A tetoválásokról őszintén

A lakosság (az érdeklődőbb részének) egészségnevelésére külön programokat szervezett a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikája 2018 folyamán - ezen nemes és ambiciózus feladat teljesítésével ünnepelve fennállásának 125. évfordulóját.

A felnőttek mellett egy különösen érzékeny közönségréteget: az iskoláskorúakat, a serdülőket külön is célcsoportnak jelölték. Abból a tapasztalatból indultak ki, hogy a fiatalok tájékozatlansága oly nagy, hogy az már akár egészségügyi veszélyhelyzetbe is sodorhatja őket. (Felvilágosításukra szerveződött a fiatal szakemberekből álló BőrŐr orvoscsapat.)

A diákság bőrápolási ismeretei hiányosak, de még ennek mértékénél is csekélyebb egyes fiataloknak a szexuális érintkezésre vonatkozó tudása. Mivel az elmúlt években megemelkedett a fiatal nemi betegek aránya, több lett a bőrrákos eset, és növekszik a tetoválás, a testékszerek (piercing) iránti érdeklődés, a szakemberek úgy döntöttek, feltétlenül bővíteni kell a fiatalok bőrgyógyászati ismereteit. Meg kell óvni őket a nemi fertőzésektől, a környezeti ártalmaktól, a bőrkárosító divatirányzatoktól, hiszen meggondolatlanul, kritikátlanul követik a menőnek hitt divatot, nem ismerve, vagy ha mégis, hát vállat rándítva figyelmen kívül hagyják a szövődmények kialakulásának lehetőségét.

A fiatalokat közvetlenül érintő témákról, az egészségügyi kockázatok elkerülésének módjairól a szülőket, tanárokat, meg a gondozásban olykor segítséget jelentő kozmetológusokat is fontos tájékoztatni, erre tekintettel kínálhatta meg felnőtt közönségét a Bőrklinika szeptember végi rendezvényén dr. Hodossy-Virágh Andor, amikor a tetoválás témáját tűzte napirendre. Az őszinte, nyílt beszéd lehet a leghatékonyabb eszköz a kamaszok egészségre nevelésében, akkor is, ha azt tapasztalni, hogy az okosan meggyőző szó, a világos magyarázat (nekik prédikálás), éppúgy nem vezet eredményre, mint a tiltás.

Ki visel a bőrén el nem távolítható rajzot? Ki varratott magára tetkót? – ismételte meg kérdését a témához illő lazasággal is a bőrgyógyász rezidens, majd miután megszámolta a magasba tartott 4-5 kezet, azonnal belefogott az elrettentésbe. Nemrégiben jelentkezett a klinikán egy 23 éves nőbeteg, aki a korábbi fekete-fehér karrajzai mellé a hátára akart nagy színes képet varratni. És persze varratott is, majd négy nap múlva leverte lábáról a gyengeség, a rosszullét, láza 39 fokra szökött. A fél hátát betakaró színes „kép” egész környezete gyulladt volt, a bőrt zöldes-sárga váladék borította. A helyi kezelés mellett egy héten keresztül intravénásan kapta az antibiotikumot a klinikán. A látványosan szépnek szánt bőrrajz helyén kontúrját vesztett kopott folt maradt a fertőzés nyomán.

Az elnevezés a tatau polinéz szóból ered, jelentése: nyomot hagyni. Az első európaiak félreértették a kiejtését, azóta ment át a tatoo (ejtsd tetú) a köztudatba – tart kultúrtörténeti beavatást a fiatal bőrgyógyász. Tengerészek közvetítésével terjedt el Tahitiről a divat, de az emberiség számára (sokfelé) már korábban ismert lehetett. A jégbe fagyott 5 ezer éves Ötzi bőrén is volt írásos (rajzolt) „emlék”. Sőt, már egy Mezopotámiából, i.e. 4 ezerből származó női múmián is találtak. Japánban, az 1700-as években, irodalmi adatok szerint, színes ruhát csak a gazdagok hordhattak – a szegényebbek így hát arra fanyalodtak, hogy a díszítő színeket a testükre rajzoltatták. Időszámításunk előtt a VI. században egy bizánci orvosról (Aetius) jegyezték fel, hogy miután alaposan lemosta a bőrt, festékes tűket szurkált bele. A bőrdíszítés célja eredendően a törzsi hovatartozás jelölése volt – többnyire a törzsön, Új-Zélandon az arcon. A technika lehet pontozó (ekkor tövissel vagy tűvel szúrnak) vagy heget tetováló. Ennek során éles eszközzel felsebzik a bőrt, a sebbe hamut, agyagot, faszenet, maró anyagot dörzsölnek. A sebet nem engedik addig begyógyulni, míg végül az eljárás során, a bőrfelületen kiemelkedő hegek ki nem adják a kívánt mintát. Az eszkimók a varrásos típust ismerték, ők korommal átitatott cérnát húztak (húznak ma is?) át adott pontokon. A technika végül a tetoválás területére is betört. Az első szabadalmaztatott gépet 1891-ben kezdték használni. A mai szalonokban indigópapírral viszik a bőrre a mintát, majd e sablon szerint készül sok-sok ponton való beszúrással a tinta alapszínű vagy színes „kivarrás”.

Mi van a festékben?

A bőrgyógyász orvosban felmerül, vajon mi van a festékben? Ezen a tetkót csináltató is elgondolkodhatna, jegyzi meg. 2003-ban nagyszabású európai vizsgálat próbálta megtalálni a választ, és amit találtak, egyáltalán nem megnyugtató – karosszériafesték, írótinta is volt a tetováló festékek között a keverék anyagában. Létezik ugyan szabályozás, az Európai Vegyianyag Ügynökség (ECHA, European Chemicals Agency) rendelete kimondja, hogy a festékek (mint bármely más vegyi anyag) gyártójának regisztrálás után, az európai ügynökségnél hivatalosan be kell jelentenie az összetételt, az összetevők pontos arányát, de csak abban az esetben, ha egy (1) tonnánál több festéket forgalmaz. Így a szabályozás igen egyszerűen kijátszható. Mielőtt a gyártó a forgalmazásban elérné a kritikus határértéket, új vállalkozást indít, s a többi terméke ott készül. Nincs szigorú ellenőrzés, számonkérés, a felügyeleti eljárás szervezetlen. Ami hazánkat illeti, online kell regisztrálni az ÁNTSZ honlapján, jelezve, hogy a vállalkozónak van papírja egészségügyi alkalmassági vizsgálatáról, valamint ígéretet kell tennie arra, hogy betartja az alapvető higiéniai szabályokat. Hodossy-Virágh doktornak vállalkozók elmondták, hogy mindez persze formaság, a szakma művelése valójában csak pénz kérdése, nincs miért tartani az ellenőrzéstől. Mindez nagyon nem megnyugtató a bőrgyógyász szakember számára, és kellene, hogy nyugtalanítsa a szolgáltatás igénybe vevőjét is. Érdemes volna mindezen elgondolkodnia. Meg azon is, hogy mi van, ha le szeretné vetni ezt a „bőrdíszt”.

Mi van, akkor ha valaki meg akar szabadulni a tetoválásától?

A tetoválás mintáját egyszer megszereti valaki, de aztán megunja, vagy megutálja, és meg akarna szabadulni tőle. Ez viszont nem megy egykönnyen. Az eltávolítás maga sem egyszerű, nem problémátlan, mert nagyon fájdalmas, és legalább 10 ülésben történhet. Az alkalmak között 4-6 hét szünetet is kell tartani, mondja dr. Hodossy-Virágh Andor. Az Egyesült Államokból származó statisztika szerint az esetek 60 százalékában van mellékhatás. 501 egyént kérdeztek ki – 3 százalékuknál volt fertőzés, 21%-uknál a folyamatos bőrviszketés jelenti a panaszt. A válaszadók 16%-a mondta, megtartaná, viszont 21% azonnal megszabadulna tőle, ugyanennyien (21%) bevallották, annyira ittas állapotban voltak a varratás idején, hogy nem is nagyon tudták, mi történt velük. Csaknem minden ötödik egyén (18%) pedig nem tetováló szalonban feküdt a tű alá. Meglepő módon csak 4 százaléknyian panaszkodtak a fájdalomra. Összességében pedig a túlnyomó többség (88%) azt mondta, ha már így járt, és baj lesz, keres egy jó bőrgyógyászt, az majd biztosan meggyógyítja.

Milyen következményei lehetnek a tetováltatásnak?

