit, akár egészséges, akár krónikus beteg, oltassa be magát! Bizonytalanság, vagy bármilyen kérdés esetén bátran forduljanak háziorvosukhoz, szakorvosukhoz a médiában sokszor terjedő, gyakorta megalapozatlan információk elfogadása helyett. Nem beszélve az álhíreket terjesztők veszélyes cselekedetéről.

Ez is érdekelheti

• Tollrajz Prof. Dr. Szekanecz Zoltánról - hivatásról, családról
• Az immunrendszer és a SARS-CoV-2 vírus
• Citokinvihar a COVID-19-fertőzésben

Szerző: Balogh Mária újságíró, WEBBeteg.hu
Fotók: Dr. Szekanecz Zoltán magánarchívum