A felfekvés (decubitus) kezelése

A nyomási fekély, azaz a felfekvés komoly népegészségügyi probléma, mely kihívást jelent a lakosság, az egészségügyi-szociális ellátórendszerek és a finanszírozók számára egyaránt. A decubitus - vagy felfekvés - valójában egy krónikus seb, mely hosszan tartó vagy gyakran ismétlődő külső behatásra alakul ki.

Az elhúzódó sebgyógyulás hátterében a kóros keringés, beidegzési és anyagcserezavarok, daganatok állhatnak. A krónikus sebek gyógyítása gyakran nagyon hosszú időt vesz igénybe, sokszor nehézségeket okoz, és többfajta sebellátási technika, kötszer (szükség esetén antibiotikumos terápia) együttes alkalmazása szükséges.

Általánosságban a felfekvésről, krónikus, nem gyógyuló sebekről

Idős betegeknél a nem megfelelő gondozás, a társuló betegségek (diabetes mellitus, tumor, szív-, máj-, vese-, neurológiai eltérések stb.) és állapotok (elhízás, dohányzás, hiányos táplálkozás, bénulások, mozgásszegény életmód) elősegítik a krónikus sebek kialakulását és lassú gyógyulását. Valójában ez az egyik legnagyobb, ápolást igénylő probléma napjainkban.

Kiváltásában a nyomás, nyíróerők, dörzsölés és nedvesség játszik szerepet. A nyomás következtében a bőr ischaemiássá válik – vagyis keringészavar alakul ki –, a nyíróerők a kapillárisok elszakításával hozzájárulnak ehhez az állapothoz, a dörzsöléssel leválik a bőr felső rétege, mely védőbarriert képezne, de amit a nedves környezet sajnos eleve fellazított. A decubitus a csontos felületeket, legtöbbször a keresztcsontot, a combfej egyes csontos részeit (a trochantereket) és a sarkat fedő bőrön alakul ki az adott fekvő helyzetnek megfelelően. De a tompor, külső boka, belső boka, térd belső oldala, könyök, nyakszirt is érintett lehet.

A felfekvés életveszélyes állapotok forrása lehet (szepszis, csonthártyagyulladás, ízületi deformitás, másodlagos amyloidosis). Mélysége alapján négy stádiumát különítjük el. A legfontosabb a folyamat megelőzése, aminek fontos része az aktív primer prevenció (pl. a beteg mozgatása, speciális ágybetétek alkalmazása). Kezelésében a megfelelő táplálás (cink, A-, C-, K-vitaminok), a gondos sebkezelés, és az ép bőr védelme alapvető.

A diabeteses láb tünetei komplex tünetcsoportot alkotnak, amelyek a kiserek és a perifériás idegek károsodása következtében alakulnak ki. A lábszáron jelentkező fekélyek gyógyulási esélyei is csökkennek, főleg, ha a kórképhez még keringési elégtelenség is társul. A krónikus sebek hátterében az esetek túlnyomó többségében vénás keringési elégtelenség áll. Ebben az esetben a megfelelő kompressziós terápia alkalmazása, azaz a tágult visszerek külső összenyomása elengedhetetlen és oki terápiának számít. A megfelelő alapanyagú, rövid megnyúlású pólyák használata alapvetően befolyásolja a sebgyógyulás eredményességét. A helyes, szakszerű felhelyezési technikák gyakorlással elsajátíthatók, ennek hiányában a betegnek többet árthatunk, mint használunk.

Kezelés

A nehezen gyógyuló sebek, így a nyomási fekély ellátása igen hosszú időt, hónapokat vesz igénybe, ami gyakran túlnő a kórházi ellátás keretein. Az otthonába vagy szociális intézménybe hazakerülő betegek esetében a háziorvosi ellátás vagy az otthonápolási szolgálat folytatja a szakellátást. A jelenlegi vényírási szabályok lehetővé teszik a háziorvos számára a modern, nedves sebkezelő kötszerek felírását szakrendelés felkeresésére nem képes, vagy arra kizárólag betegszállítással képes betegek esetében.

Jellemzően azonban érdemes érsebész vagy decubitus-ellátásában jártas bőrgyógyász szakorvosok javaslatát, és az adott sebtípus kezelésére leginkább alkalmas terápiás terv elkészítését kérni.

A decubitus stádiumairól ide kattintva olvashat részletesen.

Kezelés során az a célunk, hogy javítsuk a bőr és az alatta lévő szövetek keringését, előzzük meg a további állapotromlást. Ebben az esetben pH-azonos bőrápoló termékeket alkalmazzunk, és védjük a bőrt a nedvességtől, felázástól (pl. inkontinencia esetén).

Alkalmazzunk víztaszító krémeket ezekre a területekre. Tilos azonban alkoholtartalmú oldatokat használni, illetve kerüljük a bőr erős dörzsölését is.

