Félelem a sötétben - Az orvos válaszol

Három és fél éves kisfiam kb. fél éve éjszaka nagyon fél. Nem tudja megmondani, hogy mitől. A férjemmel alszik, akinek a kezét fogja egész éjjel és felébred és sír ha nincs mellette. Ez a félelem kortünet vagy komolyabban kellene foglalkoznunk vele? - Válogatás a WEBBeteg Orvos válaszol rovatának kérdéseiből.

Kedves Kérdező!

A kisfia éjszakai félelme lehet általános, ennyi idős gyermekre jellemző "kortünet", de a hátterében lehet egyedi, konkrét probléma is. Ennek eldöntésére a levélben szereplő információk nem elegendőek. Segítségként annyit lehet elmondani, hogy az általában 8 hónapos korban kezdődő, és akár 3-4 éves korig tartó, avagy vissza-vissza térő, úgynevezett "szeparációs félelem" okozza a legtöbb alvászavart és általánosan, az éjszakai problémákat (akár bepisilést is). A szeparációs félelem lényege, hogy a kisgyerek kezdi felismerni, hogy az édesanyával alkotott testi-lelki egység bizony előbb-utóbb megszűnik, lazul, ami miatt a magára hagyottság, a szeparáció szorongást vált ki a kicsiknél. Ennek a mértéke és megnyilvánulási formája gyermekenként változó. Tipikus esete, hogy a kicsi sírni kezd, vagy nyugtalanná válik, ha az anya eltűnik a látóteréből.

Amennyiben "csak" erről lehet szó a kisfia esetében, úgy megoldást jelenthet valamilyen tárgy (kispárna például), ami az anyáé, vagy az apáé, az ő "szaga" van benne. Ezzel helyettesíthetik az állandó fizikai jelenlétet. Ha a gyerek külön szobában alszik, érdemes nyitva hagyni az ajtót, de tanácsos nem minden alkalommal ugrani, ha a kicsi hívja Önöket, elég a nyitott ajtón keresztül "átszólni", hogy ott vannak, nincs ok az aggodalomra akkor sem, ha éppen nem látja a szüleit. A másik "kortünet" az úgynevezett szimbolikus félelmek megjelenése. Ez jellemzően 2-3 éves korban jellemző. A kicsi fantáziája ilyenkor igencsak meglódul, ám a hirtelen benépesedett fantáziavilágot a gyerek még nem képes elkülöníteni a valós világtól, így a szereplők a fejében gyakorta összemosódnak. A függönyt és az állólámpát az éjszaka sötétjében például szörnynek látja. Ez a típusú félelem idővel magától elmúlik, ám ehhez az Ön/Önök odafigyelése is kell, nevezetesen válogatott meséket mondjanak, inkább olyanokat, amelyekben nem elképzelt alakok, lények vannak, hanem például állatok, hétköznapi tárgyak szerepelnek.

A félelem konkrét oka: Mi történt fél évvel ezelőtt?

Mindkét félelem megjelenése azonban kötődhet valami objektív okhoz. Érdemes tehát átgondolni, hogy vajon mi történhetett a család egészének, illetve a kisfiú életében fél évvel ezelőtt, amikor először jelentkezett az Ön által leírt éjszakai félelem.

Könnyen elképzelhető, hogy ha a gyerek új környezetbe kerül (óvodás lesz), vagy bármilyen változás történik a mindennapi ritmusban, egyfajta regresszív válasszal (egy korábbi életszakaszba lép vissza) próbálja ösztönösen oldani a változás okozta feszültségét. Mindenképpen elgondolkodtatónak tartom, hogy a kisfia elsősorban nem az anyai gondoskodásra, hanem az apai védelemre vágyik, ami azt jelzi, hogy a félelme tárgya valami olyan dolog, vagy személy, vagy helyzet, amitől meg kell őt védeni.

A legfontosabb, hogy a leírtak alapján próbálják megtalálni a félelem forrását, és azt - ha arra mód van - megszüntetni (elmagyarázni, hogy nem kell tőle félni, stb.).

Amennyiben nem találnak semmilyen kézzelfogható okot, és a kisfiának nem csökken az apai ragaszkodása, egy idő után érdemes felkeresni egy pszichológust (javaslom, olyan szakembert, aki gyerekre szabott módon - például rajzelemzéssel - akár szavak nélkül is képes azonosítani a félelem tárgyát). Eredményes nyomozást és mielőbbi nyugodt éjszakákat kívánok!

(Szigeti Ildikó pszichológus Svábhegyi Gyógyintézet )