Idősellátás - Mikor válik szükségessé a táplálásterápia?

A kiegyensúlyozott táplálkozás létfontosságú idősebb korban is, ugyanakkor ebben az életszakaszban a szervezet működését egyre több betegség gyengítheti. Az életminőség és élethossz javítása, valamint a testi és szellemi jólét érdekében kiemelten fontos időskorban az alultápláltság szűrése, és felismerése esetén azonnal el kell kezdeni a helyes táplálásterápiát.

Az időskori változás problémái

Általánosan elmondható, hogy a kor előrehaladtával csökken az emésztőrendszer hatékonysága, a táplálékok emésztése és felszívódása lassul, ezáltal csökken a tápanyagok hasznosulása is. Más szervek, mint például a máj és a vesék működőse is romolhat, valamint a táplálékfelvételi lehetőségek is megváltozhatnak, például a rágási problémák, a hiányos fogazat, a nyelési nehezítettség vagy a csökkent nyáltermelődés miatt. Emelkedik az alapbetegségek száma is, a leggyakoribbak a szív- és érrendszeri, valamint idegrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség és a mozgásszervi romlás.

A táplálkozás során az idősek nehezebben fogadják el az új ízeket, ételeket, esetleg a reform konyhát, ragaszkodnak a hagyományos koszthoz, vannak, akik csak és kizárólag a kedvenc ételeiket hajlandóak elfogyasztani. Emiatt még nehezebbé válhat az alultápláltság (malnutríció) és az állapotromlás csökkentése.

Jellemző tünet a székrekedés, amelyen rendszerint hashajtó szedésével segítenek magukon, ezáltal tovább növekszik a szervezet tápanyaghiánya. Orvosi javaslatra szükséges lehet elkezdeni a táplálásterápiát, amellyel biztosítható az idősek számára a megfelelő tápanyag-, ásványianyag-, vitamin- és folyadékellátottság. A rehabilitációt és a kórházi tartózkodási időt javítja a megfelelő tápanyag-biztosítás, ezért már a beteg intézménybe történő felvételénél, valamint háziorvosi vizsgálaton figyelni és szűrni kell az alultápláltságot.

Az együttműködő, táplálékfogyasztásra képes idős beteg számára egyszerű megoldást jelent az orálisan fogyasztható, ízesített, folyékony tápszer adása kiegészítésként, amely kis mennyiségben (pl. 200 ml) magas kalória-, fehérje- és mikrotápanyag-tartalommal bír. Szakorvos vagy háziorvos írhatja fel a táplálásterápia során adható, gyógyászati célra szánt tápszereket.

A tápszerek összetétele és hatása

A megnövelt fehérjetartalom jótékonyan hat a gyengülő izomzatra, valamint a csontsűrűségre, ezáltal például a törések utáni gyógyulási folyamatokat lehet gyorsítani. Az emelt ásványi anyag- és vitamintartalom pedig feltölti a szervezet raktárait, fenntartja a szellemi frissességet, csökkenti az időskori depressziót, növeli az étvágyat. A tápszerek rostokat is tartalmaznak, amelyek fontosak a renyhült bélmozgások normalizálásához.

Gyakori probléma a tejcukor-érzékenység, ezért ezeknek a személyeknek laktózmentes tápszer ajánlott. Egyénre szabottan (BMI, alultápláltság mértéke, étvágy, fizikai állapot), a fennálló összes betegséget együttesen figyelembe véve állapítható meg, hogy pontosan milyen összetételű tápszer adható az idős beteg számára.

Az idősek táplálásterápiáját tekintve vannak olyanok, akik a szilárd ételeket képesek önállóan megenni, vannak, akik számára segítség kell az étkezések során, és könnyebben csúsznak a pépesített falatok, a főzelékfélék és a turmixok, és van, aki csak a teljesen folyékony állagú ételeket képes elfogyasztani (szondatáplálás).

Mikor kell szondát alkalmazni?

Nyelési nehezítettség (diszfágia) esetén a szervezet energia- és tápanyag-biztosítása érdekében szükségessé válhat az enterális táplálás szonda segítségével, melyet az orron (nazogasztrikus) vagy hasfalon keresztül vezetnek az emésztőrendszer bizonyos szakaszaiba (gyomorba: PEG, bélbe: PEJ). Ha hosszú távon van szükség az enterális táplálásra (minimum 4 hét), vagy magas a félrenyelési kockázat (például Parkinson-kór, agyi érkatasztrófák esetén), akkor célszerűbb a hasfalon át bevezetett szonda, hiszen így kisebb a kezelési problémák kialakulási valószínűsége, jobb tápláltsági állapot érhető el, és nem utolsó sorban kellemesebb lehet a beteg számára. A szellemi hanyatlás következtében sok idős nem képes elviselni az orron keresztül vezetett szondát, és kitépik azt önmagukból, így további károsodások jelentkezhetnek.

Nem alkalmazható enterális táplálás a tápcsatorna bármely szervének működésképtelensége, illetve nagyműtétek előkészítő és utókezelési műveletei esetén, ilyenkor a parenterális táplálás (amikor a tápanyagokat infúzió formájában közvetlenül a véráramba juttatják) válik szükségessé.

A felépülést is támogatja a táplálásterápia

Többnyire az idős, mozgásában korlátozott személyeknél jelentkező betegség a felfekvési fekély (decubitus). A gyakori helyzetváltoztató fekvés és a gondos ápolás mellett a magas fehérjetartalmú tápszerek gyorsítják a sebgyógyulást, csökkentik a felfekvésből származó esetleges kockázatokat. Az A-, C- és E-vitaminok, a cink, a karotinoidok és az arginin (aminosav) olyan mikrotápanyagok, amelyek szintén elősegítik a sebgyógyulást, ezért a folyékony tápszerekben ezek fontos összetevők. A folsav és a B₁₂-vitamin segítenek megtartani a szellemi frissességet, a kalcium és D-vitamin pedig a csontok egészségéért felelősek.

Az idős betegek, a hozzátartozójuk, az orvos és a kezelő személyzet együttes döntése, hogy milyen táplálási módot választanak, mérlegelve az előnyöket, és az esetleges kockázatokat is a beteg számára. Súlyos betegség végső stádiumában már nem ajánlott az enterális táplálás.

Forrás: WEBBeteg
Szakértőnk: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember