Orvos válaszol: Gyermekkori magatartászavarok
megjelent:
Hogyan lehet szeretet-teljesen kezelni a kirohanásokat, szófogadatlanságot, hisztit, kiabálást, értetlenséget, amit a kislányom produkál? Vajon mit tehetnék, hogy a kislányom és én is jobban érezzük magunkat? - Válogatás a WEBBeteg Orvos válaszol rovatában feltett kérdések közül.
| Depressziós vagyok, vagy csak türelmetlen? |
| 10 éve házasok vagyunk a férjemmel, van 3 gyermekünk. 7 éves fiunk iskolát kezdett szeptemberben. Csendes, nyugodt gyerek, segítőkész, remélhetőleg nem lesz vele gond később sem. 3,5 éves kislányunk már elég korán elkezdte pokollá tenni az életünket.A pici fiunk 5 hónapos baba. Sok figyelmet igényel, és elképzelhető, hogy a középső féltékeny, de szerintem ez már túlmegy egy határon.Egyáltalán semmi nevelési, szeretési módszer nem használ, amit a nagyobbiknál alkalmaztam. Próbálok türelmes lenni, megértő, de egyre nehezebb. Hogyan lehet szeretet-teljesen kezelni a kirohanásokat, szófogadatlanságot, hisztit, kiabálást, értetlenséget, amit a kislányom produkál? Vajon mit tehetnék, hogy a kislányom és én is jobban érezzük magunkat? |
A gyermekpszichológus válasza
Kedves Kérdező!
Kérdésére, miszerint „depressziós vagy csak türelmetlen?” röviden az a válasz, hogy nem, „csupán” fáradt.
Lelki kimerülés
Nemcsak fizikailag lehet elfáradni, a lelki kimerülés is igen gyakori. Az okok igencsak összetettek, a levele alapján jellemzően a gyerekekkel vannak összefüggésben, de a fiai és a lánya közvetlenül természetesen nem okolhatók a mostani közérzete miatt. Fiatalkora dacára komoly és felelősségteljes szerepet vállalt a három gyerekkel. Bizony nehéz feladat három, egymástól eltérő személyiségű, és különböző korú gyerekkel a mindennapok „menedzselése”. A levele is arról tanúskodik, hogy a nagyobbiknál bevált módszerek, praktikák a kisebbeknél csődöt mondtak. Ez természetes, hiszen minden gyerek más és más, nincs egységes recept a mindenkinél egyformán beváló taktikákra.
Testvérféltékenység
A középső gyereknél valóban testvérféltékenység állhat a fura, gyakorta bosszantó reakciói, viselkedése hátterében. Egy kicsit azonban érdemes az ő szemszögéből is áttekinteni a helyzetet. Egyrészt valóban féltékeny az öccsére, akire most fokozott figyelem hárul, elvonva Önöket ezzel róla, másrészt bármilyen furcsa, de a bátyjára is féltékeny lehet, hiszen „ő már nagyfiú”, neki minden könnyebben és jobban megy, talán büszkébbek is rá.
Kettős szorítás, elvárások
A kislánya tehát kettős szorításban él, a kicsi miatt kissé elhanyagolva, kegyvesztetten érezheti magát, a nagy miatt pedig szégyenkezik, hiszen folyamatosan azt tapasztalja, hogy mennyi minden van, ami a bátyjának megy, neki azonban nem sikerül. Ha mindez nem volna elég, ráadásul egyedüli lányként hatványozottan hátrányos helyzetűnek gondolhatja magát a kislánya. Mindez komoly szorongással jár, ami egyenes úton vezet a „hisztihez”, a fura viselkedéshez, olykor az agresszióhoz. Nincs semmi gond a kislányával sem, egyszerűen így vezeti le a benne felgyülemlett feszültséget.
Kényeztesse gyermekét!
Ön viszont fáradt, ami ugyancsak érthető, és talán olykor nem a legmegfelelőbben reagál a kislánya viselkedésére. Ettől a kislányában tovább fokozódik a feszültség, ami még hevesebb reakciót válthat ki úgy belőle, mint Önből. Ideje volna kilépni ebből az ördögi körből, mégpedig a kislánya segítségével! Valóban, közel járt az igazsághoz, aki „csajos” programokra buzdította. Persze nem plázázás az üdvözítő megoldás, hanem valami olyan, amit korábban csak Önök ketten, illetve a férjével hármasban csináltak, ami kedvenc programja volt a kislányának. A legfontosabb, hogy most egy kicsit – akármennyire is lehetetlennek tűnik – kényeztesse a lányát!
Érezze, hogy a középpontban van, és tudja, azzal, hogy született egy kistestvére és a bátyja már komoly, nagy iskolás, ő ugyanúgy különleges helyet foglal el az életükben, mint korábban. Ha megtapasztalja, hogy ismét fontos és jó, és különleges, előbb-utóbb ismét biztonságban érzi majd magát, ezáltal lecsillapodik majd és újra „partner” lesz mindenben.
A kényeztetés és babusgatás mellett azonban igenis meg kell kérni, hogy segítsen! Így fontosnak érezheti magát, és valóban segítséget nyújt a kicsi körüli tennivalókban.
Figyeljen Önmagára!
Mindezzel párhuzamban azt tanácsolom, próbáljon lopni magának naponta 20 percet, fél órát, amikor nem törődik senkivel és semmivel, csak magára figyel. Vegyen elő egy kedvenc könyvet, hallgassa meg a kedvenc zenéit, nézzen tévét vagy sportoljon! Azzal ugyanis, ha magára áldoz egy kicsit, a gyerekeinek és a család hangulatának is jót tesz, hiszen egy kiegyensúlyozott anyuka mindenre és mindenkire jó hatással van!
