A csalánkiütés kezelési lehetőségei
frissítve:
A csalánbetegség kezelésében a kiváltó tényező megszüntetése, kezelése az első és legfontosabb feladat, ezen túl a panaszokat enyhítő számos gyógyszer is rendelkezésre áll. Nagy kihívást jelent azonban, hogy az esetek jelentős részében nem sikerül azonosítani a kiváltó okokat, továbbá a betegek egy része nem reagál a hagyományos kezelésekre (terápiarezisztens).
Kerülje el a csalánkiütést kiváltó okot!
Mi a csalánkiütés? |
| Valószínűleg csalánkiütések jelentek meg Önön, amennyiben bőrén viszkető vörös duzzanatok alakultak ki, jellemzően égő érzéssel és fájdalommal párosulva, amelyek 24 órán belül eltűnnek, majd napokig más-más bőrfelületen jelennek meg. A csalánkiütés a leggyakoribb bőrgyógyászati elváltozások egyike. Mi okozza és hogyan diagnosztizálható? Mi a csalánkiütés? |
Ha gyógyszer (láz- és fájdalomcsillapítók, bizonyos vérnyomáscsökkentők) vagy élelmiszer (vörösbor, pezsgő, tonhal, szardínia, ementáli és camembert sajt, paradicsom, földieper, málna) okozza a panaszokat, enyhe hashajtás és megfelelő, hosszan tartó diéta alkalmazható. Amikor gyógyszereket gyanítanak a háttérben, azokat teljes mértékben el kell hagyni, amennyiben elengedhetetlenül fontosak, helyettesíteni kell őket.
Amennyiben valamilyen, a bőrt érő fizikai hatás váltja ki a kiütéseket, lehetőség szerint próbálja meg kerülni ezeket, ha nem is mindig egyszerű. Fontos, hogy a beteg a stimulus fizikai tulajdonságait alaposan ismerje és a mindennapi életben felismerje és kontrollálja az őt érő hatásokat. Például nehéz táskák kiszélesítése már segíthet a tünetek csökkentésében, megelőzésében nyomási urticaria esetén. Hideg urticaria esetén a hideg szél hűtési faktorának hatására kell odafigyelni, napfény okozta urticaria esetén fényvédő és UV-A szűrős izzó használata kívánatos.
Gyógyszeres terápia
| Kiütéses gyermekkori betegségek |
| A kiütéses betegségeket általában a fertőző betegségekhez kötik. Számos más betegség járhat azonban még kiütéssel, illetve olyan bőrelváltozással, melyek kiütések benyomását keltik. A tájékozódás megkönnyítése érdekében érdemes több fajta bőrelváltozást áttekinteni. Kiütéses gyermekkori betegségek |
A gyógyszeres terápia alapja a nem álmosító hatású, antihisztamin tartalmú gyógyszer. A modern készítmények naponta egyszer, szájon át alkalmazandóak, nem befolyásolják a munkaképességet. Amennyiben az antihisztamin hatására két hétig nem javulnak a tünetek, annak dózisát akár négyszeresére is lehet emelni. Az antihisztamin akkor is tartósan és hatásosan alkalmazható, ha a kiváltó ok nem derül ki.
Az antihisztamin kezelés kiegészíthető:
- Akut urticariában az érfalak fokozott áteresztőképességét gyorsan csökkentik a kalcium tartalmú injekciók és orális készítmények.
- A kortikoszteroidok antiallergiás hatással rendelkeznek, csökkentik a gyulladásos mediátor molekulák képződését és felszabadulását. A szteroidokat akut urticariában vénásan adjuk. Csak súlyos, indokolt esetben alkalmazzák, főként egyszeri, nagyobb, ún. lökéskezeléssel, mivel hosszabb távú alkalmazásuk súlyos mellékhatásokkal jár.
- A viszketés mérséklésére helyileg rázókeveréket alkalmazhatunk.
- Autoimmun urticariában az immunrendszer működését befolyásoló szerek alkalmazhatóak.
Biológiai terápia
Az elsősorban aktív korú embereket érintő krónikus spontán urticaria gyakran évekig tartó az életminőséget súlyosan rontó betegség. A betegek egy részénél a tünetek terápiarezisztensek, azaz a meglévő gyógyszerekkel nem befolyásolhatóak. Esetükben nagy előrelépés a terápia harmadik lépésében az ún. biológiai terápia alkalmazása.
A biológiai terápiák alatt biotechnológiai módszerekkel előállított olyan fehérjetermészetű molekulákat értünk (omalizumab, cyclosporin, montelukast), melyek az élő szervezetben egy célzott támadásponton specifikusan hatnak, és így érik el terápiás hatásukat. Az omalizumab egy mesterségesen előállított, ám a szervezet által termelt fehérjéhez hasonló fehérje. Gátolja a szervezet által termelt immunglobulin E-nek (IgE) nevezett fehérjét, mely fontos szerepet játszik az allergiás reakciókban és krónikus spontán csalánkiütés előidézésében.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szakértőnk: Dr. Osikóczki Orsolya, háziorvos
