Hogyan feküdjön, üljön, mozogjon a tüdőbeteg?

A tüdőbetegeknek, főleg a krónikus légzőszervi betegségben szenvedőknek a gyógyszeres és nem gyógyszeres terápia (oxigénterápia, inhaláló kezelés, fizikoterápia, légzésrehabilitáció) mellett életmódváltásra is szükségük van. Cikkünkben hasznos tanácsokat gyűjtöttünk össze tüdőbetegeknek.

Először is ha dohányos, legfontosabb a dohányzásról való leszokás. Szükséges megfelelő táplálkozással az ideális testsúly elérése, megtartása. Elengedhetetlen a káros gázok, gőzök, porok kerülése, ha kell akár munkahelyváltással. Fontos a vírus- és baktériumfertőzések elkerülése vitaminok szedésével és védőoltások segítségével. Mivel a légzés aktív izommunka, a nehézlégzés csökkentése érdekében legfontosabb az izomerő megtartása, légzőizomtréninggel, rendszeres mozgással.

A krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedőkre jellemző, hogy az alvás nem megfelelő, nem mindig pihentető, illetve gyakran horkolnak ezek a betegek, amely így nappali aluszékonysághoz vezethet. Súlyos oxigénhiányos állapotban a beteg talán nem is alszik, csak az ágyában ül, a két karjára támaszkodik, a légzési segédizmokat (nyakizom, hát- és bordaközi, illetve orrszárnyizmokat) használva. A betegek a megfelelő pozíció megtalálására törekednek, még alváskor is.

A következőkben adunk néhány tanácsot, hogy hogyan feküdjön, üljön, mozogjon a tüdőbeteg.

Tanácsok a könnyebb légzésért

A légzőizmok (rekeszizom, bordaközi izmok) mellett a légzési segédizmok (mellizmok, elülső nyakizom, hasizom) segítik a megfelelő légzést.

A légcsapdákat csökkenhetik az ajakfékes légzéssel: a törzset kissé előre döntve az ajkak csücsörítésével kell lélegezni, így nő a kilégzett levegő mennyisége.

Háton fekvő helyzethez képest, ülő vagy álló helyzetben javul a légzés, csökken a légzéshez szükséges energia.

Fekvő helyzetben javasolt az úgynevezett hasi légzés, melynek során a has megemelkedik, így a mellkas jobban kitágul.

Köhögés, légútiváladék-képződés esetén a fekvés helyzetével segíthetjük a váladék kiürülését a gravitáció segítségével: oldalfekvéskor az érintett tüdőfél felülre kerüljön. A COVID-járvány idején bebizonyosodott, hogy a tüdő jobb szellőzése érdekében hasznos a hason fekvés is.

A mellkasi fájdalom enyhítése érdekében

Szíveredetű nehézlégzés esetén a beteg félig ülő helyzetben érzi jól magát, mivel ilyenkor a rekesz lejjebb száll, így a tüdőkapacitása növekszik. Súlyosabb esetben felül, és két karjával az ágy oldalába kapaszkodik.

A mellkasi fájdalom, köhögés és nehézlégzés hátterében gyakran állhat a refluxbetegség is, ilyenkor a legjobb a félig ülő helyzet, vagy a fej legalább 30 fokos megemelése, ezzel elkerülhető, hogy a nyelőcsőbe jutó gyomorsavat belélegezze a beteg.

Mellhártyagyulladás, tüdőembólia esetén a fájdalom csökkentése érdekében a betegek a fájó oldalukra feküdjenek, így csökkenthetik a mellkas légzési kitérését a beteg oldalon.

Légzőgyakorlatok

Erősíthetjük a légzőizmokat, ha naponta fél órán át lassan, összeszorított ajakkal végezzük a kilégzést. Ha egy belégzést követően kétszerre próbáljuk meg kifújni a levegőt, azzal több „elhasznált” levegőt lehet eltávolítani a tüdőből. A légzés tudatosan hasból és egyenletesen kellene, hogy történjen. Ügyeljen emeléskor, lépcsőzéskor a beteg továbbá arra, hogy a kilélegzése összeszorított szájjal, belégzése nyugalomban történjen. A tüdő minden részét átlélegeztetjük, ha felemelt karokkal, hátra kulcsolt karokkal, vagy a törzs oldalra hajlítása mellett végezzük a légzőgyakorlatokat.

A légzőtorna célja a rekeszizom működésének javítása, a légzési munka csökkentése. Ülő vagy álló helyzetben a felsőtest 20-45 fokkal való előre dőlése esetén a rekeszizom lelapult helyzetéből feljebb kerül, így nagyobb erőt képes kifejteni a légzés során. A karba font helyzetben való ülés vagy séta tovább növeli a belégzési segédizmok munkáját. A beteg hátán zárt ujjakkal, harang alakú tenyérrel végzett laza csuklómozdulatok elősegíthetik a hörgőkben lerakódott váladékok fellazítását.

Állóképesség-növelés

A mozgás rendkívül fontos a tüdőbetegeknél, a felső végtagok, nyak, váll izmainak átmozgatásával, illetve erősítésével segíthetjük, könnyíthetjük a légzést. Előnyös mozgást nyújt az úszás. Már napi 20 perc könnyű séta is javítja az állóképességet, a vérkeringést, a jobb oxigénellátást.

A tüdőbetegek állóképességének növelését mind az alsó, mind a felső végtagi izmok rendszeres erősítése segítheti elő. Heti 3-5 alkalommal 30-45 percnyi kerékpározás, gyaloglás az alsó végtag izomerejét fokozza. Aki bírja, gyalog menjen fel az emeletre, ne használjon liftet. A karok erősítése súlyzókkal is történhet.

A megfelelő légzéstréning megtalálásához, a légző tornagyakorlatok elsajátításához érdemes szakember, gyógytornász, rehabilitációs orvos segítségét kérni, mivel a nem megfelelően végzett edzés akár nagyobb légzési igénybevételt jelenthet, mely fulladáshoz vezethet.

Azonban a helyesen és rendszeresen végzett légzőtorna, izomerősítés nemcsak az állóképességet növeli, de a beteg panaszait is csökkenti, nyugodtabb alvást és pihenést biztosít, az életminőséget is javítja.

Tovább A tüdőbetegségek rehabilitációja

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lajtos Melinda, tüdőgyógyász
Aktualizálta: Dr. Hangonyi Csilla, tüdőgyógyász, allergológus