Betegápolási tanácsok felfekvésben szenvedőket gondozóknak

A felfekvés vagy más néven decubitus vagy nyomási fekély a bőr és a bőr alatti szövetek lokális sérülését, illetve a tartós nyomás, nyíróerő, súrlódás vagy ezek kombinációja által okozott szövetelhalást jelenti. Legtöbbször tartósan ágyban fekvő beteg ápolása során merül fel.

Először piros, enyhén gyulladt bőrfelületként jelentkezik, majd ez hamar átfordul; és viszkető, égő sebek jelennek meg, amiket erősödő fájdalom kísér. A tünetek súlyossága, kellemetlensége annak függvénye, hogy mennyire előrehaladott stádiumról beszélünk.

A súlyos felfekvés nyílt sebbel jár, ezért mindent el kell követni annak befertőződése ellen, mert ez nemcsak a sebgyógyulást gátolja, de ha a seb elfertőződik, az súlyos esetben akár halálhoz is vezethet. Épp ezért nagyon fontos és hiánypótló azokról a betegápolási tanácsokról, prevencióként alkalmazható technikákról beszélni, amelyekkel a decubitus megelőzhető, de legalábbis eredményesen menedzselhető.

A megelőzés és kezelés valójában teammunka: fontos az éber figyelem (sebek keresése), rizikócsoportoknál a megelőzéshez szükséges eszközök használata. Megtalált decubitus esetén pedig orvosi javaslat, dietetikusi diétás terv, gyógytornásztól pedig mozgásterápiás terv kérése, ezek összehangolt, szakápolóval, családdal való megvalósítása. Az alábbiakban mindezekről olvashat.

Kinél alakulhat ki a decubitus? Mi súlyosbítja? A hozzáállás alapelvei

A hosszú napokat, illetve heteket ágyban töltő, ágyhoz kötött betegeknél sajnos nagyon könnyen kialakulhat felfekvés, főként abban az esetben, ha mozgásukban is korlátozottak. Különösen veszélyeztetettek az idős, bénult, gerinc- és medencebalesetet szenvedett betegek, a kórosan legyengültek, illetve a szklerózis multiplexben vagy agyvérzés szövődményeiben szenvedők, vagy az anyagcsere- (pl. diabetes) és szív- és érrendszeri betegségben szenvedők. De a különféle protézisek, illetve a kerekesszék is a székhez kötött állapot miatt is komoly kockázati tényező. A kialakult decubitus gyógyítása sokkal nehezebb és lényegesen költségesebb, mint a prevenciója, ezért a veszélyeztetett betegeknél még a bőrjelenségek kialakulása előtt meg kell kezdeni a profilaxist, mert a bőr folytonossága, a kapilláris keringés minél további optimális szinten tartása csak így őrizhető meg, főleg, hogy a bőr mélyebb rétegeinek károsodása megelőzi a felszíni károsodásokat.

A felfekvés a köztudatban egy nyílt, nem gyógyuló sebet jelent, de előfordul az úgynevezett zárt felfekvés is. Erről akkor beszélünk, amikor a mélyebb szövetek már elhaltak, de egy nagyon vékony bőrfelület még beborítja a sebet. Ilyen típusú felfekvés a hosszú altatásban történő műtétek esetén fordul elő leginkább, vagy kialakulhat intenzív terápiás kezelés alatt hosszabb ideig állóknál is.

A decubitus akár egy nap alatt kialakulhat, de többnyire napok, akár egy hét is eltelhet addig, hogy valaki az első stádiumba essen. Fontos emellett a beteg életkora is. Minél nagyobb a fekvőfelület tartós nyomásnak kitett pontjain a nyomás, annál hamarabb alakulhat ki a felfekvés, és annál gyorsabban súlyosbodhatnak a tünetek.

A felfekvés kialakulását tovább fokozhatja az izzadás is, hiszen a bőr tartósan nedvessé válik. Ez rontja a bőr természetes védekezőképességét, így a bőrfelületen könnyebben megtelepednek a különböző kórokozók. Erre a tényre a megfelelő ruházat, tisztálkodás miatt fontos felhívni a figyelmet. A fizikai ingerek is tovább súlyosbíthatják a felfekvést: a dörzsölés, a beteg mozgatása, öltöztetése, fürdetése során nagyon gondosan, óvatosan kell eljárni.

A decubitus kezelése akkor lesz hatékony, ha a mozgásképtelen, esetleg bénult beteggel mindennap többször foglalkozunk, körültekintően forgatjuk. A kezelés attól is függ, hogy mely testrészen alakult ki a felfekvés. Fontos a megfelelő vérkeringés fenntartása. Ez nyomásmentesítéssel érhető el – a sarokpárnák és a decubitus matracok, váltakozó nyomású matracok fontos elemei a nyomáscsökkentő terápiának, megelőzésnek –, de fokozható a bőr vérellátása forgatással, mozgatással, az ágyban végezhető tornával és masszázzsal, illetve a veszélyeztetett területek rendszeres kezelésével.

A nyomási fekélyek megelőzésében és kezelésében a gyógynövényeknek kiegészítő szerepe lehet.

A decubitusos beteg helyes ellátása

A decubitus-prevenció alapja a betegek ez irányú hajlamának, rizikójának a megismerése. A kezelőorvos, ápoló, háziápoló által az alkalmazott rizikóskálával megtalált, ténylegesen veszélyeztetett betegeket azonnal az adott skála pontértékei szerint (veszélyeztetett és erősen veszélyeztetett) kidolgozott, protokollban rögzített prevencióban kell részesíteni. Nagyon fontos a beteg és hozzátartozóinak megfelelő tájékoztatása, oktatása a betegségről.

Alapelvek:

1. Fontos a bőrfelszín rendszeres vizsgálata, ellenőrzése, sebeket, fekélyeket keresve, különös tekintettel a csontos nyomáspontokra, mint a váll, a keresztcsont, a csípő, a könyök és a sarok, tompor bőrfelszíne. Vizsgáljuk meg a bőr tulajdonságait: mennyire érzékeny, száraz, pirult, repedezett a bőr.
2. Meg kell szüntetni a sérüléseket okozó nyomást. Ehhez legalább 1-2 óránként át kell mozgatni a felületeket, hogy igénybe legyenek véve. A legjobb, ha a beteg 15 percenként fekvő pozíciót változtat, ha módjában áll. Alkalmazhatunk erre a célra kifejlesztett nyomáscsökkentő vagy -enyhítő eszközöket, amik tehermentesítésre lettek kitalálva. Fontos a megfelelő ágyfelület kialakítása, a komfortérzés növeléséhez gyapjú ágybetétek, alátétek használata.
3. Készítsünk, készíttessünk az aktív-passzív helyzetváltoztatás gyakoriságára vonatkozó úgynevezett forgatási tervet. Ebben szerepeljen a beteg pozicionálásánál, mozgatásánál a kicsontosodó részek érintkezésének minimumra csökkentése. Mindehhez hatékony segítséget nyújthatnak speciális párnák, szivacsékek, speciális nyomáscsökkentő vagy enyhítő, azaz a nyomási fekélyt megelőző készülékek, speciális matracok, ágyak. A forgatási tervben térjünk ki a helyzetváltoztatáshoz használt eszközökre is (kézi vagy eszközös helyzetváltoztatás?).
4. Alkalmazzunk nyomási fekélyt megelőző eszközöket, melyek a súlyelosztás, a tehermentesítés, a stabilitás, a nyomáselosztás változtatásával és a beteg megfelelő testhelyzetének biztosításával járulnak hozzá a decubitus-prevencióhoz. (Ezek beszerzésénél fontos szempont, hogy olyan minősítő bizonyítvánnyal rendelkezzenek, melyek igazolják, hogy alkalmasak a decubitus megelőzésére!) A kényelmi eszközök, nem specifikus decubitus-prevenciós eszközök!!!
5. A sebeket naponta többször, rendszeresen sterilen, nedves kötéssel át kell kötözni! Mellőzzük a hagyományos sebhintőporokat és krémeket, mert ezek elzárják az oxigént a sebtől, így nehezebben gyógyul, nem lélegzik! Nagyon fontos az esetleges sérülések, újabb szövetkárosodások további megelőzése.
6. Indokolt lehet a fájdalomcsillapítás, kérjük a kezelőorvos segítségét, ez az ő kompetenciája. Gyulladás esetén emellé antibiotikumkezelést is felírhat az orvos.
7. Súlyos decubitus esetében viszont sajnos sokszor elkerülhetetlen az elhalt, nekrotikus szövetek műtéti eltávolítása, hogy a seb sarjadni kezdhessen.
8. Keressük és találjuk meg a sebek állapotát súlyosbító váladék forrását – ez lehet inkontinencia, izzadás vagy sebváladékozás –, és ahol lehet, küszöböljük ki. Ahol a nedvedzést nem tudjuk megakadályozni, más bőrsérülést megelőző módszereket is kell alkalmazni.

Fontos tudni! A felfekvés (decubitus) kezelése

Gyógytorna – fizioterápia felfekvés esetén

A gyógytorna rengeteget tud segíteni az állapoton, célja az izmok mozgatása, erősítése, valamint a keringés javítása. A mozgásterápia, manuális terápiás beavatkozások, elektroterápiás eljárások előírása gyógytornászi kompetencia, folyamatos monitorizálással és jelentési kötelezettséggel.

A decubitusra specifikus gyógytorna elemei:

• Keringésjavítás: eszköze a vénás torna, a vénás visszaáramlás segítése.
• Az artériás vérkeringés fokozása fizikai gyakorlatokkal.
• A vérkeringés fokozása svéd masszázzsal.
• Elektrostimuláció (TENS-kezelés).
• Mozgásterjedelem-növelés a mobilitás biztosítása érdekében.
• Manuálterápiás módszerek és lágyrész-mobilizációs technikák alkalmazása.
• Célzott izomerősítés.
• PNF módszer (proprioceptív neuromuszkuláris facilitáció) alkalmazása a fordulás segítésére és tanítására, funkcionális izomerősítésre, stabilitás és mobilitás kialakítása az új helyzetben.
• A sebgyógyulás befolyásolása polarizált fénnyel, vagy ultraibolya sugárzással.

Táplálásterápia – diétás terv decubitusban

A diétás terv részben önálló dietetikusi kompetencia folyamatos monitorizálással, dokumentálással és a kezelőorvossal való konzultálással. A diéta meghatározása egységes diétás rendszerbe foglalva történik, az egyéni, speciális szükségletek biztosítására a kliens igényeit és az evidence based medicine irányelveit figyelembe véve. Speciális energia- és tápanyagszükséglet egyénre szabott biztosítása nagyon fontos: 30-35 kcal/ttkg; 1-1,5g/ttkg fehérje; 1ml/kcal folyadék/nap. Emellé arginin, antioxidáns mix, cink adása előnyös, szükség esetén klinikai gyógytápszer alkalmazása szintén. Fontos a mesterséges táplálás módjának és felépítésének meghatározása is.

A beteg tápláltságának javítására a táplálkozási problémák felmérése alapján kiegészítő táplálék vagy helyettesítő diéta alkalmazható, amely kielégíti az egyéni igényeket és megfelel a terápia általános céljának.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom: A decubitus rizikófelmérése, prevenciója és kezelése - Szakmai protokoll, Készítette: Az Ápolási Szakmai Kollégium