Gennyes bőrfertőzések (pyoderma)

A pyoderma nem egy önálló betegség, hanem a bőr gennyes fertőzéseinek gyűjtőneve. Ide tartozik az ótvar, az ecthyma, a szőrtüszőgyulladás, a furunkulus, a karbunkulus, az akut körömágygyulladás, az orbánc és a cellulitisz, továbbá a trópusokon előforduló legtöbb bőrfertőzés.

A gennyes bőrfertőzések jellemzői

A bőr gennyesedését leggyakrabban a Staphylococcus aureus, illetve a Streptococcus pyogenes nevű baktérium okozza. Bár a pyodermák közé tartozó fertőzéseket ugyanazok a baktériumok váltják ki, különböző klinikai jellemzőkkel rendelkező kórképek alakulhatnak ki.

Ótvar és ecthyma

Az ótvar (impetigo) rendkívül gyakori bőrbetegség, mely elsősorban gyermekeknél jelentkezik. Leggyakoribb formájában mézsárga pörkkel fedett apró sebeket látunk, de létezik hólyagos formája is.

Az ecthyma a bőr fekélyes pyodermája. Ez a kórkép az ótvar mély formájának felel meg, mivel a fertőzés a bőr középső rétegéig, az irháig terjed, ezzel szemben az ótvar esetén csak a bőr legfelső rétege, a hám érintett. 5-15 mm-es hámhiányok, sebek jelentkeznek, a környező bőr gyulladásával. Sűrűn tapadó, vastag pörk fed minden elváltozást, jellegzetes megjelenést kölcsönözve a betegségnek. Gyakran megfigyelhető a helyi nyirokcsomók duzzanata. Kezeletlen esetekben hónapokig új elváltozások jelentkezhetnek, amelyek gyakran egy-egy vörös kidudorodásként vagy hólyagként indulnak. Leggyakrabban a fenéken és a lábakon fordulnak elő, de a testen bárhol megjelenhetnek.

Szőrtüszőgyulladás, furunkulus és karbunkulus

A szőrtüszőgyulladás (folliculitis) a szőrtüsző gennyesedéssel járó fertőzése. A leggyakrabban érintett területek a fejbőr , a combok, a fenék, a hónalj és férfiaknál a szakáll területe. A furunkulus a szőrtüszőre lokalizált mélyebb szöveteket is érintő gyulladásos bőrbetegség. Ha több egymás melletti furunkulus képződik, azt karbunkulusnak nevezzük.

Körömágygyulladás

Az akut, azaz hirtelen fellépő körömágygyulladás (paronychia) a köröm körüli bőr bakterális fertőzése miatt alakul ki. A köröm körüli bőr pirossá válik, a körömágy megduzzad és érzékeny lesz. A bőr alatt sárga genny sejlik.

Orbánc és cellulitisz

Az orbánc (erysipelas) a bőrt érintő bakteriális fertőzés, amely jellemzően kiterjed a felszíni nyirokkeringésre is. Klasszikusan jól körülhatárolt, élénk vörös, forró, érzékeny, kemény, kissé előemelkedő bőrterületként jelenik meg általában az arcon vagy az alsó végtagokon.

Az orbánc mélyebb formáját cellulitisznek nevezzük, gyakran kezeletlen orbánc szövődményeként alakul ki. A bőr alatti szövetek is gyulladásban vannak. Klinikailag abban különbözik a két kórkép, hogy cellulitisznél a gyulladt terület nem különül el olyan élesen az ép bőrtől, mint az orbánc esetében. (Érdemes megjegyezni, hogy a cellulitnek, azaz a narancsbőrnek semmi köze a cellulitiszhez.)

Kivizsgálás pyoderma esetén

A különböző pyodermák diagnosztizálása általában elsősorban a klinikai lelet alapján történik, és gyakran nincs szükség baktériumtenyésztésre.

• Az ótvart leggyakrabban kontakt dermatitisztől ill. herpes simplex vírusfertőzéstől kell megkülönböztetni. A hólyagos formát rovarcsípéstől, akut kontakt dermatitisztól, autoimmun hólyagos bőrbetegségektől (pemphigus vulgaris, bullous pemphigoid), erythema multiformétól és a hólyagos gyógyszerreakcióktól kell elkülöníteni.
• A szőrtüszőgyulladásnak, melyet bár leggyakrabban a Streptococcus pyogenes, továbbá a Staphylococcus aureus okoz, számos más oka is lehet. Kémiai irritáló anyagok, gombák, más baktériumok (Pseudomonas aeruginosa), herpes simplex vírus, borotválkozás után megjelenő pseudofolliculitis barbae és gyógyszer okozta bőrkiütés is járhat szőrtüszőgyulladással. Verejtékmirigy-gyulladás (hidradenitis suppurativa) diagnózisa fel kell merüljön, ha a furunkulusok a hónaljban, az ágyékhajlatbanban és a fenék hasadékban jelennek meg. Bőrférgességre (furunkularis myiasisra) gondolni kell mindenkinél, aki endémiás területre (Afrika, Közép- és Dél-Amerika) utazás után furunkulustól szenved.
• Az alsó végtagokon a cellulitiszt nehéz lehet megkülönböztetni a thrombophlebitistől, a mélyvénás trombózistól illetve a vénás eredetű bőrgyulladástól (stasis dermatitis).

Kezelés és megelőzés

A pyodermákat helyileg alkalmazott (pl. kenőcsök) vagy szisztémás (pl. szájon át szedhető) antibiotikummal kezeljük.

Többen szenvednek visszatérő gennyes gyulladásokkal a bőrükön. A visszatérő pyoderma gyakran összefügg a Staphylococcus aureus tünetmentes hordozásával. Leggyakrabban az orrban, de a gáttájon és a lábujjak között is megtelepedhet. Az orrban történő kórokozó hordozás nagyon gyakori, ezt bakteriális tenyésztésre küldött orrtamponnal kell megerősíteni.

Mupirocin tartalmú kenőcs vagy krém az elülső orrnyílásba 10 napon keresztül naponta kétszer alkalmazva segít megszüntetni a fertőzések fellángolását.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Müller Mariann, bőrgyógyász szakorvosjelölt
Felhasznált irodalom: Pyoderma (ScienceDirect)