Az immunszuppresszánsok (immunszuppresszív szerek)

Az immunrendszer megfelelő működése létfontosságú az egészséges élethez. Azonban vannak olyan állapotok, amikor előfordulhat, hogy az immunrendszer különböző okokból az egyén saját szervezete ellen fordul. Ilyenkor válhat szükségessé immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazása, amelyekkel az immunrendszer működése csökkenthető a szervezet biztonsága érdekében.

Az immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazása a következő esetekben lehet indokolt:

• autoimmun betegségek, amikor az immunrendszer az egyén saját szervezete ellen fordul (pl. Chron-betegség, rheumathoid arthritis stb. kezelése során);
• szervátültetés után a kapott szerv kilökődésének megakadályozására (pl. csontvelő-transzplantáció, veseátültetés stb.);
• graft versus host betegség (transzplantáció után kialakuló immunreakció) megelőzése;

Csoportosításuk

Az immunszuppresszáns gyógyszereket több szempont szerint is lehet csoportosítani, pl. a különböző betegségek, hatásmechanizmus, a hatóanyagok kémiai szerkezete alapján. Ezek közül talán az egyik legegyszerűbb választás, ha specifikusságuk szerint választjuk szét a készítményeket.

Nem specifikus immunszuppresszív gyógyszerek:

• citotoxikus szerek: antimetabolitok (pl. azatioprin, leflunomid, methotrexat); alkilálószerek (pl. cyclophosphamid)
• kortikoszteroidok (pl. prednizolon, metilprednizolon)

Specifikus immunszuppresszív gyógyszerek

• a limfociták sejtfelszínéhez kötődő anyagok: különböző típusú antitestek, pl. monoklonális antitestek (pl. basiliximab, daclizumab), fúziós molekula (abatacept); immunotoxinok
• citokingének expresszióját gátló hatóanyagok (pl. tacrolimus, cyclosporin)
• egyéb (pl. sirolimus, everolimus)

Forrás: Gyires-Fürst: A farmakológia alapjai - Immunszuppresszió, Medicina Könyvkiadó, 2011

Az immunszuppresszánsok mellékhatásai

Az immunszuppresszív gyógyszerek szerkezetüket és hatásmódjukat tekintve széles palettán mozognak, ebből kifolyólag más-más tulajdonságokkal rendelkeznek. Általánosságban azonban elmondható róluk, hogy az immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazása sajnos sokszor negatív hatással is jár, az ilyen típusú készítmények számos különböző mellékhatást okozhatnak.

Ezek közül az egyik leggyakoribb és legfontosabb, hogy a szervezet ellenállóképességének csökkenése miatt fokozódhat a fertőzésekre való hajlam. Éppen ezért fontos, hogy az immunszuppresszáns gyógyszerek specifikusak legyenek, vagyis csak a szükséges pontokon fejtsék ki hatásukat a szervezetben. Ilyen hatóanyag pl. a tacrolimus vagy a cyclosporin. Ezek - specifikusságuk miatt - hosszú, akár élethosszig tartó terápiára is alkalmasak.

Egyes gyógyszerek azonban bár immunszupprimáló hatással is rendelkeznek, nem specifikusak, hatásuk az egész szervezetben érzékelhető (pl. kortikoszteroidok, egyes citotoxikus készítmények), ezért ezeket főként rövidtávú kiegészítő kezelésre alkalmazzák.

Fontos szempontok a terápiához

A megfelelő készítmények kiválasztása minden esetben a kezelő szakorvos kompetenciája, mivel az immunszuppresszív gyógyszerekkel való kezelés nagyon gondos és folyamatos odafigyelést igényel, mind az orvos, mind a beteg részéről. Rendszeresen kell ellenőrizni a beteg állapotát, a gyógyszerek hatékonyságát, egyes készítmények alkalmazása során pedig rendszeres vérszint-ellenőrzésre lehet szükség a megfelelő dózisbeállítás érdekében (pl. tacrolimus).

Az immunszuppresszív gyógyszerek esetében nagyon fontos a pontos adagolás, mivel a túl alacsony adag miatt a terápia hatékonysága csökkenhet, a túl magas dózis pedig fokozott fertőzésveszélyhez vezethet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy immunszuppresszív gyógyszerekkel való kezelés során a beteg mindig nagyon pontosan tartsa be a kezelőorvos utasításait.

Gyógyszerkölcsönhatások, óvintézkedések

A más gyógyszerekkel való kölcsönhatás hatóanyagonként eltérő, így minden esetben érdemes a kezelőorvossal egyeztetni a beteg által szedett egyéb gyógyszerekről (legyen az vényköteles, vagy vény nélkül kapható készítmény).

A megfelelő készítmény és dózis meghatározása érdekében szintén fontos a kezelőorvos tájékoztatása a fennálló gyógyszerérzékenységekről, vagy máj- illetve vesebetegségről is. Emellett minden esetben jelezni kell, ha a beteg terhességet tervez, babát vár, esetleg szoptat, mivel egyes immunszuppresszív szerek akár magzati rendellenségeket is okozhatnak, vagy kockázatot jelenthetnek a baba számára.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész