Mentálhigiéné alkalmazása idős betegek esetében

Az öregedő társadalom Magyarországon is egyre szembetűnőbb jelenség, az életkor előrehaladtával egyre többen vesznek igénybe egészségügyi szolgáltatásokat. A mentálhigiéné ezen belül a lelki egészségvédelemmel foglalkozik.

„A lélek éppúgy lehet beteg, mint a test. Csakhogy a lélek nem tűri oly bambán a szenvedést, mint a test; a test nem támogatja a lelket, mint ahogy a lélek támogatja a testet.” (Honoré de Balzac)

Az idős ember lelki egészségének szempontjából a legideálisabb, ha az idős az otthonába marad és adott esetben otthoni körülmények közt kap ellátást, vagy segítséget. Ehhez a családi környezet együttműködő, megértő hozzáállása szükséges, és nem elhanyagolható az anyagi erőforrások megléte sem. Az intézménybe való elhelyezés, az otthon elhagyása fokozott lelki megterhelést okoz az idős emberek számára. Idős korára az ember különböző biológiai és társadalmi okok miatt az addig megélt szerepeket és a hozzájuk kapcsolódó értékeket elveszíti. A megváltozott egészségi állapot, az öregedés elfogadása nagyon széles skálán mozog, hiszen komoly eltérések vannak, hogy ki milyen lelki állapotba éli meg az időskorral járó változásokat. A társadalmi vonatkozású szerepvesztések jelentősebb értékvesztéssel is járnak, és ha erre még rá jön egy betegség, kiszolgáltatott helyzet, még egyes esetekben az is gondot jelenthet, hogy egy idős ember elfogadja, vagy akár belássa, hogy pszichés támogatásra, segítségre van szüksége. A kapcsolataik leépülnek, azzal is szembe kell nézniük, hogy akár már eltávoznak/elhunynak a rokonok, a családtagok, sűrűn hallani az idős betegektől, „hogy nekem már senkim nincs, mindenki kihalt mellőlem”. A fiatalabb generáció már egyre kevesebb figyelmet tud fordítani az idős szülei, rokonai, családtagjai ellátására. Az egyedül álló idős emberek száma nő, a családon belüli hagyományos szerepek megváltozásának következtében.

A mentálhigiénés gondozásnak elsősorban nem pszichés megbetegedések gyógyítása a feladata, hanem a lelki egészségnek a megőrzése, fenntartása, amely lehetővé teszi, hogy az idős ember elfogadja állapotát, alkalmazkodni tudjon az új megváltozott helyzethez. Ha csak az alapvető szükségletek elégülnek ki, akkor egy idő után az idős ember magányos lesz, és a lelki élettere beszűkül.

Hogy életünket mi magunk milyennek látjuk, azt elsősorban személyiségünk és életfelfogásunk határozza meg. A reménytelennek tűnő helyzetben is meg kell találni az élet értelmét, itt nagyon fontos szerepe van az időset támogató személynek, hogy segítsen megtalálni, ha elakadása van. Az életmódjukban az önállóságuknak lehetőség szerint minél nagyobb szerepet kell szánni. Az idős családtagunkat segíteni, ösztönözni kell abban, amit még el tud látni, így ő is fontosnak érzi magát a mindennapokban.

Az idősekben meg kell látni azokat a sajátos értékeket, amit ők képviselnek, mint például az élettapasztalat, megélt problémák megoldása, fizikai, lelki problémák elviselése.

(Nurse Háziápolási Szolgálat)