Orvos válaszol: Nem akarok oviba menni!
megjelent:
4,5 éves kislányomnak most indult el a középső csoport az oviban. Eddig semmilyen gondunk nem volt, imádott járni, délután alig lehetett elhozni az oviból. Most pedig ezt a három napot végigsírta az oviban. Ön szerint keressünk fel gyermekpszichológust? - Válogatás a WEBBeteg Orvos válaszol rovatának kérdéseiből.
Keressünk fel gyermekpszichológust? |
| Másfél hete született meg a nagylányom kishúga. Egy hetet még itthon voltunk így négyesben, nem volt, és nincs is semmilyen féltékenység a nagylányban, de az ovi hallatán teljesen bepánikol, és nem szeretne menni. Nem tudjuk, mit tegyünk, nehogy maradandó sérülést szenvedjen szegénykém, félek, ha kiveszem az oviból mondjuk egy hétre, akkor csak odázzuk a problémát. |
Szigeti Ildikó gyermekpszichológus válasza
Kedves Kérdező!
A minden tekintetben megnyugtató válaszhoz a leírtaknál némileg több információra volna szükség, de általánosságban így is megpróbálok válaszolni.
Testvérféltékenység
A kislánya, pontosabban immár a nagyobbik lánya aggasztó viselkedésének a hátterében valóban a kishúga születése, pontosabban az azzal járó, vele kapcsolatos következmény állhat. Tudom, aligha megnyugtató az Önök számára, de számtalan levelet kapok, amelyek közös jellemzője a testvérféltékenység valamilyen megnyilvánulása. Az Ön/Önök esetében is erről lehet szó.
Változás a családban
A testvérféltékenység |
| Az első gyermek születése gyakran igazi próbatétele a párkapcsolatnak is. Ennél már csak az a nehezebb, ha a meglévő kicsi mellé megérkezik a még kisebb, az új családtag és felforgatja a kialakított rendet és szokásokat, és a család szerkezetét is. A testvérféltékenységről részletesebben |
Noha nem tudni, mennyire próbálták felkészíteni a kislányt a húga születésére, az biztos, az „új jövevény” érkezése szinte mindig megzavarja a nagy testvért. A kislánya most nagyon nehéz időszakon megy át, bármennyire is „igyekszik” ugyanis, nem tud nem aggódni amiatt, hogy elveszíti az Önök eddigi kizárólagos szeretetét, odafigyelését, figyelmét. Valljuk be: aggodalma nem alaptalan.
Akármennyire is gondosan, tudatosan próbálják élni a mindennapokat, a nagyobbik lánya érzi, tudja, hogy valami végérvényesen megváltozott. A gyerekek ugyan könnyen alkalmazkodnak a változásokhoz, ám számukra sokkal több dolog változik, mint azt egy felnőtt hiszi. A kistestvér születésével olyan aprónak tűnő, ám annál aggasztóbb dolgok történnek, mint például a régi játékok, ruhák, bútorok (etetőszék) megosztásának kényszere.
Fontos, hogy a gyermek biztonságban érezze magát
Óvodai beszoktatás: Hasznos tanácsok! |
| Sokan, akik eddig otthon voltak gyermekükkel, aggódva, izgulva figyelik az elmúlt napok és a következő hetek eseményeit, óvodai kiscsoportot kezdő gyermeküknél. Ha már járt bölcsődébe, akkor rutinosabbak lehetünk mi is és a csemete is. Óvodai beszoktatás: Hasznos tanácsok! |
Mindenekelőtt azonban át kell élni, hogy a biztonságot adó egység (apa-anya-én) átalakul. Ez szorongással jár, és a szorongást nem hogy nem lehet, nem is szabad „visszatartani”. Jóllehet, nem ismerem a körülményeiket, elsősegély gyanánt azt javaslom, bármennyire is nehéz most, egy kis ideig engedjék, hogy otthon maradjon a nagyobbik kislány, töltsön Önökkel annyi időt, amennyit csak akar, ha most éppen erre van szüksége.
Idővel (egy-két hónap múlva) – ha ügyesen csinálják – ő maga fogja kezdeményezni az újbóli óvodába járást. Az együtt töltött idő alatt meg kell bizonyosodnia arról, hogy ha ideig-óráig nincs otthon, ha hazatér, mindent és mindenkit változatlanul megtalál. Azért olyan nehéz mostanában az elválás, mert a kicsik számára az idő egyelőre értelmezhetetlen, számukra örökkévalóság az a pár óra, amit külön töltenek, és ez idő alatt bennük él a bizonytalanság, hogy vajon végleg elvesztette-e a családot, amíg az óvodában volt.
Azt tanácsolom, egyre több időt töltsön külön például apa a nagyobbik kislánnyal, közben beszélgessenek sokat az óvodáról, lehetőleg izgalmas, csábító dolgokról, amik várnak rá, ha majd újra jár. Az apával való „elmenés” egyrészt megtanítja arra, hogy ha kis időre magára hagyja anyát a hugival, ugyanúgy megtalálja őket és nem változik semmi, másrészt az apa némi biztonságot ad neki mindeközben.
Amikor négyesben vannak, néha kényeztessék a nagylányt is, érezze, hogy kishugi ide vagy oda, a szülők szeretete és figyelme változatlan maradt. Ha kialakul benne ismét a biztonságérzet, bátran, ő maga kéri majd, hogy újra óvodába mehessen a barátai közé.
Végső esetben: gyermekpszichológus
Amennyiben azonban fennáll ez az állapot, netán kiegészül más, furának tűnő viselkedéssel, reakcióval, érdemes lehet felkeresni egy szakembert (gyermekpszichológust), aki nagy biztonsággal megállapítja, hogy mi okozza a problémákat.
(WEBBeteg - Szigeti Ildikó, gyermekpszichológus)
