Otthoni infúzióbeadás - Mit érdemes tudnunk róla?

A parenterális (a tápcsatornát kikerülő, közvetlenül a véráramba történő) gyógyszerbeadás kapcsán legtöbbször kórházi környezet jut eszünkbe: egy beteg, aki folyadékot, tápanyagokat, valamint gyógyszereket kap a karjába bekötött infúzión keresztül. Sok betegben felmerül hazánkban is a kérdés, miért is ne kaphatna infúziót kényelmesebben, az otthonában?

Ma már számos beteg egyébként az ilyen jellegű gyógyszerkészítményeit akár valóban az otthonában is megkaphatja. Egy új, amerikai tanulmány azonban most rávilágított ennek a veszélyeire: egy infúzióbeadás helyén fellépő fertőzés figyelmeztető jeleit az otthoni beadást követő szükséges megfigyelési időn túl a hozzátartozók nehezen ismerik fel, valójában jelenleg még – kevés kivételtől eltekintve – szükséges lehet, hogy az infúziók beadása kórházi körülmények közt történjen.

A tíz-húsz évvel korábbiakra visszatekintve egyébként világszerte mintegy megháromszorozódott az otthoni körülmények között történő infúzióbeadások száma. Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy egyre több és több embernek van szüksége ilyen jellegű ellátásra, másrészt korlátozódott a kórházi férőhelyek száma is. Bár Magyarországon ez még tömegesen nem jellemző, de külföldön a betegeket sokszor otthonába bocsátják akár egy több hetes infúziós kúra időtartamára is, mivel azt amúgy is járó betegként kapná a kórházban. Ez az új megközelítési mód így költség- és időhatékony, továbbá sokkal kényelmesebb is. De vajon ténylegesen is jobb így?

Érvek és ellenérvek

Egy amerikai kutatást végző szakemberek véleménye szerint biztonságosabb és jobb az otthoni infúzióbeadás, mintha az a kórházban történne. „A kórház nem az a hely, ahol bárki szeretne lenni, például számtalan antibiotikumrezisztens baktérium található ott. A betegeknek sokkal jobb, ha otthon vannak. Az infúziós kezelés mellett közel ugyanúgy tudják élni az életüket a saját környezetükben ” – érvel Dr. Aaron Glatt, aki a New Yorkban található oceanside-i kórház fertőző osztályának vezetője.

Mindezek ellen szól, hogy Amerikában például az otthoni infúzióbeadást végző személyzet gyakran nem megfelelően képzett. Sokan közülük több, különféle egészségügyi feladatot is ellátnak, beleértve az infúzióbeadást is – azonban nem kifejezetten gyakorlottak benne, sokaknak a napi rutinjában ez nem szerepel. Az Amerikában készült tanulmány eredményei mindezek miatt elgondolkodtatók lehetnek számunkra is.

Magyarországon az otthoni infúzióadás épp ezért nem terjedt el, a hazai protokoll szerint ugyanis a vénabiztosítás és a branül („infúziós tű”) behelyzése jellemzően orvosi feladat, annak az ápolása, megfigyelése, az infúzió szövődményeinek megfigyelése ápolói feladat. A branül maximum 24 óráig hagyható a vénában alvadásgátlóval feltöltve. Az infúziós terápiának számtalan szövődménye lehet, melyhez a szakszerű környezet és a megfelelően szakképzett személyzet kiemelt biztonságot teremt. Hazánkban házi ápolás vagy hospice ápolás keretein belül egyes esetekben szakképzett ellátók segítségével egyébként van mód otthoni infúziós terápiára is.

Bármikor, amikor egy eszköz a testen kívülről a test belsejébe kerül, az baktériumok és egyéb kórokozók bejutásának kapuja lehet. Az ilyenkor kialakuló vérmérgezés az esetek mintegy negyedében a beteg halálához vezet. Az egészségügyi intézmények már évtizedekkel ezelőtt felismerték az infúziókkal kapcsolatos fertőzésveszélyt. Az elmúlt időszakban a kórházak rengeteg energiát fektettek az infekciókontrollba: a megelőző intézkedéseknek köszönhetően napjainkra 50%-kal csökkentek a kórházi fertőzések. A program részeként az olyan fő verőereknek, mint például a könyökhajlatban található vénáknak a véráramfertőzéseire részletes segédletet dolgoztak ki. A kórházi dolgozókat ezért megtanították, hogyan észleljék ezeket a fertőzéseket és hogyan alkalmazzák az iránymutatásokat, amikor szükséges.

Az otthoni háziápolást végzők közül azonban külföldön például nem mindenki részesült ebben a hivatalos képzésben. Ők ehelyett a munkájuk során tanulnak, korábbi tapasztalataikra támaszkodnak, vagy konferenciákon elhangzottakból próbálják megszerezni a szükséges tudást – ami viszont nem elégséges.

Hazánkban az otthonápolási szolgálatok ezért világos tájékoztatást adnak arról, hogy az egyes szolgáltatók alkalmazottai milyen terápiás kompetenciákkal rendelkeznek, és milyen feladatokat láthatnak el az otthonápolási szolgáltatás keretein belül. Mindezekről háziorvosa segítségével tájékozódhat.

A kórházi iránymutatások egyébként nagy hangsúlyt fektetnek egy infúziós terápiából adódó kezdődő fertőzés korai jeleire, csakhogy az otthoni szakápolást végzők közül nem mindenkinek kompetenciája ezek felismerése, ellátása. Mivel a háziápolók nem egységes képzéssel rendelkeznek, ezért előfordulhatnak különbségek az ellátás minőségében is, a kompetenciaszinteknek megfeleltethetően. A biztonságos otthoni betegellátáshoz – különös tekintettel az infúziós kúrákra – elengedhetetlen lenne egy egységes szakmai protokoll kidolgozása – úgy külföldön, mint hazánkban.

Tovább

• Csak az infúziót kötné már be valaki!
• Ki segíthet a beteg hozzátartozó otthoni ápolásában?
• Miben tud nekem segíteni egy házi ápoló szolgálat?
• Cikkek házi betegápolás témában a WEBBetegen

Szerzőink: WEBBeteg - Dr. Kőműves Anikó, szakgyógyszerész, orvos- és egészségtudományi szakfordító és Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos
Forrás: Home Drug Infusions Can Be Dangerous, But Many Home Care Staff Aren't Trained (Drugs.com)