A jó bőrgyógyász, aki az előadást tartja, azonban nem elégedett ezzel a megjegyzéssel. További riasztó példákat mutat közönségének a klinika szakrendelésére kényszerült tetkósokról, és ismételten a kockázatokra hívja fel a figyelmet. Arra kéri a varratást fontolgató egyéneket (fiatalokat és idősebbeket), hogy ha lehet, előre jusson eszükbe a várható következmény. Ami lehet bakteriális- (leginkább Staphylococcus-) vagy vírusfertőzés. De jelentkezhet allergia a festék bármelyik összetevőjére, kialakulhat bármely autoimmun betegség, és várható más kórok, esetenként az atópiás dermatitisznek vagy a pikkelysömörnek a fellángolása – még a deréktájéktól távol eső pontokon, pl. a könyöknél is. Még akkor is, ha éppen csak a hátra „rajzoltak”. A tetoválás következtében kifejlődhet bőrdaganat (szarkoidózis), de előfordulhat az is, hogy a hegekben kialakuló melanómát esetleg nem veszik időben észre, mert takarja a mintázat, s átterjed a belső szövetekre, szervekre, amikor már nincs mód segítségre, mint ahogyan egy az előadásban is említett fiatalembernél történt. Átvihető fertőzés lehet a szifilisz, gomba, a HIV, a hepatitis B – és ha nem volna elég hosszú a felsorolás, amit el lehet kapni, kialakulhat HPV okozta szemölcs is. Az előbbiekhez képest az ödéma már csak csekélységnek számít.

A jószándékú ijesztgetést tovább is folytatta a bőrgyógyász: tetováláskor 1 perc alatt mintegy 3 ezer, 1 óra alatt 180 ezer szúrás éri a bőrt, ennyi alkalommal támad sérülés szervezetünk védőburkán, azaz nyílik kapu a fertőző ágens behatolására. A tetoválás akár ennyi alkalommal jelenthet betegségforrást.

A testékszer (piercing) behelyezése elvileg csak egyetlen szúrással történik (bár ez is az optimálisnál, a kívánatosnál eggyel több alkalmat jelent az infekció számára), de ettől függetlenül nagy lehet – az arra hajlamosaknál – a hegképződés a nyelven, fülben, ajkakon, vagy a genitáliákon. Ez utóbbi esetben, ha a nemi ékszereknél történik a baj, gyakran fordul elő, hogy az érintett – furcsa szégyenlősség miatt – nem megy orvoshoz (miközben a tatoo készítő előtt szabadon fölfedte intim részeit, a szakember előtt ódzkodik ettől). Ezért a rosszul értelmezett szemérmességért később igen nagy árat fizethet a testékszert használó vagy az intim helyre tetováltató.

Az előadás végén eljutottunk odáig, hogy az orvos szerette volna megtudni, felnőtt hallgatóságára miként hatott az egészségügyi kockázatok bemutatása. A tetoválásokról szóló diasor előtt a közönség soraiból 4-5 kéz emelkedett a magasba, ennyi résztvevő vallotta be, hogy visel magán maradandó festett díszítést. Miután igen grafikus ábrázolásban láthattuk a szövődmények képeit, az újabb kérdésre, hogy hányan vállalkoznának evvel a tudással tetoválásra, már senki nem jelentkezett. „Bezzeg, a gimnazistáknak tartott előadásokon, ilyenkor néha még több kéz szökik a magasba”, jegyezte meg az előadó, majd hozzátette, ismert tény, hogy serdülőkorban, nem ritka játék az egészségügyi „orosz rulett”: vajon én megúszom-e, nálam minden simán megy-e, a véletlen segít-e elkerülni a kockázatot. Olykor csábító a kihívás a bátorságpróbára. A fiataloknál nem működik a veszélyérzet, ezzel az egészségnevelőknek tisztában kell lenniük. Meg még valamivel. Mindenkinek fel kell arra hívni a figyelmét, hogy tetoválás után fél évig nem szabad vért adni.

Reméljük, ha időben szólunk, a véradók betartják, és reméljük, a gyűjtőállomásokon dolgozók számára a kikérdező protokoll része ezt is megkérdezni: „Ön készíttetett tetoválást a bőrére az előző hat hónap során?”

Kapcsolódó A vírusos szemölcsök eltávolítását bízzuk bőrgyógyászra!

Forrás: WEBBeteg
Fazekas Erzsébet, újságíró
Orvos szakértő: Dr. Hodossy-Virágh Andor,