Elhunyt a gyermekem - Gyász, és ami utána következik
frissítve:
A gyermek elvesztését a természet rendjével ellentétesnek érezzük. A gyermekhalál miatti gyász számos sajátossággal bír, és fokozott lelki megterhelést jelent az egész családnak. Hogyan dolgozzák fel a szülők ezt a krízist, mit tehet a környezet? Vladár Anita pszichológust kérdeztük.
A gyermekhalál a legtöbbünket mélyen megérinti, mert természetellenesnek gondoljuk: alig jött világra egy új jövevény, máris elmegy, a veszteség pedig egyben a szülői jövőkép változását is jelenti.
Mi a gyász?
A szomorú és fájdalmas változásokra, történésekre adott természetes, normális emberi reakció, magatartási forma a gyász. Mindazoknak a sokszor ambivalens érzelmeknek az összessége, amelyeket egy nagy változás, addigi életünk rendjének felborulása okoz. Például egy előléptetés után érezhetünk büszkeséget, örömöt és kíváncsiságot, miközben szomorúak lehetünk a kedvelt kollégák elbocsátása miatt. Egy szeretett családtagunk hosszú betegeskedés utáni elvesztésekor érezhetünk borzasztó mély fájdalmat, emellett megkönnyebbülést is.
Tévhitek a gyászról
Számos hiedelem van a köztudatban, ezek általában nem segítenek, de könnyen ronthatnak az érzelmi állapotunkon, akadályozva a természetes gyászfolyamatot.
Íme hat példa az általános rossz tanácsokra, amik a téves hiedelmeinken alapszanak:
- „Ne szomorkodj!”
- „Gyászolj egyedül!”
- „Pótóld a hiányt!”
- „Foglald el magad!”
- „Idővel jobb lesz.”
- „Légy erős (valaki másért)!”
Minden gyász egyedi
Minden ember egyedi, ezáltal minden gyászfolyamat más és más. A gyásznak nincs meghatározott ideje és fázisai. Az érzelmi veszteségekre különböző reakciókat adunk; ugyan vannak általános gyászreakciók, de nem mindenkire jellemzőek, egyedi a sorrend:
- csökkent koncentrációs képesség és memóriazavarok,
- érzelmi labilitás vagy elérzéstelenedés érzése,
- étkezési zavarok,
- alvászavarok,
- érzelmi-társas elszigetelődés.
Ezek a gyászreakciók végül könnyedén vezethetnek pszichoszomatikus megbetegedéshez is – mondja a nyilatkozó szakértő.
Önvádaskodás, bűntudat
A gyászban természetes módon jelen lévő érzések a gyermekét gyászoló szülőben fokozottan jelennek meg, ilyen lehet az önvádaskodás, mások hibáztatása vagy a bűntudat érzése. A gyászoló viselkedése is változó: néha magányra vágyik, elszigetelődik, máskor pedig arra vágyik, hogy beszélhessen a halálesetről, és legyen, aki meghallgatja.
A gyermek halála utáni első időkben meghatározó szerepe van a gyászmunka elindulásának, az érzelmek átélésének és kifejezésének. A legfájdalmasabb, hogy meg kell élni a mindennapokat, úgy, hogy közben kimondhatatlanul hiányzik a gyermek. Aggodalomra adhat okot, ha elmarad a gyászreakció, ha túlságosan késlekedik, ha intenzitását tekintve túlzott mértékű, illetve, ha a szokványostól eltérő pszichés és szomatikus tüneteket tapasztal a szülő.
A veszteséggel kapcsolatos érzések átélése is fontos |
| Szinte minden gyászoló ehhez hasonló eszközökkel próbál megküzdeni a saját gyászával, ami nem segít abban, hogy átvergődjön a fájdalmas állapoton. A gyászoló gyakran elszigetelődik és érzelmileg bezárkózik, a feldolgozatlan gyász pedig évekkel később is újra előtörhet, ezért kiemelten fontos időben megfelelő teret adni a feldolgozási folyamatnak (Russel Friedman - John W. James "Gyógyulás a gyászból" című könyve alapján). A hagyományos rituálék elhagyása és a társadalmunkban egyre inkább jellemző elmagányosodás, a terjeszkedő virtuális világ személytelensége nem segítik az akut gyász feldolgozását, a veszteségeink elengedését. Az idő múlásával együtt nem múlik a fájdalom, a figyelemelterelés, a munkába temetkezés és a világi örömök pedig csak átmenetileg segítenek. A gyász feldolgozásának alapvető feltétele a veszteséggel kapcsolatos érzések átélése és az érzések kifejezése – olvasható dr. Pilling János „A búcsú méltósága” című munkájában. Amennyiben a bennünket ért súlyos veszteség után nem gyászolunk, a tragikus veszteség nemcsak egész életutunkat, további sorsunkat, de több generáció sorsát is befolyásolhatja – írja Polcz Alaine „Gyászban lenni” című könyvében. |
Mivel NEM segítünk a gyászolónak?
Valószínűleg sokan hallottuk már a következő tanácsokat, esetleg mi is mondtuk más gyászolóknak, mert azt hittük, hogy ezzel segítünk:
- "Tudom, mit érzel."
- "Légy erős!"
- "Légy hálás, hogy ilyen sokáig veled volt!"
- "Foglald el magad!"
- "Teljes élete volt."
- "Ez volt Isten akarata."
- "Mostanra túl kellene lenned rajta."
- "Az idő majd megoldja.”
- "Majd lesz másik gyerek, nem kell aggódni!"
Az ehhez hasonló tanácsokkal könnyen elbagatellizálhatjuk a gyászoló érzéseit, és úgy érezheti, hogy elvesszük a jogát ahhoz, hogy megélje és normálisnak érezze a gyászát. Könnyen előfordulhat az is, hogy intellektuálisan próbáljuk segíteni a gyászolót, de a gyász nem az intellektusról, hanem az érzésekről szól. A gyászoló a legmélyebb fájdalmában nem érzi jól magát az intellektuális tanácsoktól, és esetleg úgy érezheti, hogy nem figyelnek az érzéseire.
Gyermek elvesztése esetén – ha egyelőre még nem is tudjuk elképzelni egy másik gyermek érkezésének a lehetőségét, esetleg vannak már gyermekek a családban – kifejezetten fontos, hogy dolgozzunk a gyászunkon, hiszen a már velünk élő, esetleg a jövőben vágyott gyermek életére is egyedülállóként és önmagában jelentősként kell tekinteni, és nem szabad kompenzáló erőként tekinteni rájuk.
A gyermekek előtt sem kell elrejteni a gyászt, érzelmi fejlődésükre jó hatással lehet, ha látják, hogy a szülők képesek megélni az érzéseiket, átélni a gyászukat és átlendülni a nehéz időszakokon. Talán a saját gyászukat is megsegíthetjük azzal, ha példát mutatunk, hogy ennek helye van egy veszteség vagy jelentős változás után.
Hogyan segíthetünk a gyászolónak barátként, ismerősként?
1. Ne ijedjünk meg a gyászoló fájdalmától. Jelenlétünk önmagában támogató lehet, sokszor nincs szükség szavakra. Ne értelmezzünk, ne analizáljunk, csak engedjük a másiknak, hogy kifejezze a bánatát. Ismerjük el az érzéseit és biztosítsuk az együttérzésünkről. "El sem tudom képzelni, mit érezhetsz most, de itt vagyok, figyelek rád."
2. Engedjük meg a gyászolónak, hogy többször elmesélje a történetet, ami nyomasztja. A feldolgozási folyamat természetes része lehet az ismétlés, minden mesélésnél csökkenhet a fájdalom.
3. Készüljünk fel a csendre. Ne erőltessük a beszélgetést, ha a gyászoló nem áll készen rá. Van olyan, hogy a támogatásunkat úgy fejezhetjük ki, hogy csendben ülünk, és például együtt nézzük a madarakat.
4. Őszintén kérdezzük meg a gyászolót, hogy hogy érzi magát. A gyász sokszor elszigetelődéssel jár, a gyászoló világa beszűkül, ami további problémákhoz vezethet. Érdeklődjünk felőle, ajánljuk fel, hogy meglátogatjuk.
5. Ajánljuk fel a segítségünket, de ne általánosságban; egészen konkrét javaslataink legyenek, akár választási lehetőségek formájában. Például: "Szombaton és szerdán megyek bevásárolni, írd össze, hogy mire van szükséged, nagyon szívesen elhozom!"
6. Támogatásunk legyen folyamatos, rendszeres. Biztosítsuk a gyászolót arról, hogy amíg jobban nem lesz, addig támaszkodhat ránk. Mondjuk el, hogy szívesen tesszük, és nem várunk cserébe semmit. A legjobb az, ha olyan segítséget tudunk nyújtani, ami egyébként is könnyen beépíthető az életmódunkba az adott időre: pl. minden reggel elviszem a kutyámat sétálni, így el tudom vinni a gyászolóét is nagy plusz vállalás nélkül, ráadásul még örül is a kutyám, hogy van társasága. Így a gyászoló sokkal könnyebben tudja elfogadni a segítséget.
7. Évfordulókon ne felejtsük el jelezni a gyászoló számára, hogy gondolunk rá, ismét biztosítsuk támogatásunkról.
8. Ismerjük fel, ha szakemberre van szükség, és ne féljünk időben jelezni ezt a gyászolónak.
+1. Nevessünk a gyászolóval, ha már képes az emlékekre szeretettel visszagondolni. Vegyünk részt a boldogságában és erősítsük meg abban, hogy örömmel gondoljon vissza a szép emlékekre.
Kapcsolódó
Szerző: Tóth András, újságíró - WEBBeteg
Szakértő: Vladár Anita pszichológus, a Pszichogenezis Pszichológiai Központ vezetője
Segítségre van szüksége? |
| A Pszichogenezis Pszichológiai Központban a Gyászfeldolgozás Módszer® Programmal online és személyesen tudunk segíteni a veszteségélmények feldolgozásában 7 hetes egyéni vagy 8 hetes csoportos verzióban. A Gyászfeldolgozás Módszer® egy hatékony eszköz a veszteségélmény aktív feldolgozásához, ami az elsajátítás után bármikor elővehető a későbbi veszteségélmények önálló elgyászolásához. A feldolgozott gyász lehetővé teszi, hogy az elvesztett kapcsolatainkra szeretettel, fájdalom és lelkiismeret-furdalás nélkül emlékezzünk vissza, és a jelen örömeit és kapcsolatait éljük meg. A módszer alkalmazható élő kapcsolatok által okozott fájdalmak és konfliktusok enyhítésére is. |