A bőr védelmére megelőző kötszereket is alkalmazhatunk, melyek alkalmasak a mikroklíma megfelelő beállítására, könnyen felhelyezhetők és eltávolíthatók, és biztosítják, hogy alattuk a bőr rendszeresen ellenőrizhető legyen.

II. stádium esetén megfigyeljük, hogy tapasztalunk-e fertőzésre utaló tüneteket (bűzös, bő váladékozás, sebkörüli gyulladás, fájdalom, esetleg láz). Bakteriológiai leoltást végzünk, ha ezeket a tüneteket észleljük. A tünetek megléte és/vagy pozitív mikrobiológiai tenyésztés észlelésekor antiszeptikus kötszer alkalmazása az ajánlott. Amennyiben nincsenek fertőzésre utaló tünetek, és a seb legfeljebb mérsékelten váladékozik, megfontolandó a géllel impregnált habkötszerek használata.

III. és IV. stádium esetén fertőzésre utaló tünetek, illetve pozitív tenyésztés esetén tovább vizsgáljuk a sebet aszerint, hogy mély, üreges, vérzékeny sebről van-e szó. Amennyiben a seb mély, váladékozása bővebb, a sebszélek alávájtak, szívó-öblítő hatású kötszerek alkalmazása a megfelelő. Vérzékeny seb esetén viszont olyan kötszert kell alkalmaznunk, amely az egész sebüreget kitölti, mindenhol érintkezik a sebalappal, ugyanakkor vérzés esetén tamponálja is azt, és vérzéscsillapító hatással bír. Ilyen kötszerek például az alginátok.

Amennyiben a III. és IV. stádiumú nyomási fekély nem mutat fertőzésre utaló tüneteket és kevés a váladékozás, ugyanakkor nekrózis (szövetelhalás) van jelen, akkor a sebgyógyulás zavartalan lefolyása érdekében feltétlenül szükséges a nekrózis és a lepedék eltávolítása, a sebalap “felszabadítása”. Erre a célra a szívó-öblítő kötszerek alkalmazása ajánlott.

Fertőzés nélküli, mély, üreges seb esetén a váladék eltávolítására a jó nedvszívó hatású alginát kötszerek alkalmazhatóak, melyek kitöltik a teljes sebüreget. Amennyiben a seb kevésbé mély, de váladékozás tapasztalható, jó hatékonysággal használhatók a szuperabszorbens tartalmú – vagyis extra „felszívó” hatású – kötszerek, melyek megkötik a sebváladékot és magukban tartják azt.

Fontos a seb rendszeres szakápolói, orvosi ellenőrzése, hogy mindig az aktuális állapotnak megfelelő sebellátás, kötszer felírása történjen.

Ismert még a kezelések között a CO₂-lézeres, vagy épp a nyomási fekélyek NPWT-vel, vagyis negatív nyomás terápiával való kezelése. Az NPWT jellemzően a III. vagy IV. stádiumban, esetleg a renyhe gyógyhajlamú II. stádiumú fekélyek kezelésében alkalmazható.

Fontos szemléletváltás a krónikus sebek kezelésében az, hogy hogyan teremtsünk olyan nedves ideális sebklímát és állandó hőmérsékletet közvetlenül a sebalapon, amely a legideálisabb a sejtek, szövetek regenerálódására, növekedésére, új erezet képződésére. Ezt mull-lapokkal, vazelinnel vagy ung. vulnerával (zsíros kevert kenőcs), sebhintőporokkal nem lehet elérni.

Érdemes javítani a pangó ödémás lábszár keringését a kompressziós terápiával. Emellett fontos figyelembe venni az adott seb állapotát, és feltisztítani akár minden alkalommal eszközösen, mert amíg tele van lepedékkel vagy biofilm élősködik rajta, nem tud sarjadni. Csak a vörös, jól vérellátott, feltisztított, lényegében lepedéktől, nekrotikus sebtörmeléktől mentes granulációs szövet képes felsarjadni, majd a sebszélek felől behámosodni, begyógyulni. Ennek a szemléletváltásnak az eredményeként sok beteg fog megszabadulni a korábban évekig nem gyógyuló sebétől.

Tovább Betegápolási tanácsok felfekvésben szenvedőknek

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Nyomási fekély stádiumok szerinti ellátása modern kötszerekkel: Csernus Mariann PhD, egyetemi (okleveles) ápoló, okleveles egészségpolitikai szakértő
• Prof. Dr. Daróczy Judit: A krónikus bőrsebek kezelésének legfontosabb szempontjai
• Kárpáti, Kemény, Reményik: Bőrgyógyászat és Venerológia, Medicina Könyvkiadó Bp., 2013
• Dr. Takács Katalin: Krónikus sebek kezelése a geriátriai ellátásban
• Sacralis decubitus kötözése (WebDoki)